2020. november 16., hétfő

Egy elmérgesedett viszony

Minden oké volt? – kérdeztem ma reggel Z-től, miután elkísérte Bonit a suliba és hazajött. NEM! – dörögte, én pedig meglepve kaptam föl a fejem, mert erre a sablonkérdésre (szeptember óta ő viszi Bonit) eddig mindig igenlő választ adott. Mind kiderült, összeszólalkozott egy anyukával a suli előtt!! Ez az a nő, akinek a kisfiát tavaly Bonikám állítólagosan „zaklatta”. Ezt a szülők nem is nekünk, hanem egyenesen az igazgatónőnek címzett levélben jelentették ki, pont egy éve. Amikor erre valahogy rájöttünk, megkérdeztük az akkori tanítónőt, aki elintézte annyival az ügyet, hogy 1) nincs a gyerekek között semmi probléma (a biztonság kedvéért elültette őket egymástól), és hogy 2) ezek a szülők folyton ilyen levéllel bombázzák a tanárokat, már ovi óta.

Amúgy simán el tudom képzelni, hogy Boni undok (volt?) ezzel a kisfiúval, mert sajna tényleg tud undok és udvariatlan lenni, a kisfiú pedig az a típus, aki még pár hete is bepisilt az osztályban („Bonikám, ugye biztos nem nevetted ki?!” - kérdeztem aggódva, ismervén a történteket és a gyerek szüleit). De ezek a gyerekek, basszus, folyton együtt játszanak, legalábbis amennyire meg tudom állapítani a kerítésen kívülről. Konkrét problémáról tehát mi hivatalosan nem tudunk semmit: se a szülők, se a tanítónők (tavalyi vagy az idei) nem szóltak, hogy lenne itt ez vagy az, amit meg kellene beszélnünk.

A klán az apukából, az anyukából és a nagymamából áll, ez utóbbi hozza-viszi a kisfiút. Ez a nő már tavaly óta (a levél óta) tüntetőleg nem köszön nekünk, sőt, elfordul, ha egymás mellé keveredünk, pedig előtte még beszélgettünk is vele. A kisfiú viszont tök aranyos, Z. neki mindig szokott köszönni, és ez váltotta ki a ma reggeli vitát is. Az anyukája ugyanis felháborodottan rendreutasította Z-t:

Megtiltom, hogy a fiamhoz szóljon!!

Ez a mondat annyira kívül esik a mi valóságunkon, ízlésünkön és értékeinken, hogy azt sem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Inkább sírni van kedvem: hogyan kerültünk mi ebbe a jelenetbe, ezekkel a borzalmas emberekkel? Azt, hogy Boni esetleg bántotta a fiukat, még el is tudom képzelni, ugyanakkor bizonyítást, tényeket várok. A problémát (ha beigazolódott volna, hogy létezik) nagyon szívesen és konstruktívan kezeltem volna, de ehhez az kell, hogy tudjunk róla és megbeszéljük (ne pedig leveleket küldözgessenek). És ha tegyük fel, nem sikerült volna megoldást találni, és Boni időnként elfogadhatatlan az ő gyerekükkel (sajnos ez a szcenárió is lehetséges), akkor ez igazolná-e ezt a durva, fenyegető és civilizálatlan felszólítást, hogy ne is köszönjünk neki? (nem) Vagy, tovább menve az elvi kérdések költői feszegetésében: mi lehet az a vétek, bűn (és mekkora), ami miatt valaki jogosan nem fogadhatja valaki köszönését?

A méltatlan vita valahogy úgy folytatódott, hogy a férjem megkérdezte a nőt, hogy ugyan már miért ne köszönhetne a gyereknek, a nő pedig azt felelte, hogy mert Boni bántotta. Szó szót követett, és a vita egészen a minősíthetetlen vádaskodásig fajujt (Nő: Maga hazudik!, Z: A maga fejével van a probléma!). Mintha nem lenne ezekben a hónapokban az embernek elég problémája... most itt állunk egy felhergelt és unszimpatikus családdal, akikkel napjában négyszer (!) összefutunk.

A sztorinak gondolom itt nincs vége, Z. őrjöng. Ő az, aki amúgy is nagyon kényes az udvariasságra, a jólnevelt viselkedésre, a megbízhatóságra, a transzparenciára, és hát elég hiú is ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy a suli előtt a földbe döngölni (sajnos viszont nagyon rosszul érvel, mint a fenti mondatából is kiderül). Délelőtt beszélt a suli igazgatónőjével, aki állítólag nagyon szimpi volt, de itt most ennél többre lesz szükség: talán egy többoldalú párbeszédre a mostani tanítónő jelenlétében. Bár biztos tudjátok, hogy nekem az a véleményem, hogy hülyékkel nem szabad (és nem is lehet) vitatkozni, úgyhogy kétségeim vannak az eredménnyel kapcsolatban, de legalább azt jó lenne megtudni, hogy mi váltott ki belőlük ilyen mértékű gyűlöletet. Addig is azt beszéltük meg Z-vel, hogy – nem akarunk olajat önteni a tűzre, és még jobban elmérgesíteni a helyzetet – ezentúl nem köszönünk a kisfiúnak.

