Földöntúli türelem kell egy ovis gyerekhez, téli hétvégéken. Az ember azt érzi, vagy folyamatosan szórakoztatja, vagy a romokat pakolja utána (néha pedig véres fejjel az orvoshoz rohanunk, mert beveri az asztalba szaladgálás közben). És én, aki soha, de soha nem éreztem magam
kevésnek, vagy
nem elég jónak magam, aki soha nem is értettem ezt a
szaranya-őrületet (miért kellene bárkinek is rosszul éreznie magát, amiért nem szoptat/bölcsibe adja/nem tudja miért sír stb.? miért hajszoljuk a tökéletest?) most nekem is, öt év óta először lelkiismeret-furdalásom van, és azt érzem: csinálhatnám én ezt jobban. Leülhetnék vele többet, többször, hosszabb ideig játszani. És nem mindig társasjátékozni, mert ő bizony jobban szeretné, ha ovisat, éttermetes, fodrászosat stb. játszanék vele. Nem kellene ingerülten megfenyegetnem, hogy nem megyünk többet a karácsonyi vásárba, ha hisztizik (persze, hogy hisztizik: fáradt, persze, hogy ingerülten szólók rá: én is fáradt vagyok).
És bevallom, egy-egy ilyen fárasztó hétvégét követően, miután hétfő reggel elvittem az oviba és itthon bezártam az ajtót magam mögött, rendet rakok, kiszellőztetek, majd leülök a géphez egy kávéval.... és élvezem a csendet, meg azt, hogy konkrét felnőtt feladatokat kell jól megoldanom időre. És mindjárt megmelegítem a tegnapról maradt kaját, és olvasni fogok ebéd közben, és se gyerek se pasi nem szól közbe, nem kér parmezánt a tésztájára, és nem játszik a kenyérrel kalózosat*...
* Utálom a kalózokat, a szörnyeket, a dinoszauruszokat, a kincsvadászokat..!
Idilli kép vasárnapról
Kisfiam is szerepjatekozós, sajnos en marhara unom, egyszeruen nem megy. Ezerszer inkabb leulnék vele rajzolni, festeni, olvastam egy oran keresztul (mikor még bírta, akarta), kirakózni. Ilyenkor lelkiismeret furdalasom van. Igazabol még a jatszoteren is szerepjatekozni kell.
VálaszTörlésIsmerős...:(((( talán ez is ilyen fiús dolog.
VálaszTörlésOh no. Nalunk ez van mar 1 Eve. En ugyeleti tudom ez Jo. A gyereket fantaziajat jelzi.
TörlésA középső lányom szerepjátékozós a leginkább, ő már két évesen is bábozott az asztalnál evés közben, de szerencsénkre ő imádott egyedül is játszani, sőt igényelte, hogy magára csukhassa az ajtót. Az ő szerencséjére pedig voltak testvérei, akikkel tudott együtt is játszani. Nehéz lehet egykének lenni és nehéz lehet egy egyke szülőjének is - én borzasztóan untam a velük vaó játékot, az apjuk mindig jobb partner volt ebben ( bár csak ritákn ) az okos játékokat már szeretem, de azokat sem túl sokáig:). Én azt szerettem, ha melletttem játszottak, de nem bántam, ha nem velem - szaranyaság vagy sem ez van.
VálaszTörlésA szerepjátèk fiús? Nálunk sosem volt, az enyém mindig èpitett-èpitett-èpitett. Lehet, kocka lesz a gyermek, mint az apja. Èn úgy gondolom, persze laikuskènt, hogy a szerepjátèk a szociális kompetenciát erösiti, edzi, ami ugye nagyon fontos.
VálaszTörlésOvistárs áthívása? Vagy velük nem szerepjátékozik?
VálaszTörlésMásfél éve dolgozom, kedvenc napom a hétfő!!!!! 😅😅😅 (*dinókat és tsait én is UTÁLOM!) 😉
VálaszTörlésDe a kép tényleg annyira idilli! ❤
VálaszTörlésÉvi :-)))) de végülis így tök jó, nem? Az ember várja a hétvégét... majd a hétfőt...
VálaszTörlésHóbelevanc: úgy értettem, hogy az ilyen futkározós szerepjáték a fiús ("Papa, mi vagyunk a kalózok, támadjuk meg a Mamát!"). A szép csendben kiszaggatjuk a karácsonyi sütiket egy órán keresztül = az én sztereotip (tehát biztosan hibás) értelmezésemben csajos dolog :-)
Mi kukásautókkal játszunk jelenleg a 2 és fél éves fiammal órákon át. Én élvezem..végülis még vagy 30 évnyi felnőtt munka vár rám majd.
VálaszTörlés:) nekem a svéd barátom mondta, hogy mindig örült, amikor egy hét után a következő héten nem vele voltak a gyerekek, mert visszaváltozhatott felnőtté (Svédo.ban válás után tényleg fele-fele a megosztás, 1 hét itt, 1 ott) és volt ideje magára. Amióta újabb gyereke született (a 4.!) az aktuális barátnőjétől, azóta újra komplikált az élet és kicsit visszasírja a régi időket.
