A tanítás végére az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy basszus, hogyan lehet ezt jól csinálni?! – talán nem is lehet. Ez iszonyú meló! 23 gyereket megtanítani írni, olvasni, számolni, együttműködni, egymást kivárni, saját mondanivalót magába fojtani, egy helyben üldögélni, kudarcot feldolgozni, hibát kijavítani, próbálkozni, újrakezdeni, unatkozáson nem asztal alatti matatással könnyíteni stb. Azt látom reálisnak, hogy két teljes idejű tanítónő foglalkozzon mondjuk tíz gyerekkel, de egyetlen nő 23 gyerekre?
A tanításnak kb. 15%-a – most csak tippelek, mert én is szeretem a százalékokat (Ellához és Bezzeghez hasonlóan :)) – arra ment el, hogy a nő három gyereket fegyelmezett folyton. Fel voltam készülve rá, tudtam, hogy kik a problémás elemek: egy (valószínűleg butuska) kislány, egy (nagynövésű, izgága kisfiú), és egy (picike, szakadatlanul dumáló) sajtkukac kisfiú. Az volt az érzésem, hogy ennek a három gyereknek nem kellett volna ott lennie; ebből a fél napból az jött le, hogy kettő közülük teljesen iskolaéretlen (van ilyen szó?), a harmadik pedig nem való közösségbe. Csak hátráltatták a többi gyereket, akik között voltak kissé lassabbak, és voltak nagyon ügyesek, sokkal terhelhetőbbek is (elképedtem egyik-másik gyerek gyöngybetűje láttán). Egyszóval, baromi heterogén a csoport, és akkor most még leginkább csak a magatartásról beszélek. A nő (egyszál magában) nem tudta se differenciálni a feladatokat, se külön foglalkozni a tanulókkal vagy személyre szabni a tananyagot. Illetve a végén tett egy kísérletet, amikor új anyagot akart megtanítani (az /on/ hangot), de annyi ideje elment arra, hogy átszervezze az ültetést, kiossza és elmagyarázza a feladatokat, majd mégegyszer elmagyarázza, mert nem mindenki értette meg elsőre.. szóval annyi ideje elment ezzel, hogy nem is tudom, megérte-e az egész hercehurca.
Az én ingerküszöbömhöz képest nagyon hangosan, és rettentő durván kiabált a három említett gyerekkel. Éreztem, hogy régóta idegesítik már őt, mert kettő közülük nem is volt annyira turbulens (a harmadik, a sajtkukac viszont minden határon túlment – miféle angyali türelem kell ehhez a gyerekhez?). Szerintem még meg is alázta őket. Borzalmas volt hallgatni, azon gondolkodtam, hogy ha valamelyiknek az anyukája ül ott, akkor is így beszélt volna-e velük (Kisfiam, már megint rosszat mondtál! Te hány éves vagy, vigyelek át az oviba? Na, már megint miattad nem tud haladni az osztály! stb). A kis sajkukacot a végén ki is tette a folyosóra. Nagyon szomorúan jöttem el, bevallom. Azt hittem, egy ügyes tanítónőhöz megyek óralátogatásra, erre problémahegyekkel szembesültem.
De mit gondoltam amúgy? Talán azt hittem, nem lesznek ekkora különbségek egy ún. jó környék jó iskolájában. Emiatt nem tudom, hogyan tudná a nő jobban csinálni. Keddenként, amikor ő a tanítóképző főiskolán tanít, egy fiatal csaj helyettesíti, Boni elmondása szerint rosszul, mert sokkal nagyobb a hangzavar, mindenki bekiabál (ez mondjuk itt is probléma volt; egyszerűen nem tudják magukban tartani a jó megoldást), föláll, rohangál. E három gyerek nélkül valószínűleg sokkal flottabbul ment volna minden, és a jelenlegi helyzet senkinek sem jó: a csoportnak sem, és a három problémásnak sem, akik talán már most, decemberben megutálták az iskolát. Hát nem lett volna mindenkinek jobb, ha egy plusz évet maradtak volna oviban, illetve ún. problémás osztályba kerültek volna? Ha lenne ilyen, persze, mert én nem tudok róla.
Csütörtökön moziba ment az osztály; a három gyerek közül az egyik (az izgága) büntetésképpen nem mehetett velük. Én abszolút nem vagyok ellenére a büntetésnek (sőt), és azt is el tudom képzelni, hogy ez a gyerek megérdemelte (nem tudom, mi történt) de mégis annyira sajnáltam. Valahogy elejét kellene venni annak, hogy egy ilyen helyzet egyáltalán kialakulhasson.
