- Na, megcsináljuk akkor azt a csoportképet?
- Oké, akkor mindenki menjen ki a fűre!
(5 perc múlva)
- Mit csinálnak Marciék bent?
- Héhé, csoportkép lesz, gyerünk a fűre!
- Várjatok, valaki szóljon Z-nek, hogy csoportkép lesz!
- Partez pas tout de suite, on va prendre une photo de group!
- Itt jól ülök? Ez a szék ezért van kirakva?
- Marciiiii! Daniiiii! Gyertek már!
- Bonikám, vagy az ölembe, vagy a fűre!
- Most mi van, miért Anna ment vissza a házba?
(Újabb 5 perc)
- A gyerekesek előre üljenek!
- Jó a hajam így?
- Dehogy, nem fog megharapni az a kutya, nyugodtan ülj mellé!
- Én hátra akarok állni, szar a hajaaaaam!
- Hol az Imre? Gyerekek, hol az Imre?
- Valaki takarjon már el, nem akarok látszódni!
- Hé, Boni, ne most menj el!
- Fiam, keresd már meg az Imrét, nem tudom, hol kóricálhat!
(Újabb 5 perc)
- Na, mindenki itt van?
- Oda mosolyogj ügyesen, jó?
- Ha a kutya nem lesz benne, nem baj?!
- A kisbabások üljenek a székre!
- Tu ne viens pas là?
- Szerinted így oké a hajam?
- Na most figyeljen mindenki!!!
(1 másodperc múlva)
- Gyere ide, fuss!
- Hajrá Anna! Hajrá Anna!
- Nyugi, 10 másodpercem van!
- Tudod már, hová fogsz futni?
- Gyere ide jóanyádhoz!!
- Itt van még egy hely!
- Villog!!
- Csííííííííííz!!!!
(Katt!!)
- Jaj, fiam, nem lett jó!
- Kész?
- Mehetek, mama?
- Muti! Hagy nézzem!
- Gyertek ide, szerintem nem jó, nézzétek meg!
- Várj, Imre, maradj, nem jó!
- Tényleg...
- Áá, az egyik fele túl sötét, nem látszódtok.
- Mutiiiiiiii!
- Reste là!
- Aki a napon állt, az jöjjön közelebb a fényképezőgéphez, hogy árnyékban legyen. ÚJRAKEZDJÜK!!!
És milyen jók mégis ezek a családi képek! Az egyik unokahugomék epp tegnap hagyták el az országot 3 gyerekkel - én nem állítom hogy ezután nem fogunk soha találkozni de eddig két utcányira laktak, most pedig a szünetekben fognak időnként hazajönni évente néhányszor. A többi olyan unokatestvéremmel, aki külföldön lakik, inkább csak két három évente, vagy még ritkábban találkozunk személyesen. Ha a szüleink majd meghalnak, ami akárhogy is nézzük de közeledik, még ritkábbak lesznek a családi találkozók. A gyerekeink alig ismerjük egymás. Névről persze tudják hogy ki kicsoda de elég nagyok akkor különbségek és a fizikai távolságok is. Hamarosan az a néni leszek én is, aki talán valami távoli rokon.
VálaszTörlésJ teljes családja világgá ment, a gyerekek anyanyelv 3 különböző nyelv lett, magyarul csak az én lányom beszél, a közös nyelv pedig az angol lesz, egy 4. nyelv. Még talán ez a generáció tartja a kapcsolatot, aztán vége. A legszomorúbb az az egészben, hogy a gyerekem legközelebbi elő rokona 1.000 km-re fog lakni, ha mi már nem leszünk és nem alapít addig családot.
TörlésEz azért annyira szomorú :(
TörlésEs tenyleg annyira jok ezek a csoportképek❤️❤️❤️
VálaszTörlésMi is azt mondtunk az unokatesommal, hogy hàt hulyék vagyunk, h nem talàlkozunk gyakrabban?!?! Ugyanakkor nézd, az osszes baràtomra (es sok blogolvasora - koszonom) szamithattam’a multkori ingatlanugy kapcsan, baràtnom vidékrol jott fel a 35 fokban hogy elkìsérjen az ugyvédhez, csak a hugom volt az, aki leszarta az egészet, és jogàszként azt sem ajànlotta fol h àtnézi legalabb a szerzodést. Majd irok posztot errol is. Szoval neha ugy gondoltom hogy a baràtaira jobban szamithat az ember, mint a rokonaira.
