El szoktam gondolkodni azon, teljesen érzelemmentesen és racionálisan, hogy miért nem köszön egy-egy ember. Milyen okok, elképzelések, elvek vezérlik, hogy ne viszonozzon egy köszönést (ez azért szerencsére ritka), illetve hogy különböző stratégiákkal élve (lényegében a tekintet elfordításával) elérje, hogy ne kelljen köszönnie? Volt például egy ilyen szomszédunk (tízen lakunk a házban): ha ráköszöntem (provokálásképp), néha valamit morgott, néha semmit nem reagált. Az ő viselkedésére az alábbi magyarázatokat találtam:
Ennek az embernek a viselkedésére ötféle hipotézist is felállítottam, az ember csak győzzön válogatni! A pasi lehet beteg (1., 5. pont), szórakozott (2. pont), előfordulhat, hogy világnézete teljesen ferde (4.) és még az is lehet, hogy mi vagyunk a hibásak (3. pont).
Van viszont egy nő a szomszédos utcában, aki már évek óta ugyanazon az útvonalon, ugyanakkor, ugyanabba az iskolába hordja a kislányát, mint én Bonit, és asszem még egyszer sem köszönt nekem. A tekintetetelfordítós-technikát használja, olyan méltóságteljesen és hidegen néz el mellettem (vagy a fejem fölé), hogy esélyem sincs ráköszönni. Házi használtra Guermantes nagyhercegnének neveztem el, Proust egyik szereplője után, aki kicsinyesen kicentizte, hogy kinek kegyeskedjen odaköszönni a francia arisztokrácia tagjai közül. Ennél a nőnél viszont megakad a tudományom, mert a fenti öt kijelentés egyike sem magyarázza a viselkedését: a férjem ugyanis tök jóban van vele.
Állítja, hogy tök jófej és szimpi a nő, sokszor szoktak beszélgetni. Ha egyidőben viszik a gyerekeket, bevárják egymást, átintegetnek egymásnak az utca két oldaláról, poénkodnak stb. Flört nem jöhet szóba, mert ennek a szimbiózisnak gyakran a férj is részese, aki mióta otthonról dolgozik, szintén gyakran látható az utcán. Szóval érthetetlen, mert a férjem egy közvetlen és kedves nőt ismert meg, én meg egy bunkó nagyhercegnőt látok végigvonulni az iskoláig.
Lehet, hogy nem tudja, hogy én vagyok a férjem felesége? Pedig kilogikázhatná, legalább Boni alapján. Mi van, ha azt hiszi, hogy én nem tudom, ő kicsoda, ezért nem köszön? De én egy ilyen helyzetben pont, hogy belenéznék az illető szemébe, így felmérvén, hogy megismer-e. Valószínű egyébként, hogy olyan nőről van szó (amúgy fiatal, szép és csinos), aki inkább van jóban pasikkal, mint nőkkel.. na de akkor is.
Van még egy magyarázat, és én inkább ezt látom valószínűnek: a férjem annyira rossz ember(nő!)ismerő, pontosabban annyira csak a jót feltételezi mindenkiről, hogy nekem lehet igazam: egy undok és beképzelt nőről van szó, aki megpróbál levegőnek nézni, így juttatván kifejezésre, hogy nem vagyok méltó a társaságára – egyszóval teljesen olyan, mint Guermantes nagyhercegné.
És még azt mondják, hogy Proust már nem időszerű!
Szia! Én annyit még hozzátennék, csak saját magam ismerve, hogy van, amikor annyira el vagyok foglalva saját magammal, hogy a külvilág számomra nem létezik. Ilyenkor fordul elő, hogy 10 méterről még látom, és esetleg örülök is a találkozásnak, de mire mellémér, már máshol járok gondolatban, és elfelejtek köszönni. 😂 Bánt is a dolog, de ez van.
VálaszTörlésKarinthy annyira a saját világába merült, hogy saját fiát nem ismerte fel az utcán. Jó napot!-tal reagált saját fiának a köszönésére. van ilyen is.
VálaszTörlésA xenofóbiára nem gondoltál? Engem is sokan kinéznek az őslakosok közül, de kit érdekel?
VálaszTörlésEn akkor nem szoktam koszonni, amikor annyira kuszkodok magamban dolgokkal, hogy nem fogom fel a korulottem levo vilagot, mintha csak egy szűrőn/ködön keresztül latnam az esemenyeket. Van amikor a pincerek/eladok szemebe sem nezek, annyira el szeretnek tűnni. Ez nem róluk szol, hanem rólam.
VálaszTörlésSzóval hárman is a figyelmetlenségre szavaztok (2. pont)! :)
VálaszTörlésXenofóbiára a csaj kapcsán nem gondoltam, mert maga is montenegrói gyökerű (egyik szülője révén) és párizsban nőtt fel, tehát még csak nem is idevalósi.
Nem, az ismerősöd kapcsan konnyen lehet amugy, hogy tenyleg bunko masik nőkkel. De en termeszetesen sosem lehetek az :D.