Hát igen. 45 éve ugyanez volt 50 gyerekkel (mi annyian kezdtük az elsőt). Az oktatást nagyon hamar kiegészíthetné a technika, nem is tudom miért nincs így, nem ismerem a költségeket.
VálaszTörlésMásik a homogén osztály kérdése? Hát nem tudom mi lesz akkor a felzárkóztatással meg a közoktatás szerepével és hasonlók?
Nem értem a kérdéseidet! :)) mikor mi lesz?
VálaszTörlésAmúgy mindenki így reagál, mint te: régebben is ugyanígy volt, még több gyerekkel. Én is emléksem erre, meg a halálos unalomra, amit 4 évig kellett elviselnem, mert a tanítónő folyton fegyelmezett meg evidens dolgokat magyarázott.
Ha akkor ilyeneket mond, amikor ott ül bent egy szülö, akkor mi lehet, ha senki külsös vagy felnött nem hallja.
VálaszTörlésSzerintem elképesztő dolgokat mondhatnak. Az én egyik lányom is elég nehezen kezelhető (szintén Fro-ban élünk) és mesél érdekes dolgokat, hogy miket mond neki az óvónő. Egyelőre meghúzom magamat, végülis tényleg nem könnyű a gyerekkel, emiatt úgy is érzem, hogy nincs jogom reklamálni. De előbb-utóbb be fog telni a pohár. Végülis a tavalyi óvónő tudta kezelni ugyanezt a gyereket, tehát azért nem csak rajta múlik. Az általános iskolától viszont előre rettegek.
TörlésJaj istenem :((( mit mond neki az ovónő?
TörlésPedig ti nagyon meg voltatok elégedve az ovival, ugye?
Igen, alapvetően még mindig meg is vagyunk elégedve, nagyon jó hatással van rá az ovi. Annyi, hogy úgy néz ki, elég jó esze van (ezt sajnos tudja is), a teljesítményével nagyon elégedettek, viszont állandóan újabb kihívásokat keres. Akkor van vele a gond, ha akár csak egy pillanatig nincs lekötve, olyankor izeg-mozog, néha teljesen felpörög, kezelhetetlenné válik. A tavalyi óvónő ilyenkor külön feladatot adott neki, az nagyon jól működött. Nyilván ez plusz munka nekik, meg is értem az ideit, hogy neki ez nem fér bele. Viszont úgy látom, lassan bármi történik, automatikusan őt hibáztatja. Olyanokat mond neki, hogy "már megint te voltál, mindig veled van a baj" Tipikus önbeteljesítő jóslat szerintem. Amin múltkor nagyon kibuktam, az az volt, hogy a gyerek sírva jött haza, mert azt mondta neki, hogy ha így folytatja, nem kapja meg a Pere Noel-től, amit kért. Ezt szerintem nem kellett volna. Ne keverjen màr bele itthoni dolgokat, ahhoz semmi köze. Nem "ígérgethet/fenyegetőzhet" a mi nevünkben.
TörlésA posztodat olvasva nagyon elgondolkodtam amúgy, mit lehetne csinálni. Tényleg nem jó a többi gyereknek és a tanárnak se, ha vannak olyanok, mint az én lányom is, akiket ennyit kell fegyelmezni. De én se hallottam itt más alternatíváról.
Jaj, szegényke. És az ominózus barátnőjétől elkerült?
TörlésPont ilyen önbeteljesítő jóslatokat és leminősítéseket hallottam én is az órán, egyszerűen borzasztó volt. Hiszen nem csak az érintett gyerekek, hanem az egész osztály el fogja róluk hinni, hogy ők a buták/bajkeverők/dedósok (ilyen szempontból viszont milyen jó az évenkénti osztály- és tanítóváltás!).
Ez a különfeladat jó, de oviban könnyebb is, mert két pedagógus foglalkoziuk velük, iskolában már csak egy. Viszont Boniék esetében nem biztos h bevált volna, mert a sajtkukac kisfiúnak nem hogy különfeladatokra, hanem inkább felzárkóztatásra lett volna szüksége.
Azt hiszem ez egy klasszikus, ősrégi probléma amúgy - ahol csoport (osztály) van, ott egyéni különbségek is vannak, a kérdés talán pont az, hogy mekkorák és mit kezdünk velük...
