Viszont amikor ébren van, te jó ég. Valószínűleg ott követjük el a hibát, hogy racionális viselkedést várunk el egy óvodástól, aki hiába okos, értelmes és kedves, mégiscsak kisgyerek. Aki definíció szerint is egy zajos, hangos, szemtelen energiabomba. Eleve kiabálva beszél, de ez még csak hagyján, mert: folyon. Közbeszól, nem hagyja a felnőttekeket beszélgetni. Visszadumál. Követelőzik, nyaggat, csimpaszkodik. Amitől idegbajt kapok az a köpködés és a dobálózás. Sőt: újabban üti-vágja a szüleit - főleg az apját. Aki pedig esküdözik égre-földre, hogy ő ezt egy percig sem fogja tűrni tovább - és tűri már egy hete. A büntetés ígérete ideig-óráig hat, utána újrakezdődik az egész, röhögve nyargal az asztal körül, amikor pedig tudja, hogy evés közben le kell ülnie (és közbe a szeme sarkából figyeli a reakciónkat).
Összehangolt stratégiára, de főleg: türelemre, türelemre és türelemre lenne szükségünk. Nekem annyiban könnyebb dolgom van, hogy felteszem magamnak a tesztkérdést: hogyan reagálna a saját anyám - és pont az ellenkezőjét kell tennem. De még ez sem old meg mindent, egyszerűen azt érzem, hogy néha a falnak beszélek (te jó ég, anyám szavai). Oké, talán el kéne fogadnunk, hogy egy gyerek nem fog az első, se a második, de valószínűleg még a harmadik felszólításra sem fogat mosni jönni, ha az ember hívja. Hanem pimaszul kikukucskál az asztal alól, és nevetve sugalmazza, hogy kezdjek már el számolni: eeeeeegy, kettő, háááárom...
Az a baj, hogy az ember felnőttfejjel rációt, ok-okozati összefüggések belátását, szabálykövetést és kompromisszumkészséget vár el egy olyan illetőtől, aki a mában és a mostnak él, akit a versenyszellem vezérel (de aki simán csal is, hogy nyerjen) és aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ (ja, mert amúgy körülötte forog a világ). Azért nehéz ez az időszak (az eddigi talán legnehezebb) (te jó ég, amikor még csak azt kellett eldöntenünk, hogy ki kel fel hozzá éjszaka!) mert folyton figyelmeztetnünk kell valamire - jó esetben szép szóval, rosszabb napokon kiabálva -: ezt nem szabad, az rossz ötlet, ez butaság, az udvariatlanság, öltözz már föl egyedül, ne hadonássz a tollal, add kölcsön a játékot, neeem, nem most fogunk kimenni, várj már öt percet, nem igaz, hogy nem érted, hagyd abba a nyafogást, mondd el értelmesen, ne rohanj, vigyázz, veszélyes, lassabban, gyorsabban, ne tökölj stb. stb. Pedig én lennék a legjobban megijedve, ha holnap a szokásos kis kergebirkánk helyett egy udvarias, csendes és szolgáletkész minifelnőtt ébredne!
nagyon nehéz lehet egyetlen gyereknek lenni egy családban, csupa felnőtt közt mindig megfelelően viselkedni - több gyereknél egyrészt nem a felnőtt viselkedés az összehasonlítási alap, másrészt nem muszáj folyton felnőtt játszótárs után nézni (persze az meg több konfliktust indikál meg több visongást - de azt hiszem, felnőttként is könnyebb több gyerekkel lenni, mint eggyel)
VálaszTörlés"felnőttként is könnyebb több gyerekkel lenni, mint eggyel" mármint úgy érted, hogy azért, mert ha több a gyerek, akkor azok egymást foglalkoztatják, és ugy "arányaiban" kevesebb rész gyerek jut egy felnöttre? :9 Bocs a hülye megfogalmazásért, de talán érted.
TörlésA bejegyzés után a képről ez jutott eszembe: vérszomjasan szalad azzal a fadarabbal, hogy jól fejen verjen :D
VálaszTörlésAmúgy biztos ez a korszak is elmúlik hamar (és jön majd egy másik!)
Na, akkor sikerült szemléltetnem a posztot :-DD (tényleg olyan érzésem van néha, hogy csatákat vívunk)
VálaszTörlésTamko, szívből ajánlom a plukkidót: https://plukkido.hu/ ez ilyen hűtőre mágnesezhető varázslatos társasjáték, ami a gyerek viselkedésével kapcsolatos apró-cseprő (esetleg komolyabb) problémák megoldásában hivatott segíteni. nekünk nagyon bejött, és ahogy olvastam tőled, Boni nagyon szereti a meséket, szerintem neki is tetszene.
VálaszTörlésNagyon koszi ❤️
VálaszTörlésÁtfutottam a honlapot, és így elsőre nem teljesen vilagos, hogyan kell játszani. Ha mondjuk van egy agresszív megnyilvánulása vagy huszadszor sem megy el pisilni, akkor mit lehet pl. a bolygós pályán csinálni? Feltétlenül kell használni a manóleveleket?
