2020. július 22., szerda

Házikó

Nem is tudom, hogyan vettem rá a férjemet az utazásra. Nem emlékszem vitára, feszültségre; annyira rossz volt a karanténidőszak, Boninak és nekem annyira hiányzott már Magyarország, körülöttünk annyira sokan kezdtek el utazni, hogy valahogy nálunk is belekerült a közhangulatba az utazás lehetősége. A kérdés már csak az volt, milyen feltételekkel menjünk, de még ebben is hamar kompromisszumot kötöttünk. Arról szó sem lehetett, hogy három hétig Budapesten kuksoljunk, ha nem mehetünk éttermekbe, kávézókba, a Margitszigetre, a barátnőkkel találkozni, ha nem tömegközlekedhetünk. Boni is a szüleimhez vágyott leginkább, ezért elkezdtem gondolkodni azon, hogy esetleg kibérelünk egy házat a falujukban.

Külön kitérő arról, hogy ez milyen értetlenkedésbe ütközött. Nem értem azokat, akik nem értik, kezdve mindjárt a szüleimmel. Ők felajánlották, hogy menjünk hozzájuk, de én csak pislogtam; eleve mi van, ha karanténba kerülünk? De arról nem is beszélve, hogy pontosan másfél napig bírják elviselni a szórakozottprofesszor férjemet, aki bezárja azt az ajtót, amit nyitva kell hagyni, és nyitva hagyja azt, amelyiket szigorúan bezárva kell tartani, illetve az élénk, kergebirka gyerekemet, aki kiabálva követel figyelmet magának, viszont amikor senki sem figyel rá, a legnagyobb hülyeséget képes produkálni, lásd kerti csapok beindítása és úgy hagyása. Én is pontosan másfél napig tudom elviselni a gyereknevelési tanácsok áradatát, valamint a szemforgatást és a sóhajtozást, hogy milyen szófogadatlan gyereket termeltünk ki. Arról nem is beszélve, hogy ezer cuccal ruhával, mániával és rigolyával utazunk; hogy mindent két nyelven kell folyton elismételni, hogy egymás szavába vágunk, hogy maga a ház is olyan bonyolult, többszintes (utálom a több szintet!), hogy tényleg kényelmetlen lett volna.

Kértem a szüleimet, nézzenek körül, van-e kiadó ház a környáken. A mamám lagymatagon megígérte, hogy majd megkérdezi. Kétnaponként rákérdeztem, állandóan elfelejtette. Erősködtem, nyomultam, újabb ígéreteket tett. Egyszer valóban be is csöngetett valahova, de az nem volt kiadó, utána szerintem el is ment a kedve a kérdezgetéstől. Hát nem tudom, de én az a típus vagyok, aki ilyenkor végigszórja a falu összes postaládáját, és kiplakatírozza a közértnél, hogy bérbeadó házat keresünk. Fura volt a passzivitásuk.

Kezembe vettem az ügyintézést, a neten egyetlen kiadó házat találtam, három napra. Akkor volt annyira elegem már az egész karanténból, hogy azonnal lefoglaltam: egy vadregényes kertben fekvő, nagylégterű faház volt, szuperul berendezve, az ember legszívesebben odaköltözött volna. Három napra 140 ezer forint, a férjemnek el sem mondtam.

Fölhívtam viszont a papámat, hogy nézzék meg kívülről a házat. A papám szóhoz sem jutott attól, hogy én pénzt akarok fizetni azért, amit náluk ingyen is lehetne (=lakni), és ismét nekem szegezte a kérdést, hogy miért nem megyünk hozzájuk? Sajnos nem értik meg, hogy kellene nekünk egy minimális intimitás, tér, hogy nem erőszakolhatom a francia időszámításunkat rájuk, akik 11-kor reggeliznek, és akkor ebédelnek, amikor Boni leül uzsonnázni („Fiam, kérdezd már meg Z-t, nem kér-e egy kis rántott húst'” – elhangzott 16 órakor). Úgyhogy kínomban a legkézenfekvőbb okot mondtam: Hát mert nálatok nincs a WC-n retesz!

A papám, rövid gondolkodás után összegezte az elhangzottakat: Fiam, akkor most te 140 ezer forintot fogsz fizetni egy reteszért, ugye?

Be kellett látnom, hogy ezt bizony így is meg lehet fogalmazni (és hogy ebben az értelmezésben tényleg béna az egész). Szerencsére annyi előny származott a dologból, hogy a mamám a homlokára csapott és eszébe jutott, hogy akkor megkérdezi az Istvánt, kiadja-e még a kis házikóját, itt három házzal arrébb?