TörlésNem is úgy képzellek :))
TörlésLehet hogy úgy látja hogy esélye sincs hogy köszönjön neked mert mindig olyan furán nézel rá
VálaszTörlésVagy azt hiszi valamiért, hogy a nevelőnő/bébiszitter vagy. És mivel gőgös, nem hajlandó bratyizni az "alkalmazottal".(persze ha Boni rád hasinlít, ez a verzió kilőve.
VálaszTörlésHasinlít=hasonlít, telefonon pötyögök, bocsi.
VálaszTörlésFurán, tényleg!! Elképzelhető h furán (ellenségesen) nézek, és fogalmam sincs róla.
VálaszTörlésIgen, Boni nagyon hasonlít rám, de amúgy a férjem azt mondja, hogy szimpi a nő, olyan típusú, aki még a guvernántnak is köszönne (azaz normális :))
En is abszolut xenophobiara gyanakszom. Brexit reven rengeteg ilyen elojott. Az elso gondolatom ez volt. ( meg kicsit irigyeltelek is, hogy eszedbe sem jutott) Volt egy indiai szomszedunk. Sosem koszont, vagy 5 even at. Mi mindig rettento kinosnak gondoltuk, reven sorhazban lakunk. Meg viszonylag uj volt, amikor egyik delutan a bohom terepjarojaval teljesen beallt az en kijarom ele. Gyerekert kellett volna iskolaba indulnom. Aki ezt csinalja tudja az evek alatt ilyen dolgok percre be vannak love. Merges voltam a pofatlansag miatt, azert nyilvan teljesen civilizaltan bekopogtam, hogy ugyan alljon mar el. En el is felejtettem az esetet rogton. Kb 2 het mulva, egyszer csengetnek. Ott allt az ajtoban egy masik indiai fickoval, s nekiallt uvolteni, hogy en hogy viselkedtem vele 2 hete. Akkor kapta meg a fulem az a mondat " I know your kind". Amikor rakerdeztem csak tovabb uvoltott emberekrol akiket ismer valami gyarbol. Itt esett le, hogy azt nem birta el, hogy en mint feher, kelet europai no beszoltam neki. Anno sokat olvastam errol a Brexit szavazas kornyeken is. Akarhogy is volt csomagolva, a Brexit mellett szavazok nagy reszben a kelet europai bevandorolok ellen szavaztak. Kulonosen sokan voltak ilyenek mas kisebbsegek ie indiaik kozott.
VálaszTörlésMármint úgy érted, hogy félig montenegróiként a nő jobban gyűlöli a közép-európaiakat az átlagnál? Elképzelhető. Olvastam, hogy az elsőkörös New York-i bevándorlók sokkal ellenségesebbek voltak a későbbi bevándorlókkal szemben, lehet h ez is hasonló jelenség, mint amit te leírsz az indiai szomszédos sztoriban (feltéve, hogy ő is bevándorló :)) Amúgy milyen a viszonyotok azóta?
TörlésItt szerintem nincs ilyen mértékű probléma azzal, ha valaki kelet-közép-európai... a lakosság más csoportokat "utál" ha szabad így kifejeznem magam. Plusz a határ mentén lakunk, a szomszédot is lehet gyűlölni :))
Ez tényleg igaz, a már bent élö külföldiek utálják sokszor az ùjonnan érkezöket, mert féltik a kivìvott egzisztenciájukat. Egy felmérés szerint a kelet-európai bevándorlók a gyülölik leginkább a 2015ben érkezett menekülteket, mert egyrészt örülnek, hogy nem ök vannak már a tápláléklánc legalján és végre ök is lenézhetnek valakit, másrészt tényleg aggódnak,hogy a nekik jutó szociális juttatásokon mostantól már az "újakkal" kell osztozniuk. Nem tudom, hogy ez mennyiben igaz a posztban szereplö nöre :) , de ez, amit a Brecitröl irsz, jellemzö Németo.ra is.
TörlésRe Tamko: Elkoltozott mas varosba es kiadta a hazat egy masik indiai csaladnak. Az ujak nagyon helyesek. Tobbek kozott mindig koszonnek. :) Egyebkent elso koros bevandorlo volt biztos, torte az angolt.
TörlésRe hobelevanc: Mar az elozo hozzaszolasomnal is akartam errol irni, csak aztan kitoroltem mert tul hosszu lett vonna. Kb 1/4-et kidobtam az FB-rol az angliai magyar ismeroseimnek mert vadul migrancs kopkodtek a sziriai haboru idejen. Dobbenetes volt. Egyszeruen nem lattak a parhuzamokat.
Na, akkor ez egy jò csere volt :))
Törlésmi lenne, ha megszólítanád ? pl.valami mondvacsinált apró segítségkérés ürügyén ?pszichológiai taktika
VálaszTörlésNem a nőről szól, de van még egy lehetőség nem köszönésre: szelektív mutizmus. Olyan szorongásos állapot, ami miatt az illető, bár szeretne, nem tud megszólalni. Gyerekeknél gyakoribb, de van, hogy felnőtt korban is megmarad. (Gyerekeknél sokszor bizonyos szituációban, pl. családdal tud beszélni, de iskolában nem, gyerekekkel igen, felnőttekkel nem stb.)
VálaszTörlés