Gitár, szolfézs

Nem mehetek el szó nélkül zenei tanulmányaim mellett, mert mostanában ez tölti ki a szabadidőm nagy részét. Idén fejezem be a 3. évet, és úgy érzem, elmúlt éveim legjobb döntése volt, hogy belevágtam!

Eddig ún. klasszikus gitárt tanultam, amit én földhözragadtam úgy tudok csak bemutatni, hogy ez az, amikor egyszerre csak egyetlen húr szól. Z. is így csinálja, a könyvemben is ilyen darabok szerepelnek, én sem vontam kétsége sem a módszert, sem a zenei élményt. De nemrég Gryllus Vilmost hallgatva megvilágosodás-szerű élményben volt részem, és leesett a tantusz, hogy a gitár valami teljesen másra is alkalmas: méghozzá kíséretre! Ne kérdezzétek, miért csak a 3. év végén döbbentem erre rá – fogalmam sincs. De ez olyan, mint a gyerekvállalás: jobb később, mint soha, ugye. Elvittem tehát a népdalos könyvemet a tanárnak, addigra már fel is fedeztem, hogy az akkordok is rajta vannak a kottán.

Azóta  teljesen más – tábortüzes, úttörőtáboros, közösségi – dimenzióba helyeződött a gitározás. Boni az elején nagyon élvezte, hogy én gitározok, ő énekel. Asszem most kezdi el unni, hogy még mindig csak három népdal kíséretét tudom eljátszani. Aztán hallanátok az argentin tanáromat, amint énekli, hogy Kólószvárosz-olian-városz/ákápúja-kilenc-zárosz!

Z. fejcsóválva figyelte pálfordulásomat, szerinte ez nem zene, hanem csak amolyan komolytalan tingli-tangli vernyákolás. Látván azonban, hogy milyen tök jól lehet Bonival együtt zenélni, elkezdte mondogatni, hogy ő is vesz majd egy könyvet francia népdalokkal...

Szolfézson pedig vizsgával fogjuk zárni az évet. Az eredeti csoportból hárman maradtunk így a 3. év végére, a csoport létszáma most öt (eredetileg vagy tizenöten voltunk). Idén új tanárt is kaptunk, aki annyira zseniális, hogy megint be kell, hogy lássam: az online tanulás nem nekem való. Nekem szükségem van egy hús-vér emberre is, aki magyaráz, átlát, összefüggésbe helyez. És míg az előző tanárral az volt az érzésem, hogy a szolfézs tiszta matek, ezzel a pasival rá kellett, hogy jöjjünk: a szolfézsnak igenis van köze a zenéhez!

Viszont nem tudom, fog-e sikerülni a vizsga, kb. olyan érzésem van, mintha egy új idegen nyelvet kéne megtanulnom és jól beszélnem május végéig. Napi 5-10 perc gyakorlással nem biztos, hogy fel fogom ismerni a hangközöket, ki fogom tudni énekelni a tiszta kvint (kvint-et?), vagy hallás után le tudom írni az adott ritmust. Viszont utánaszámoltam: 15 éve nem tettem le vizsgát osztályzatért. Iszonyú lelkes vagyok!