Képzeld, nemcsak attól a barátnőtől került el, hanem az összestől, plusz a kisfiútól, akivel szerelmesek egymásba. Amikor ezt szóvá tettem, azt mondták, ez a része véletlen, csak azt nézték, hogy azzal az egy lánnyal ne legyen egy osztályban, és, hogy változzon a két osztály összetétele. Szerintük ez őt biztos nem rázza meg annyira, mint én hiszem, mivel az udvaron látják egymást és az itteni gyerekek ehhez hozzá vannak szokva.
TörlésEnnek ellenére továbbra is örülök, hogy minden évben változtatnak, pont azért, amit mondasz, hogy így van remény, hogy jövőre jobb lesz. Így tényleg van esélyük kitörni ezekből a szerepekből.
Igen, az egy tanárnőnek végképp nem fognak már beleférni a külön feladatok. A férjem azzal biztat, hogy ott kihívás is lesz bőven, hátha jót fog neki tenni.
A sajtkukac kisfiú azért is volt kisebb, mert fiatalabb? Akkora életkori különbségek vannak itt az egy osztályba járók között. Oviban még belefér szerintem, legalábbis nálunk vannak vegyes csoportok, így kiegyenlítődik kicsit, de iskolában már ezt is nehéz lehet áthidalni.
Ne is mondd, mi is rosszul voltunk év elején, amikor kiderült, hogy nem a haverjával lesz egy osztályban... Boni csak megrántotta a vállát.
TörlésÉrdekes, én pont fordítva látom: oviban tűnt hatalmasnak az egy év korkülönbség, most már nem. Emlékszem, kiscsoportban Boni még alig tudott beszélni, és egy januári kislány (tehát szinte egy évvel nagyobb nála) folyékonyan beszélt, és olyan szavakat ismert, hogy "recept" (mármint süti) teljesen el voltam ájulva :))) Nem, a sajtkukac szerintem nem a legfiatalabb (viszont a legkisebb: a moziban párnát kellett tenni alá! :)). Három decemberi is van az osztályban, de mindhárom mintagyerek.
Remélem, a kislányod megtalálja majd a kihívást a CP-ben, és ki tudja, lehet h egy ügyes tanítójoz kerül. Meg az is más, hogy ha ő okos ÉS problémás - úgy lehet talán megoldást találni.
Annyiban volt más a mi gyerekkorunkban, hogy nem volt ennyi "papíros" gyerek. 24 gyerek van az osztályokban, 9nek van valamilyen szakvéleménye. Diszesek, idegrendszeri eretlenek, btmn-s, sni-s. És fordul az arány. A fiam 23 fős csoportjában 90%. Én nagyokat tanítok, az utóbbi 5-6 évben volt döbbenetes változás a gyerekek terén. Konkrétan gyógypedagógiai módszertan kell sokszor. Amit mezei tanárként nem tanultam. Nehéz piszkosul.
VálaszTörlésMilli és szerinted miért van ennyi papíros gyerek?
TörlésÉn ezt nem értem laikus anyukaként hogy mi történt az elmúlt pár évbe?
A mi gyerekkorunkban az összes most SNI-nek nevezett gyereket kiszegregálták az értelmi fogyatékosok közé (adott esetben vidéki, bentlakásos intézményekbe). Most meg nem. Ezért tűnik többnek.
VálaszTörlésÉn teljesen az integrálás mellett teszem le a voksomat, ideális esetben 2 vagy több tanárral (sokszor eszembe jut, hogy egyre kevesebb gyerek születik, akkor hamarosan elérjük, hogy 2 tanár legyen 25 gyerekre, nem?). Ha belegondolok a mindennapi életben sem vagyunk elszeparálva a speciális igényű emberektől, minden munkahelyen van állandóan mindenbe belepofázó kolléga, ostoba csapattárs akiről senki nem érti hogyan vették fel, zsarnok hivatalnok akivel tudni kell szótérteni az adópapírokhoz, versenyszellemtől túlfűtött sportolótárs, dadogó kasszás vagy agykárosodott rokon. Szerintem az iskolának ezt le kellene tudnia képezni. Igen, tudni kellene az osztályon belül differenciálni, kellene ehhez megfelelő számú ember és nem utolsó sorban anyagi forrás, de szerintem ez lenne a járható út.
