Lappa írt egy tök jó bejegyzést arról, példával is illusztrálva, hogy mindenkinek máshol van az a szint, ahol a stressz még tolerálható, illetve már túlmegy az elviselhetőség határán.
Erről eszembe jutott a saját példám, ami ebben a témában mindig beugrik, főleg, ha álláshirdetésekben olyanokat olvasok, hogy „stressztűrő” munkatársat keresnek multikhoz. Gimis koromban egyszer késve indultam el otthonról, és a villamoson összetalálkoztam az egyik osztálytársammal. Aggódva mondtam neki, hogy basszus, lehet, hogy el fogunk késni!
Erre ő elmesélte, hogy minden nap direkt úgy indul el otthonról, hogy legyen a villamoson egy olyan időintervallum, amikor nem tudja: el fog-e késni vagy sem. Mert hogy ő ezt az érzést imádja!
Az élet két partjáról nézegettük egymást, mint két különböző faj képviselője: én, a megbízhatóság, a pontosság és az aggodalom nagymestere, és ő, lázadásra és féktelen kalandokra hivatott, öntörvényű fiatal, aki olyam ínyenc módjára örült annak, amitől én féltem!
Azóta is bámulattal veszem tudomásul, hogy milyen gyökeresen eltérő módon, hányféle változatban, mennyi fajta hangnembe transzponálva lehet leélni azt a pár évtizedet, ami itt a Földön adatik!
Vannak vadászok és vannak üldözöttek. A vadászok merészek, mert nem akarnak éhen halni. Az üldözöttek félnek, mert élni szeretnének. A vadászok nem tehetnek róla, hogy ragadozók, az üldözöttek se tehetnek róla, hogy növényevők.
VálaszTörlésHú, szerintem ez így nagyon sematikus, én nem érzem magam egyiknek sem.
TörlésIgaz. Az élet nem fekete fehér, hanem színes. Azért van benne valami.
TörlésNagyon kíváncsi lennék, hogy milyen lett ennek a volt osztálytársadnak az élete.... gondolom, nem tartasz vele kapcsolatot?
VálaszTörlésSemmi különös amúgy: ügyvezető és értékesítési igazgató egy kétszemélyes cégnél, és van egy tök érdekes hobbija, ennyi.
TörlésAzert sztem a kockazatvallalasi halandosag pont a vallalkozoi letre predesztinal, nem? Valoszinuleg nem veletlen nem alkalmazott. Plusz az erdekes hobbi is jol hangzik 😉
TörlésIgen, valószínűleg! Én sem véletlenül lettem kőztisztviselő (és fordító!) :)))
TörlésJaj de érdekes a volt osztálytársad! Én is érdekes példány vagyok, engem is motivál a stresszhelyzet. A késéssel kifejezetten egész életem során hadilábon álltam, nagyon sokszor késtem / vagy épp nem késtem el életemben. Volt olyan munkahelyem (a francia) ahol egy idő után a szokásos péntek reggeli fél 9-es értekezletet áttették délutánra mert mindig elkéstem. És nagyon irigylem azokat akik pontosak, de én mindig annyi mindent szeretnék elvégezni adott időintervallumban, hogy ritkán sikerül.
VálaszTörlésSzerintem a franciák hozzáállása a helyes. Az én fiam a dolgozók gimnáziumában érettségizett le végül, mert a délelőtti órákra képtelen volt odaérni. Én nem is tudtam róla, hogy áttették. Az iskola oldotta meg, kreatívan!
Törlésah de jó, megihlettelek <3
VálaszTörlésElla, nem lep meg amit írsz, a franciák szerintem sokkal lazábban állnak a késéshez, mint mi!
VálaszTörlésLappa, igen :)))