De ahogy unokatesom mondta tegnap, lehet h nem is es szamit. Nem tudom.
Ilyeneket az én testvérem is csinál rendszeresen és hasonló helyzetekben szoktam mondani, hogy a szüleimnek van még egy gyerekük, de nekem nincs testvérem. Tudom, mi már többször megállapítottuk, hogy egy családba születtünk :)
TörlésElméletem: a nagytestvérnek folyamatos lelkiismeretfurdalása van mivel belé nevelték hogy mindig mindenben neki kell engedni (mert ugye a kicsi…). Míg a kistesónál ugyanez nincs viszont természetesnek veszi hogy a nagy segít neki ha lehetőségében áll.
TörlésFotózás: nemrég a gyerek keresztelőjére olyan ruhát vettem fel amiben nem lehet levegőt venni. Végig alig lélegeztem, hasamat behúzva hátamat szálfaegyenesen tartottam, homlokomat igyekeztem nem ráncolni, mert nem tudhattam mikor kattanak el a fotók.
VálaszTörlésÖsszesen két fotón vagyok rajta, az egyiken épp lehajolok a gyerekhez a másikon messziről torzan látszom (a legszélén a csoportnak).
Merylla: micsoda tokeletes mondat:
VálaszTörlésA szuleimnek van meg egy gyerekuk, de nekem nincs testverem...
Sajnos rank is igaz ez
Sajnálom, hogy te is azt érzed, hogy ez egy tökéletes mondat.... A mi elcseszett kapcsolatunk miatt érzem azt, hogy nem veszít a gyerekem olyan sokat azzal, hogy nincs testvére.
TörlésÉn is érzem egyrészről az afelőli szomorúságot, hogy nincs 500 km-en belül rokonság, ugyanakkor 3 hét Magyarország után azt érzem, hogy basszus, milyen jó, hogy nincs 500km-en belül rokonság :)))) Mindennek van jó oldala :-DD
VálaszTörlésAkkor én vagyok a kisebbség. Mi nagyon szeretjük egymást a tesómmal, jól ki is jövünk és nevessetek ki, de a rokonság is okés. Szeretek a nagynénéimmel lenni, mintha a masodik anyáim lennének, az unokatesók meg gyakorlatilag jóbarátok is.
VálaszTörlésMinden családi/baráti találkozón én vagyok az erőszakos megszállott, aki erőlteti a közös képet. Van, aki szívesen jön és segít terelni a népet, de a többség csak nagy szájhúzva odaáll. Utólag viszont mindenki örül, hogy van kép, és rém hálásak, hogy nem hagyom annyiban.
VálaszTörlésNekem 3 féltesóm van, nem együtt nőttünk fel, úgyhogy nincsenek feldolgozatlan gyerekkori traumáink. Viszont anyu nincs beszélőviszonyban a 3 öccsével, anyósom sem beszél a bátyjával, ez annyira szomorú.
Én is szeretem a közös fotókat és TÉNYLEG mindig van valaki, aki a száját húzza :)))))
VálaszTörlésNem tudom eldönteni, mi a jobb egy olyan szituban, amikor a viszony elmérgesedett: beszélőviszonyt megszakítani vagy fenntartani a kapcsolatot olyanvalakikkel, akik arra nem méltóak? Mert lássuk be, van példa rá bőven, hogy pl. X. rengeteg pénzzel átverte az öccsét/húgát/sógorát. Én személy szerint megértem, hogy az öccs/húg/sógor megszakítja a kapcsolatot, noha én is megbocsátáspárti vagyok. Egyetlen szitu háborít fel: amikor a szülő nem beszél a gyerekével (fordítva már nem annyira fura :))))