2019. november 7., csütörtök

A francia iskola

Ebéd közben arról beszélgettünk, hogy ki kellene nyomtatni és jól látható helyre kiragasztani a rendőrség, a tűzoltóság és a mentők telefonszámát – én például összekeverem őket. Csak a 112-est tudom, egyszer hívnom is kellett, borzasztó volt. Na meg az egyik (higgadt, józan, gyakorlatias) barátnőm mesélte, hogy amikor a kisfia ijesztő lázgörcsöt kapott egyik pillanatról a másikra, akkor ő ott annyira elvesztette a fejét, hogy csak azért sikerült kihívnia a mentőket, mert a szám ott lógott a konyhájukban.

Aztán megbeszéltük a telefonálgatni (és vicces üzeneteket hagyni) szerető Bonikámmal, hogy ezeket a számokat persze nem lehet csak úgy fölhívogatni. Egy gyereknek csak különleges esetekben szabad e számok valamelyikét tárcsázni, pl. ha a szülő valami miatt (belegondolni is rossz) nem tudja megtenni. Aztán Boni, a felvilágosult gyerekek mindentudásával hozzátette, hogy bizony a tanító néni azt is elmondta nekik, hogy van még egy eset, amikor a gyerek is hívhat rendőrt (mentőt stb.): ha a szülők verik egymást.

(Amúgy meg hol vannak ezek a problémás családok, elhanyagolt gyerekek? Én vagyok vak, vagy mi költöztünk jó helyre? Nemrég fordítottam az elhízásról és a túlsúlyról egy olyan szöveget, amelyik azt állította, hogy a holland kisiskolások 20%-a el van hízva. Hiába nézek körül – oké, hogy egy holland gyerekeket sem látok magam körül, de – nem tudom hol vannak a kövér gyerekek. Ugyanígy, órákon keresztül képernyőt bámuló gyerekeket sem ismerek, holott a múltkor a rádióban meginterjúvolt szakértő szerint a jelenség mára már közegészségügyi veszélyt teremtett. Zárójel bezárva, a kérdés persze költői, kiváltságos helyzetben, országban, kerületben stb. élünk.)

Már látom, hogy a francia iskolával (rendszerrel) teremtett közelebbi kapcsolatunk nem csak Boninak lesz gyümölcsöző, de nekem is. És nem csak a társadalomról kapok majd színesebb, átfogóbb képet, de konkrétan tanulni is fogok új dolgokat. Felfedeztem nemrég például (jó, hogy nyelvész szakon végeztem, és most esik le...) hogy a francia nyelvben az /o/ hangot kétféleképp ejtik: nyíltan (tortue) és zártan (rose). Én, magyarból, meg az írásképből kiindulva csak egyetlenegy típusú o-t detektáltam, és meglepődtem, amikor Boni magyarázgatott nekem arról, hogy ő bizony már tudja, hogy mindkettőt o-nak kell írni. Az ő füle biztosan jelezte, hogy ez két különböző hang, amit most megtanult összekapcsolni.

Amúgy meg nem írják mindkettót o-nak, de ezt még nem tudja (lásd eau, Paul..). Miután megtanult (úgy-ahogy, hiszen sok szabály nem ismer még) olvasni, azt gondolja, hogy írni is tud. És mivel a francia helyesírás egy külön műfaj, sok vicces dolgot (franciát, magyart) leír hallás után. Kedvencem az apres-midi (délután), amit úgy ír le: prémidi, az a-ról szerintem úgy gondolja, hogy még az előző szóhoz kapcsolódik. Vagy ez, amit a szobaajtajára függesztett ki:


Ki tudja valaki találni, mi van ide írva?

19 megjegyzés:

  1. Én azt hiszem, tudom. De vajon lelőhetem a poént? :)

    (szndrb)

    VálaszTörlés
  2. Le, le!! (nagyon ügyesek vagytok, nekem több napig tartott, míg leesett: ELŐADÁS. A SPECTACLE könnyebb volt :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amúgy inkább amolyan táncos-zenés-pantomimos, posztmodern impró volt (a kardozós változat, hogy egy klasszikust idézzek :))

      Törlés
    2. Es 8-tol fel 12-ig tartott? Hány felvonás volt?

      Törlés
    3. 8-tól 6-ig!!! Egész napos performansz!

      Törlés
    4. Ja tényleg. Amúgy nem semmi, hogy tudja az órát olvasni.

      Törlés
  3. Magyarorszagon is sok az elhizott es csak tabletezo, tevefuggo gyerek sajnos.