Szóval így kerültünk ide, 50 méterre a szüleimtől, de mégis külön fürdőszobával, külön konyhával, külön kerttel, ahová vissza tudunk húzódni, ha már azt látom, hogy mindenkinek elege van a másikból. Ez viszont nem egy Instagramkompatibilis, dizájnos kisház, hanem amolyan régimódi (mapaság retrónak mondják) épület, viszont két hétre olcsóbb, mint a másik ház három napra. Z. csodálkozott is, hogy én egy ilyenben hajlandó vagyok időt eltölteni, de hát a koronavírus mindent felülír, és a célnak végülis tökéletesen megfelel.



15 megjegyzés:

  1. A retro nem baj, ha egyébként tisztasag van :) akkor már itt is vagytok? Üdv itthon :D

    VálaszTörlés
  2. Szuper döntés! Jó nyaralást :)

    VálaszTörlés
  3. En is utalom a tobb szintet. :) Erezzetek jol magatok!

    VálaszTörlés
  4. Érezzétek jól magatokat! A Retro most úgyis nagyon Insta kompatibilis ;)

    VálaszTörlés
  5. Ez a kép totál insta!!!!! Haha

    VálaszTörlés
  6. De jó, ez szuper kompromisszummak tűnik! Profitez-en bien !

    VálaszTörlés
  7. úristen, mennyire megértelek, mi csak Pestről megyünk anyuhoz, de mindig sóhajtozom, hogy jézus, ha volna egy külön ház, tényleg szívesen töltenék ott akár heteket is, így viszont két nap után is gyakran úgy jövök haza, hogy olyan fáradtan szállok be az autóba, mint aki házfelújítást csinált a tíz körmével. :)))))

    és az a baj, hogy bár a gyerekeim öregedésével az a feszültség csökkenőben van, amit a nem helyes viselkedésük kiigazítása miatt éreztem, de közben meg én magam úgy öregszem, hogy egyre nehezebben viselem az ilyen máshol lakást. a rágondolástól is rosszul vagyok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja és méghogy nem instakompatibilis, hát ha valami, akkor ez az!!! :))

      Törlés
  8. Tamko bocsi egy teljesen off-témában kérdezek. Tavaly mikor Bonit itt Magyarországon megcsípte egy kullancs voltatok vele valamilyen speckó laborvizsgálaton?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben visszaolvastam, nem itt hanem Franciaországban került belé kullancs. De nem is ez a lényeg? Végül beszedte az antibiotikumot? És Lyme kór elleni antibiotikumot kapott? És bármilyen utó-vizsgálatot csináltattatok?

      Törlés
  9. Insta: úgy tűnik, mindenből lehet trendi instakompozíciót készíteni :))) amúgy a dekor itt tényleg ízléstelen, azt nem teszem közzè...

    Ella, igen, francia kullancs volt, és semmiféle plusz vizsgálat vagy anribiotikum nem volt, csak kiszedtea gyerekorvos. Ott asszem csak a Lyme-kórt terjeszti. Megcsípte Zselykét egy kullancs?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudjuk képzeld. Csak megjelent rajta egy lyme kör-höz hasonló piros folt. Elég sok csípés van rajta, iszonyat a szúnyoghelyzet itt. (gondolom egész Mo-n).
      Tegnap jártunk vele ügyeleten (éjfélkor szerencsétlennel) de elküldtek mondván hogy nem lehet tudni. Persze kicsit piros a torka, kicsit taknyos (dehát ő mindig az - így baromi nehéz megállapítani).
      Végül körberajzoltam a foltot és most figyeljük.
      Csak azért tájékozódtam körbe (FB-n is) hogy ha esetleg felírják az antibiotikumot és nekünk kell dönteni mi legyen a döntés.
      Mert fölöslegesen adni se lenne jó. Állítólag bazi nagy adagot adnak, sokáig.
      De akkor nálatok nem is jelent meg semmiféle piros folt a csípés körül?
      Mert valami rémlett hogy nektek is felírta a doki az antibiotikumot és gondolkoztatok hogy most beadjátok-e vagy sem.

      Törlés
    2. Nem volt Lyme-kórom, de egy ismerős most küzd vele. Úgy tudom, az Elispot teszt nem 100%-osan megbízható, Western blot teszt kell. A lánynak, aki most kapja az antibiotikum-kúrát, tankonyvien megjelent a Lyme-folt a lábán. Én teszt nélkül nem hiszem, hogy elkezdenem az antibiotikumot, mert van egy csomó negatív hatása.

      Törlés
  10. Nem tudom, hogy ismeritek-e, de szerintem egy Boni féle kisfiúnak ez igazi játszóparadicsom :), tele újszerű megoldásokkal, fantasztikus terekkel.

    https://ligetbudapest.hu/megujulo-varosliget/nagyjatszoter

    VálaszTörlés