A manólevelek csak segítenek, de te is kitalálhatsz valamilyen mesét, hogy mi legyen a "küldetés", össze kell gyűjteni ezt vagy azt, vagy a manóknak fel kell jutni a létra tetejére, hogy elérjék a lufit, vagy bármi, csak a képzeleted szab határt. a lényeg a pozitív megerősítés - tehát nem büntet, hanem ha jól csinálja a gyerek, mehet a manócskával, és hidd el, alig várják, és izgulnak és figyelnek. (mondjuk az fontos, hogy egyszerre egy dolog legyen a középpontban - tehát ha a pisilés a fő gond, akkor az) van facebook-csoport, ahol a játék készítői is válaszolnak a kérdésekre. https://www.facebook.com/groups/780407538771156/
VálaszTörlésnézd: https://www.youtube.com/watch?v=xWrPyluT65c
VálaszTörlésJézus, a pisilés még 5 éves korban is probléma? Én ettől megőrülök.
VálaszTörlésEgyébként értem a logikát, de nekem valahogy nagyon idegen dolog állandóan olyasmiért dicsérni a gyereket ami (1) természetes, (2) a saját érdekében teszi.
Nálunk nem is használ, valszeg annyira nem vagyok hiteles. "De ügyes vagy hogy 3 óra könyörgés után hajlandó voltál elmenni pisilni így ma se lesz veseköved és megúsztad azt hogy halálra kínozzanak egy kórházban…"
szerintem ez nem arról szól, hogy "olyasmiért dicséred, ami természetes, és a saját érdekében teszi". mert nyilván természetesnek kellene lennie, hogy PÉLDÁUL nem harapja a pajtásait, és a saját érdeke is, hogy ne tegye, ugyanakkor ha a rosszat erősítem meg benne ("te egy harapós, rossz gyerek vagy"), akkor úgy is fog viselkedni. ha viszont a jóra figyelek, előbb-utóbb ő is a jóra fog figyelni. és a plukkidóval még csak nem is te dicséred meg, hogy "jaj, de ügyes vagy, bocikám", hanem a játék izgalmát éli át, és szeretne "segíteni" a manóknak...
VálaszTörléshasonló módszer pl. ez itt: https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/gyerekek_fejlodese/24967/zold_toll_modszer_zsenialis_otlet_egy_gyermekpszichologustol_ami_meghozza_a_gyerek_kedvet_a_tanulashoz nem a rosszat hangsúlyozza, nem nyöszteti, hogy de csináljad már, miért vagy ilyen, stb, hanem a jóra figyel, és a gyerek belső motivációját erősíti.
de persze mindenki azt csinál, amit akar ;)
Ez nagyon jó ötlet, de nem tudom mennyire átvihető azokra a problémákra amik nem a tanulás hanem a napi életben vannak.
TörlésNálunk pl már nem használ az hogy valami finomságot ígérek neki ha megtesz valamit amit amúgy kellene (megengedi hogy leszívjam az orrát, stb.). Egy idő után már szinte megmozdulni is csak úgy hajlandó ha "kap érte túrórudit" tipikusan a kisujjamat nyújtom és a karomat akarja esete.
Rájön hogy lehet azért is finomságot/dícséretet/ajándékot kapni ami a napi egyszerű dolgok.
Ha nem pisilsz a kanapéra akkor kapsz csokit. Szerintem ez már beteges bár nálunk ez van.
Elhiszem hogy ez a társasjáték jobb, meg is fogom majd nézni én az elvet nem nagyon tudom hova tenni, a tesóm kamasz gyerekeinél is azt látom hogy első évben még elfogadták hogy laptop a jó bizonyítványért jár, következő évben már egy matek ötösért saját tévét akarnak (sarkítok nyilván nem konkrét példákról beszélek).
És egyébként ehhez kapcsolódó: nemrég voltam egy HR-es kerekasztal beszélgetésen aminek az volt a témája hogy a most munkába lépő késő Y és kora Z generációt mennyire másként kell motiválni mivel már szinte óránként várják a (természetesen csakis pozitív) feedback-et, nem úgy hogy megcsinálják a feladatot és akkor kapják a dícséretet, hanem "de ügyes vagy bejöttél dolgozni, bekapcsoltad a számítógépet, ó már az adatbázist is kinyitottad, fantasztikus éljen éljen).
Az en gyerekem vagy fogna magat, felallna a szekre, es magatol tologatna a figurakat a huton (ha elerhetetlen helyre tennem, abbollenne hiszti), vagy abbol lenne feszultseg, hogy miert nem toljuk arebb feladat megoldasa nelkul csak ugy oket. Egyebkent nem hisztis, nem elkenyeztetett gyerek, de meglehetosen intelligens, o szarik bele az ilyen burkolt manipulaciokba, es tudja, hogy a figurak azok csak figurak. Na, egy ilyen gyerekkel hogyan mukodik a Plukkido? :) Mert szivesen kiporbalnam.