10 megjegyzés:

  1. jaj, szegény kiskölyök ! Nincs rosszabb primitív embereknél, érvek nem hatnak rájuk, úgy sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültetek (én se köszönnék többé, de szomorú vagyok )

    VálaszTörlés
  2. Na de hogy oldja meg mindenki, hogy naponta kétszer hozza-vigye a gyereket iskolába? és mit mond minderről Boni?

    VálaszTörlés
  3. Hát mindenki "ráér", távmunkázunk...:)))) Viccen kívül: van még menza is, meg napközi, de a szülők próbálják a lehető legkevesebbet benthagyni a gyerekeiket. Amúgy meg babysitter, nagyszülők stb.

    Boni nem tudja ezt az egészet, mert ő addigra már bement. Félek is attól, hogy megváltozik a viszonya a kisfiúval. Most még olyan felszabadultan játszanak...

    VálaszTörlés
  4. Hát ez nagyon fura nekem, hogy a kisfiú (vélt vagy valós) konfliktusait ennyire a szülők irányítják. Annyira nem tűnik nagy horderejűnek az egész kiinduló helyzet (még ha, tegyük föl, tényleg úgy is történt, ahogy állítják), hogy ne lehessen a gyerekekre bízni.

    VálaszTörlés
  5. Ugye? Vajon miért pécézték ki Bonit, és terjesztik róla azt, hogy "zaklatja" a gyereküket (ezzel a szóval)? És ha így volt, akkor miért nem szóltak nekünk? És a sulit sem értem: miért rakták idén is egy osztályba a két gyereket, ha ilyen súlyos vád merült fel a kettejük viszonyában?

    Csak arra tudok gondolni, hogy ezek a szülők és a nagymama meghülyült... de hárman egyszerre??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem lehet, hogy azert nem szoltak nektek, mert esetleg azt gondoljak ti is hulyek vagytok, ha a gyereketek az? - ne haragudj, hogy ilyet leirok, az emberek nagyon sokszor irracionalisak es defenzivek es felelemből cselekednek. Nagyon keves ember mer egyenesen odamenni valakihez, hogy figyelj, problemam van VELED (vagy a gyerekeddel - ez sok embernek teljesen ugyanaz), plane ezt indulatok nelkul megbeszelni es ismeretlenekkel. Esetleg ti nem tudjatok felvenni veluk a kapcsolatot? Ha latjak, hogy normalisak vagytok, es nem feltetlenul veditek a gyereketek (objektiven merlegelitek a temat es nem automatikusan veditek magatokat) talan ők is megütnek egy civilizaltabb hangnemet.

      Törlés
    2. Van kulonbseg abuzus es abuzus kozott...es van aki a legegyszerubb 'abuzust' is nagyon (túl) komolyan veszi. Boni mit gondol a masik kisfiurol, a konfliktus megbeszelese/felvetese nelkul kerdeztetek mar őt, hogy milyennek talalja ezt a gyereket? Persze nagyon nehez ilyenekről gyerekekkel beszelgetni!

      Törlés
    3. Egyebkent a fentiekhez: en nem gondolom, hogy Boni hulye lenni, csak probalom kitalalni a gondolatmenetuket.

      Törlés
    4. Én is ilyesmire tippelek, hogy eleve unszimpatikusok vagyunk nekik valami miatt, és ebből extrapolálnak a két gyerek közötti viszonyra? Nem tudom. Mindenesetre azért a nő tegnap eléggé kereken kijelentette, hogy problémája van VELÜNK!

      Boni mindig azt mondja, hogy nem szereti ezt a kisfiút - ugyanakkor állandóan vele játszik. Érzésem szerint folyamatosan cukkolják egymást, kakaskodnak, versengenek (legalábbis ezt Boniról el tudom képzelni simán, meg azt is hogy oda-odamondogat neki).

      Én is a gondolatmenetüket próbálom kitalálni egyébként. Valszeg nagyon féltik a gyereket, ez abszolút lejött - és ezt még meg is tudom érteni!

      Törlés
  6. Ez annyira primitív...
    Nekünk is volt konfliktusunk egy másik családdal, nem egy lélekemelő állapot.

    Ami fura egyébként még most is, harmadikos gyerekkel, hogy mennyire másként látják a kapcsolataikat ők és a külső szemlélő felnőttek. Ha mondjuk látnám, amit egymással művelnek (kiközösítés, odamondogatás, stb) tuti a forronganék a dühtől, ők pedig lerendezik magukban azzal, hogy "ma ilyen napja volt, de attól még barátok vagyunk". Máskor meg a legapróbb sértést (nem mellém ült ebédkor) világvégi hangulat kíséri.

    VálaszTörlés