VálaszTörlésA másik meg ha belegondolsz, most nem teljesen midnegy, hogy az /on/ hangot 1 nap vagy 1 hét alatt tanulják meg? A differenciálás, a kreativitás a tanításban fontos, de rengeteg időt és energiát elvisz, lehet nem haladnak gyorsan, de most hova sietnének? Persze van ez az ázsiai felfogás, hogy tölcsérrel erőszakolják a tanulók fejébe a tananyagot és már ovis koruktól versenyre szoktatják őket (ha te nem, van a helyedre 100 másik), aminek meg is van az eredménye, hiszen mostanában (főleg reál tárgyakból) rendre a világ élvonalában végeznek mindenféle felmérésben, de én annyira nem érzem a családunkhoz közelinek ezt a felfogást. Sokkal inkább azt, hogy empatikusan forduljanak másokhoz. És megint le kell írnom, hogy ideális világban, mert a valóságban lehet, hogy az én gyerekeimnek nem tűnik fel a mindennapok során, hogy az egyik legjobb haverjuk durván le van maradva szellemileg és nem tud rendesen enni, mert a szája körüli izmok nem fejlődtek ki rendesen, de közben meg az iskolában rendszeresek a verekedések és az „én már harmadikos vagyok, jobban tudom” féle mentalitás a kicsikkel szemben.
A gyerekek megalázása annyira a legalja egy pedagógustól. Én elhiszem, hogy fusztrált és néha kicsúszik 1-1 ilyen, de akkor tudnia kellene bocsánatot kérni utána és megbeszélni a gyerekkel. Én nem az északi tengeri rákhalászatot tartom a legnehezebb foglalkozásnak, hanem az ovónőt és a kisiskolás tanárt! Ez valami brutál, más csak a hangzavar miatt is, nem is fizetik meg őket rendesen, a szülők is basztatják a tanárokat (egyszer voltam szülői munkaközösség tagja, soha többet nem vállalnám az életem árán sem, annyi az elképesztő szülői kérés), de mégis jó lenne ha nem ezeken a gyerekeken vezetnék le a feszültségüket.
Átéltem már ezt az egészet négyszer, de szerencsére nem az én gyerekeim voltak a problémásak illetve nyolcadikban kiderült a fiamról, a ballagáson mesélte az alsós tanítója, hogy egy sajtkukac volt, aki sokáig nem tudott a fenekén megülni elsőben, de ezt soha sem rótta fel neki senki problémaként és nekem sem, így nem szenvedtünk tőle, megoldották ott az iskolában:) Ami viszont most a legkisebbünknél tudatosult bennem az az, hogy ha a tanító ilyen és még ennél is durvább viselkedést enged meg magának azzal nem csak a "rossz" gyerek sérül hanem mindenki az egész osztály! Az okoska kislányom, akire még csak soha rá se kellett szólni ugyanúgy rettegett E. nénitől mint azok akiket folyamatosan alázott. Az is fájt neki mert naponta emlegette, hogy kit és hogyan bántott E. néni akár csak szavakkal akár tettel is, de leginkább szó szerint attól félt, hogy mi lesz ha ő kerül sorra, ha őt bántja majd a tanító? Aztán nálunk ebből volt soron kívüli szülői is és a sok szülőből csak hármunknak bántotta a jóérzését a folyamatosan üvöltő és alázó tanár viselkedése ( mi is hallhattuk a folyosóról a hangját amikor a gyerekeinkre vártunk)és csak kevesen álltunk ki a gyerekeinkért, ami akkor nagyon megdöbbentő volt számomra, az viszont tény, hogy a lányom miatta járt több külön órára is, hogy ne kelljen vele lennie és, hogy harmadikra már teljesen immunis volt a viselkedésére, de ez attól még BŰN és ha tudom is, hogy nagyon nehéz a mostani gyerekkel akkor is, aki nem bírja ne csinálja, menjen el lángost sütni vagy akármi, de ne tegye tönkre a gyerekeket és ne utáltassa meg velük az iskolát. Megoldás? Kisebb osztályok, több pedagógus és lehet együtt neveli a különböző képességű gyerekeket, de akkor csak annyian legyenek együtt, hogy mindenkire juthasson elég figyelem az okoskákra és a kevésbé okoskákra is ez szerintem max 6 fővel tudna jól működni.
VálaszTörlésSokszor hallom ezt az integrálási elvet olyanoktól, akiknek a gyereke fizetős elit magánsuliba jár. Szép elv, MÉGSEM látom, hogy bárki is beadná a gyerekeit a legdurvább gettó általános iskolájába - mindenesetre én tuti nem tenném. És igen, az /on/ hangot meg lehetne tanítani egy hét alatt is, de az én fiam (és az osztály nagy része) szénné unná magát. Plusz azt látom a gyerekemen, hogy élvezettel és tök könnyedén tanulna meg akár kétszer ennyi tananyagot is, és sajnálom, hogy nem teheti meg – például pont az ilyen gyerekek miatt.