TörlésNala az egyetlen, ami mukodik, a forditott pszichologia ("nem akarom, hogy fogat moss"), de az is csak akkor, amikor neki epp kedvevan hozza, kert pontosan tudja, micsoda, hogyan mukodik, es jateknak tekinti. "Anya, kerlek jatsszuk azt, hogy azt mondod >nem akarom, hogy megfesulkodj<, es akkor en fesulkodom, jo?" Ha viszont TENYLEG nem akar fesulkodni, akkor ez sem hasznal. (Olyankor persze nem hagyom ra, szigor van, es fesulkodie kell, de hat a hangulatot megrontja.)
TörlésAz enyem is erzi a manipulaciot. Pl a gyere segitsunk az unikornisnak pisilni azt mondja segitsunk en o nem er ra. Ezert mondom hogy en nem hitelesen csinalom.
Törlésde Fella, pont ez az, hogy a csoki meg a laptop, nemtommi kívülről jövő motivációt ad neki, pedig a saját _belső_ lelkesedését-igényességét kell felkelteni és megőrizni. :) azt hiszem, nem értjük egymást.
VálaszTörlésNem, mert nem tudom hogy a saját belső lelkesedését hogy tudnám felkelteni és megőrízni (most félretéve a konkrét társasjáték esetét).
TörlésAz én gyerekkoromban szerintem félelemkeltéssel neveltek minket. Na az hatott. De egyrészt nem jó, másrészt ma már nem hat. A 12 éves gyerek úgy felsorolja a felnőtteknek hogy neki mik a jogai hogy ihaj. És ha nincs meg a belső lelkesedése-igényessége ahhoz hogy jól tanuljon, elpakoljon, akármi, akkor hogyan tovább?
Valszeg nem tudjuk ezt kommentekben megbeszélni, de én tényleg nem tudom hogy fakadhat ez belülről.
Én magam is azért takarítok mert MUSZÁJ nem azért mert belső igényem van arra hogy térden csúszva mossam a földet, stb.
De a tisztaságra belső igényed van, úgy tűnik...😊
TörlésOrsolya, koszi a magyarázatot! Nekunk sem ez lesz a megoldás, azt hiszem. De az oviban bevezettek egy ilyesmi rendszert (smiley-kat kell győjteniük a hét folyamán, amelyek később beválthatók) és bármennyire ódzkodtam is szeptemberben a dologtól, ma már úgy gondolom, hogy csinálják csak BÁRHOGYAN, engem nem érdekel, csak épségben kapjam vissza a gyerekemet a nap végén. :)))) amúgy Bonit sem nagyon érdeklik a smiley-k, de több csalódott gyerek is szokott sírni péntekenként, amikor nem jut nekik ilyen smiley.
VálaszTörléso, most elkepzeltem a pentekent siro smiley-tlan gyerekeket. :(((
TörlésBeszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy hogy elmesélje c. könyv. Szívből ajánlom, rengeteg gyakorlati példával (mivel nekem nincs fantáziám, nagyon is jól jött egy-egy konkrét szituációra)! :-D Segít, hogy elhagyjam a sablonszövegeket, és még a férjem is egyetértett abban, hogy hasznos könyv.
VálaszTörlésHú, belegondoltam abba amit Martine írt, tényleg baromi nehéz lehet gyereknek és felnőttnek is ez a csakis "hármasban levés", de azt gondolom, hogy ez a fajta engedetlenség életkori sajátosság és abból a szempontból meg könnyebb mint a több gyereknél, hogy hamarabb elmúlik. Én vagy 10 évig "őrmesterkedtem" folyamatosan és még most is, csak nem olyan intenzitással, de hihehetlen gyorsan felnőnek és lassan már hiányzik is néha az a fajta nyüzsgés, mert hát annyira cukik amikor még rosszcsontkodnak:)
VálaszTörlés"annyira cukik amikor még rosszcsontkodnak" ez gondolom, vérmérséklet kérdése, én ezerszer inkább egy nyegle, lusta, büdöslábú kamaszt, mint egy cuki rosszcsontot :) Nem tudom, miért van ez igy, talán mert a kamaszt "értem", arra még emlékszem, milyen volt?
VálaszTörlésNéha a kamasz is tud cuki lenni:) Amúgy azt gondolom, hogy a rosszcsontok inkább fárasztóak, de nagyon nagyon szerethetők, a kamaszok meg már nem annyira, vagyis nagyon másként kell őket szeretni. Én szerencsének tartom magam, hogy már van nagy,de még van kicsi gyerekem is jó, hogy valaki még símul hozzánk:)
TörlésVééége a szünetnek, milyen a "rentrée"? Nálunk lazán ment a ma reggel, meg is lepődtem :D Tamkó, ha ez megnyugtat, az én fiam is rettenetes korszakát éli, nehezen bírjuk idegekkel. Bár a szünet alatt normálisan viselkedett, itt voltak a francia nagyszülők :)
VálaszTörlésISTENI a rentrée, köszi a kérdésedet, végre kipihentem magam :-DDDD ő meg reméljük, jól lefárad az oviban ;-) Mindjárt megyek érte, meglátjuk, mit mesél...(reggel teljesen okés volt, szerintem már várta)
TörlésÉn is pihentetőnek éreztem ma a tanítást, kicsit más az egyetemistákat "terelgetni" :D
VálaszTörlés