VálaszTörlésHuuuu, nekem már hétfő este hiányozna a gyerek! :))
TörlésNehéz elképzelni, hogy ez a hetenkénti költözés a gyerekek érdekeit szolgálja :(
TörlésSzerinteem ez a megosztás (nem tudom, mi a hivatalos magyar megnevezése) EGYÉRTELMŰEN az anyák-apák közötti esélyeegyenlőség és politikai korrektség jegyében született, a gyerekek érdekének teljes ignorálásával :((( Bár biztos lehet ezt is civilizáltan csinálni, meg mindent meg lehet szokni stb. de szerintem a kétlaki élet egy felnőttnek is nehéz.
TörlésVolt egy olyan IKEA-reklám is, hogy a kisfiúnak teljesen egyforma szobát rendeztek be a szülők a két különböző lakásban, hogy amikor hetente váltogat, ne legyen fennakadás. Ennél szomorúbb reklámot :-((((
Tavaly annak a kislánynak, aki elöttem járt gitáróráa, szintén elváltak a szülei. És az egyik héten nem is tudott készülni gitárra, mert az apja nem foglalkozott azzal, hogy legalább 10 percet játszon naponta. (és akkor csak gitárról van szó; mi van, ha zongorázik egy gyerek? Mindkét helyen kell zongora??)
Pont így gondolom :(
VálaszTörlésJo dehat az SEM optimalis mint Ami itt van hogy valas eseten 95 szazalekban az anyara marad Minden. A pasi meg Eli vilagat csajozik STB.
VálaszTörlésA válás egyáltalán nem ideális egy gyereknek :(((
VálaszTörlés(de amúgy ez a fajta megosztás nem kötelezettség, hanem lehetőség. Aki nem akar élni vele, mert mondjuk nem érdeklik a gyerekei és inkább "éli világát", az nyilván nem kéri.)
Persze de a minden második hétvége + heti 1 nap (ami valójában pár óra este) felállással még egy egyébként jóindulatú és a gyerekeivel foglalkozni akaró apának is lassan elsikkad, háttérbe szorul a szerepe. És anyagliag is.
TörlésIgen. Biztosan ezért is találták ki. Bár én akkor már az egy év itt - egy év ott felállást választanám, mert a folyamatos kétlakiságba bele lehet golyózni (az ember soha nem tudja, MELYIK hűtőben van a félig megkezdett tej stb.), plusz nehézkes a szervezés (pl. iskolai feladatok, házik nyomon követése, különórákra szállítás - egy hét mindig kiesik mindegyik szülőnek). Meg aztán gondolj bele, ha két olyan szülő áll össza, akik mindketten ilyen felesben nevelnek gyerekeket - bele sem merek gondolni a szervezésbe!!
TörlésNehéz lehet egy válás, az biztos..
Itthon is egyre surubben hallom ezt a kozos felugyeletet. A gyerek szempontjabol elvileg nem tul jo de a szuloknek pedig idealisabb. Most ha belegondolok hogy en hogy eltavolodtam apamtol a kethetente hetvegi talalkozassal! Es igen, ő élte az eletét mig anyu pörgött ezerrel. Nagyon nehez lehet egyedul csinalni mindent munka mellett. Es apukakent en sem hagynám hogy csak kethetente hetvegen lassan a gyereket :O Az nagyon keves. Egyik ismerosomnel az van hogy egyik heten hetkoznap par nap, masik heten hetvegere esve par nap (3-4). Igy vegulis a fő bázis anyukanal van, de apukat is latja boven.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésNe keverjük a közös szülői felügyeletet a váltott elhelyezéssel, a kettő nem ugyanaz.
TörlésEgy családjogi szakjogász
Rettenetes nehéz lehet, egyetértek. Meg eleve ezek az össze-vissza családok nekem nagyon furák, de nyilván mindenki úgy érzi ahogy otthonról hozza. Tőlem nem áll távol az otthoni feszült légkör és a "gyerekek miatti" együttmaradás minden áron (mert nekünk ez volt) de biztos ez is tud olyan szintig fajulni ami már ártalmasabb a gyereknek.
VálaszTörlésMúltkor voltam tanúja egy jelenetnek (én trambulinoztattam a gyereket egy sportbolt előtt) jött egy 3 gyerekes család bementek. Kisvártatva kijött az apa telefonálni és a legnagyobb fiú (mondjuk 8 éves) kijött vele. Hallottam a beszélgetést: " Rendben 5-re ott leszek de viszem a fiamat, tudod a héten apás hét van."
Aztán kijött az anya a két kisebb gyerekkel és értelmeztem a szituációt. A nagy gyerek csak az apáé volt és ezek szerint olyan rossz viszonyban volt a "pót" anyukával hogy pár órára sem maradt vele és a féltestvéreivel egyedül hanem az apja hurcolta minden programjára. Hát fura volt.
Nekem volt ilyen kétlaki tanítványom, folyamatosan szét volt esve, sose volt nála rendesen iskolai holmi, teljesen zűrös és zakkant volt.
VálaszTörlésa szerepjátékozás nem inkább életkorhoz kötődik?
VálaszTörlés