Karácsonyi tervek és kívánságok

Nálunk már áll a fa, mert behódoltam ennek az itteni hagyománynak. Bonikám minden egyes nap olyan csalódott volt, hogy noha máshol már mindenhol van karácsonyfa (olyan szépen látszik esténként, másokhoz bekukucskálva), nálunk meg semmi, úgyhogy feldíszítettük. És azt is módosítani fogjuk, hogy mikor jöjjenek az ajándékok; nem 24-én este, hanem 25-én reggel! Így remélhetőleg elkerüljük az ajándékoktól megkergült és játszani akaró, frusztrált gyerek ágyba kényszerítését 24-én, viszont nyerünk majd egy csendes, legókkal molyoló napot 25-én.

A szentestét (kisbetű, ahogy a karácsony is!) megint hármasban töltjük, és szerintem idén ugyanúgy, ahogy tavaly, olyat főzök, ami mindhármunknak ízlik (ez a lényeg, nem?), és amit a mindennapokban nem csinálok, mert nekem ez már macerás: krumplifőzeléket tojáspörkölttel. Bonikámnak ez lesz a tipikus karácsonyi éltele!

Aztán a két utazós naptól eltekintve azt tervezem, hogy mindennap korán kelek, megeszem reggelire a mézaskalácsot/bejglit/rugelach-t, majd visszafekszem olvasni egy órát!

Addig is még lefordítok egy adag szöveget, megtörök három véka mogyórót... és mindenkinek, régi olvasóknak és újkeletű ismerősöknek, kommentelőknek és csendben maradóknak, nyilvános és titkos bloggereknek egyaránt kellemes ünnepeket kívánok!

Ez Pettson házának indult, de nem volt erőm megcsinálni a kaput. Talán jövőre!