    VálaszTörlés
  4. Én gyerekem csak akkor hajlandó inhalálni ha közben youtube videokat nézhet. Napi 3-at kell inhalálnia. A tévé meg szinte nonstop megy.
    Orvosi rendelő tele van tabletet, telefont néző gyerekkel. Főleh ha két kisgyerekkel megy be az anyuka, az egyiket lefoglalja a másik bámulja a képernyőt.
    Amikor próbálkoztunk bébiszitterrel simán odaadták neki a telefonjukat.
    Akinek a gyereke bébiszitterrel van, csak hiszi, hogy a gyerek nem a képernyőt bámulja.

    Elhízás:
    Az édességet 2.5 éves koráig hírből sem ismerő gyerekem mióta közösségbe jár (ritkán, mikor épp nem beteg) magától csak édességet zabál. Ha van erőm egy fél órás hisztihez akkor el tudom érni hogy az édesség előtt valami normális kaját is egyen. De többnyire nincs erőm, fáradt vagyok már hozzá.
    Voltunk egy születésnapon, az én édességfüggő gyerekem csak 1 szeletet evett a gejl tortából, mert rohant csúszdázni. A többi gyerek 3-4 szeletet evett, és az anyukák kérdő tekintetemre közölték, hogy ugyan,minden gyerek édesszájú. Nem kövérek, de mind IR-esek lesznek kamaszkorukra.

    Nem, nem így terveztem.
    Igen, mindig azt hittem ezt az anyuka dönti el.
    Fenéket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ella,
      hogyhogy nem az anyuka dönt? Akkor mégis ki? :)
      8 éves a kisfiam, napi 1órát kockulhat. Tv se megy egész nap, sütit nem szereti de a chipset azt igen, viszont azt se minden nap ehet.
      Szabályok vannak, amiket betartunk.
      De ez szimpla nevelés kérdése. Ami bizony sokszor nehéz.

      Törlés
    2. Nálunk a gyerek dönt. Nekem tönkrementek az idegeim, gyomorfekélyem lett, elvesztettem a karieremet, magamat védem, nem vagyok hajlandó minden vitába beleállni. Napi 5-6 hisztinél többet (földön fetrengős, hányós, harapós, rugdosós) nem vagyok hajlandó végigcsinálni.
      Tetszettek volna babakorában szólni, hogy nem kell minden nyikkra felvenni és állandóan körbeugrálni, kétségbeesetten kitalálni hogy miért üvölt már megint?

      Törlés
    3. Hiszti nálunk is van, időnként hányásig fajuló. De mi vagyunk a felnőttek, mi döntünk fontos dolgokban. Nincs tv itthon és nincs édesség, meg sem veszem a boltban.

      Törlés
    4. FElla, ezt én se értem... ezek mindegyike csak a szülőn múlik,

      és mindegyik változtatható, még most is abszolút alakìtható dolog.
      szóval nem, nem késtél el vele. (és nem az igény szerint babusgatással "rontottad el".)

      érdemes a feladatba beleállni, és a kezdeti kudarcok, kínlódások, visszalépések, látszólagos reménytelenség ellenére kitartóan dolgozni a projekten.

      egy gyerek nem irányíthat, az rossz neki és a fejlődésének. de nem a hiszti a másik oldal, ami elérhető.
      nem kell így lennie, se nem kell tönkremenned bele.
      tudom, h már voltál pszinél, de nagyon jó lenne keresni egyet, aki jó, hogy segítsen neked megtalálni ehhez az erődet, rávilágítani, hogy képes vagy rá, és hogy hogyan. (ez a dolga ugyanis.)

      Törlés
    5. Fella, értem amit írsz de így nem lehet élni! Te felnőtt vagy, ő gyerek.
      Nem tudom jár e közösségbe, de ott is ilyen durva a helyzet?

      Az én fiam: egyke, minden nyikkra felvettük, körbe van ugrálva. Nem ezen múlik.

      Én már fűhöz-fához rohantam volna hogy segítsen valaki mert tényleg így nem lehet élni max túlélni.

      Törlés
  5. Én egy adaton döbbentem le nagyon: állítólag a kamaszok átlagosan 6 (HAT!) órát tableteznek NAPONTA.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tesóm nagy fia volt hogy 12 órát. Rosszul lett hányt a kimerultsegtol. Normális, jó gimiben eltanulo sracrol van szó volt olyan időszaka hogy nem tudta abbahagyni.
      Meg jegyzem gimis koromban volt olyan hogy egész éjjel olvastam a regényemet és alvás nélkül mentem be reggel suliba.

      Törlés
    2. Szerintem az ubokaöcséd megtalálta a Háború és békét a neten, azt olvasta ki :)))

      Törlés
  6. Amúgy a 112 nagyon lassú mert ők maguk kapcsolnak át a 104-re vagy a 107-re (tűz még nem volt szerencsére), szerintem 5-10 perc veszteség.

    VálaszTörlés