2019. február 19., kedd

Imádom

Olyan cuki dolgai vannak ennek a gyereknek, egyszerűen imádom! Kezdve a rajzaival és a mindenféle műalkotásaival: girbegurga vonalakkal, halálosan komolyan rajzolja a búboskemencére hajazó autóit, a rozzant házakat, amelyek teteje a sündisznószerűen tüskés napot verdesi. A részeges, vigyorgó repülőgépeket, az imbolygó létrákat és a mindent beborító hópelyheket. Mostanában szívesen díszíti a képeit dobókockákal, és menő még mindig a karácsonyfa is. Minden valamirevaló avantgárd művész sírva fakadna a gyönyörűségtől, ha meglátná a torzított perspektívában készült, felül- és oldalnézetet ötvöző utcaképet – és minden valamirevaló közlekedésmérnök jót röhögne a körforgalmakkal váltakozó zsákutcákon, a nyilak és behajtani tilos táblák garmadáján..

Rajzait összeragasztgatja, vagy tűzőgéppel összetűzi. Mindenféle borítékokban „ajándékokat” ad nekünk. Nagyon bőkezű. Van, hogy a borítékot csomagolópapírba csomagolja, kétszer, háromszor, majd jól átkötözi szalaggal. Ákombákom betűível rákörmöli, hogy M-A-M-A-N. Ezer szivecskét rajzol hozzá, megnyilazza, hogy mind a mamához tartoznak (elolvadok). Egyébként számon tartja a műveit, ha hiányzik az épp aktuális alkotás, keresi, és azt is leelenőrzi, hogy elteszem-e az ajándékokat. Egyszer a szobájának egyik sarkában hétpecsétes borítékot találtam, benne a balszerencsét hozó Fekete Péter kártyával – szépen eliminálta a játékból. Az íróasztalomra kivágott autókat, betűket rak, az éjjjeliszekrényemre képeket csempész, a dolgozós táskámba egyszer nagy kuncogva egy lufit rejtett el.

Aztán az is olyan cuki, amikor és ahogy magyaráz. Eleve a hibái, a nyelvek bábeli keveredése („olyan jól vagyok INSTALLÉ ICI”, „IL FAUT odaCOLLER a rajzot”), na meg a kiejtése. Amikor foci közben azt mondja úri francia dialekttel: „Én vádok Fránsziáorhszág, te vád Mádárorhszág!” – akkor meghalok a nevetéstől. Hogyan is lehetne másképp? És ahogy a mondás tartja, tényleg annyira ártatlanok még ezek a kicsik. A múltkor elmagyarázta, hogy milyen sokféle felelős van az oviban: ő a Lolával együtt azon a héten az uzsonnafelelős volt, ami azt jelentette, hogy az uzsonnástáskákat tartalmazó ládákat be kell gurítani a terembe. Mert annak a ládának vannak kerekei! – magyarázta lelkesen, mit lelkesen: a kerekek iránti mérthetetlen rajongással, sőt: elismeréssel a szemében, hogy bizony mik vannak a világon! Látszott: halálosan komolyan veszi a rá osztott feladatot. Van még időjárás-felelős is („responsable de météo”), ezt viszont olyan közönnyel, akkora evidenciával mondta, mintha gombnyomással lehetne napsütést vagy esőt rendelni.

Amikor dumál, belelátok a kis világába: tanulságos megtudni, hogy mit jegyez meg, és mit nem, mit tart fontosnak és mit nem. Például lövése sincs, hogy a körülöttünk lévőknek milyen színű a szeme, tudta viszont, hogy Z. hol tartja a Bibliáját (???), és emlékezett arra, hogy „a Papi venni fog egy szép új autót” (nyáron beszéltünk erről utoljára). Komolyan vesz minket, ott csúszik a rendszerbe hiba, amikor ketten kétfélét mondunk neki. Mindent eljátszik és leutánoz; igazi kis majom. Eléggé konok, más értelmezésben: céltudatos. Ha bizonyos dolgokat elhatároz, azokhoz tartja magát. Most sarkítani fogok, de ha pl. eldönti, hogy holnap megkóstolja a kukoricát, akkor ma semmi esetre sem fog belőle enni, holnap viszont saját maga jelentkezik érte (noha nem szereti a zöldségeket). Azt a bizonyos pulcsit, amire egyszer azt mondta, hogy ronda, soha nem hajlandó fölvenni – amúgy pedig nem érdekli, mi van rajta.

Megtanulta kezelni a vezetékes telefont, derűre-borúra felhív minket a mobilon.  Érdeklődik, hol vagyok, mit csinálok, mikor jövök haza? Szerelmi vallomásokkal halmoz el engem is, az apját is: „Sérhétlek, Mama!”, „Je te aime, Papa!”.

11 megjegyzés:

  1. Megfigyeléseid kimeríthetetlen szerelmetes kincsesbányája ez a gyerek! De jó neked (még)!...

    VálaszTörlés
  2. Annyira cuki! Szinte hallom, ahogy beszél! Gyerek koromban olvastam egy könyvet A francia kislány volt a címe, már akkor nagyon tetszett, ahogy egy francia elkezd magyarul beszélni, de Boni még annál is sokkal aranyosabb lehet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. egyik kedvenc konyvem volt! csak felnottszemmel olvasva mar nagyon didaktikus sajnos :(

      Törlés
  3. Rozsa :))) ez igy van!

    Martine, tenyleg, egyszer mar mondtad ezt a konyvet. Meg fogom nézni!

    VálaszTörlés
  4. A fiam szerelmi vallomásaival én sem tudok betelni :) ❤

    VálaszTörlés
  5. kisfiam (4) válasza arra, mikor azt kérdeztük tőle, mi volt jó a nagymamánál, míg nála laktunk, mert lakásfelújítottunk: "Zsuzsi mamát ölelgetni". meghalok ezektől :)

    VálaszTörlés
  6. Olyan erdekes, nekem a ket fiam kozul csak a kicsi mond szep dolgokat, es en is elolvadok, amit ki is hasznal a sajat erdekeben :). A nagy pedig tegnap megfogalmazta, h o is igy erez (szerencsesnek tartom magam h az anyukaja lehetek, ezt mondtam neki epp), de nem meri kimondani. Annyira jo fius anyukanak lenni.

    VálaszTörlés
  7. Évi, W, Annamária: igeeeen❤️
    Remélem, nincs Nádasnak igaza abban, hogy anya a felnőtt fiával oly sok dologról úgysem beszélhet...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi nagyon szeretünk beszélgetni a fiammal (41 éves). Nincs tabu téma, azt hiszem.

      Törlés
  8. Boni egy tündérkirályfi:) és a ti tükrötök, szóval nagyon jó szülők vagytok egészen biztosan és mind nagyon szerencsések, hogy vagytok egyásnak:)

    VálaszTörlés
  9. fekete peter diszkvalifikalasa, hat, az!.. 😂😆😍♥️

    VálaszTörlés