VálaszTörlésAmúgy a sajtkukac nem azért volt problémás, mert izgett-mozgott, hanem mert folyamatosan bekiabált, jót is és rosszat is (főleg rosszat :))), állandóan megakasztva ezzel a nőt. Amikor meg nem tudott egyáltalán választ, akkor azt kiabálta: "Ez könnyűűűű" :)))
Nem tudom, mit kellene tennem a tanítónő kapcsán :(( A férjemet például egyáltalán nem háborítja föl, pedig mindent elmeséltem neki. Azt hiszem, van itt egyfajta kulturális különbség is, azaz mi, magyarok jobban beleszólunk a tanítónők munkájába, az osztály életébe stb. A franciák sokkal inkább az intézményre és a pedagógusokra bízzák az iskolai nevelési feladatot. Például annak a kisfiúnak az anyukája, aki nem ment moziba, úgy kommentálta az esemnyeket, h a fia "megérdemelte".
Mégis, az én mércémhez viszonyítva durva, megalázó és becsmérlő kijelentései voltak a tanítőnőnek - aki egyébként itt "jó" pedagógusként van elkönyvelve, van, aki sajnálja, hogy nem hozzá került a lánya... nem tudom, nem fogom felvenni a harcot vele, de rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban, az biztos...
És igen, hat gyerek plusz egy tanító: ideális lenne :)))
Igen, talált, az enyémek is fizetős magániskolába járnak (ez elitről nem nagyon tudok nyilatkozni). Soha nem is gondolkoztam ezen a gettós iskola kérdésen, és most sem tudom ezt megválaszolni. Az egészen biztos, hogy nem utaztatnám naponta 30-35 percet egy irányba (mint ahogy most utaznak) csak azért, hogy gettós iskolába járjanak, hiszen mi nem azon a környéken lakunk (szerencsére) :)
VálaszTörlésEgyszer olvastam, hogy egy felmérés alapján a bajor sima állami iskolák a legjobb szinvonalúak az országban, mégis itt a legmagasabb a magániskolások száma. Ez azért elég furcsa és izgalmas.
Ebbe bele sem gondoltam, hogy a gyerekek egyszerűen unatkoznak. Leginkább egy iskoláról mostanában a túlterheltséggel kapcsolatban van szó. Ahogy mondod, az anyuka azt mondja, hogy „megérdemelte” az a kisfiú a mozimegvonást, ami számunkra legalábbis kellemetlen. De én képtelen lennék ebben a helyzetben jó megoldást felvázolni, mert vagy tönkreteszi a sajtkukackodásával a többi gyerek szórakozását vagy pedig viszonylag kemény büntetést kap ami talán használ hosszú távon talán nem.
Boni hogy éli meg ezeket? Tudtál vele erről beszélgetni?
Nekem ez az unatkozás a vesszőpapirám, én nagyon untam az általános iskolát gyerekként, és ennek nagyon rossz hatása volt szerintem a tanulmányaimra. Plusz baromira sajnálom, hogy nem tanultam meg (akcentus nélkül) egy nyelvet, és hangszeren játszani - erre csak az általános iskolában van lehetőség szerintem.
VálaszTörlésTúlterheltség: te, én is ezt hittem, de eddig legalábbis nem látom, h túl lennének terhelve, erre majd még visszatérünk :))
De nem a sajtkukac nem ment moziba! Hanem a nagynövésű, masszív kisfiú, aki amúgy Z. szerint elég okos is, ő jobban ismeri. Boni azt mondta, hogy Martin-nak (így hívják) elfogyott a pontja, azért nem mehetett. (van egy iylen pontrendszer, levonásokkal). Sajna Bonival nem tudok beszélgetni semmi ilyesmiről, nem egy lelkizős alkat, és a problémáit általában magában tartja. Tény, hogy ismét elkezdte rágni a körmét, amit pedig már több mint egy éve nem tett :(((
Az, hogy mennyire megterhelő az iskola egy-egy gyerek számára teljesen egyéni. Én még a saját családomon belül is látom a különbségeket. 4-ből két gyerekemmel kellett tanulni már másodiktól kettővel meg nem. Flóra meg valóban unatkozik azt hittem ,hogy majd ha nő majd nem így lesz , de már negyedikes és még mindig. Neki kellenének komolyabb kihívások, több feladat, érdekesebb anyag, de hogy is várhatnánk ezt el ha az osztály felének már ez is sok és négy éve még a nővérével ugyanúgy küszködtem én is mint most sok már szülő. Nekik kellene a tehetség gondozás, de mint ahogy nincsenek már korrepetálások úgy nincsenek nekik való különórák sem.
VálaszTörlés