A munkahelyemen van egy ilyen hülye Szabály, amit én évek óta nem alkalmazok. Kábé mintha arról lenne szó, hogy magassarkúban és kiskosztümben kellene járni egy olyan helyre, ahol ügyfelek nélkül, egy raktárban dolgozunk. Nem erről van szó persze, de az értelme kb. tényleg ennyi. Szerencsére az eddigi főnökeim belátóak voltak, elnézték a „csalást” (nem tudom nem idézőjelbe tenni). Egyrészt mert maguk is értelmes emberek, másrészt pedig mert észre sem vették: nem tudtak ennyi kiskosztümöt és magassarkút számon tartani.
Annak viszont, hogy én szabadon, a magam szájaíze szerint dolgozhatok (azaz: farmerben és pólóban) (vigyázat, továbbra is csak metaforaként használom ezt a dress code-os hasonlatot) az az előnye, hogy iszonyú motivált lettem, nőtt a teljesítményem, keveset megyek betegszabira, együttműködő, proaktív és lelkes vagyok. Hiszen értelmes, felelősségteljes embernek vagyok tekintve, aki saját maga dönt a munkakörülményeiről, és akit nem csesztetnek az értelmetlen szabállyal. Ha megbíznak bennem, akkor kedvem van nekem is a maximumot nyújtani. Ráadásul csomó időm és energiám is fölszabadult.
Most viszont vezetőváltás történt, új fönök jött, és hangjukat hallatják azok a kollégák, akik szerint a szabály az szabály. Nem azért vagyunk itt, hogy azt csináljuk, amit akarunk. Eleve örülhet mindenki, hogy van munkája
Úgyhogy most sokan várakozó állásponton vagyunk... lehet-e továbbra is lazán kezelni egy kőbe vésett, szigorú szabályt? Vagy rendet teremtenek odafönt?
Csak itt írom le, titokban, nehogy bent fenyegetésnek hangozzék: ha én kénytelen leszek behódolni ennek a hülyeségnek, időt, energiát feccölni feleslegesen, akkor nem fogok én minden munkát háromszor felelősségteljesen leelenőrizni, mielőtt leadom. Nem fogom este és hétvégenként bekapcsolni a gépemet, és minden egyes alkalommal, amikor a körömcipő kicsit is lehorzsolja a lábam ujját, betegszabit veszek ki. A betegszabin pedig végképp nem fogom megcsinálni a munkámat!
(Amúgy pedig vicc az, hogy a mh-em két teljes évig képtelen volt biztosítani a magassarkú-kiskosztüm viselésének alapfeltételeit, úgymint egyenletes padlót és meleg fűtést. Két évig az volt a szabály, hogy mindenki abban jár, amiben akar.)
szerintem is igen a válasz - bár logikailag dől a dolog, ha belegondolok, hogy ki hányféleképpen értelmezheti azt, hogy felesleges szabályt hág ág, meg azt, hogy úgysem árt vele senkinek... tőled nem tartok ez ügyben, de sokaktól tartanék
VálaszTörlésNa de lehetne mérni (kell is) a mh-i teljesitmenyt, es ha az jobb, akkor egyertelmu, nem?
VálaszTörlésDe egyetertek, h logikailag vannak buktatok (ezert erdekes a kerdes sztem), mert azt is lehet mondani, h ha mindenki azt csinal, amit akar, az anarchiahoz vezet. Vagy hogy mindig is tudtam, hogy mik a szabalyok, ha nem tetszik, el lehet menni.
Azert az a 2 év, amikor mindent megengedtek, kicsit b*ssza a csőrömet, mar bocsanat...
B. meglátta a poszt címét, és a következő filozofikus megjegyzést tette: "nem az a kérdés, hogy van-e jogunk áthágni, hanem hogy van-e jogunk értelmetlennek minősíteni őket" :D
VálaszTörlésHaha, igaz :))) neha nem ussza meg az ember, h gondolkodnia kelljen :)
VálaszTörlésSzerintem az esetetekben aszerint illene felülvizsgálni, hogy a mellőzése mivel járt 2 évig. Ha pozitív hozadéka volt változtatni kell rajta, ha egyeseknél negatív, másoknál pozitív akkor ha van rá lehetőség akkor a munkaköri leírásban egyéniesíteni, ha nincs akkor marad a szabály és aszerint jársz el, ahogy leírtad. Beszéld meg velük, hogy téged a mellőzés motívált, hátha érdekli őket.
VálaszTörlésÉn most inkább várok. Ha okos, értelmes (annak tűnik), akkor nem fog felesleges dolgokon rugózni. Még az is lehet, hogy a kiskosztümöt is megszeretteti velem :)))
VálaszTörlés(amúgy meg nem tudom elképzelni, HOGYAN járhatott volna kedvezőtlen hatással bárkire is az, hogy két évig ÚGY CSINÁLTA, AHOGY akarta. Érted, ha kedve volt, mindennap full sminkben, ceruzaszoknyában és selyemingben járt. Max azok panaszkodhattak, akik MÉG TÖBB nylonharisnyás női lábat szerettek volna 2 évig bámulni - ez meg, sajnálom, de nem az én problémám!)
Szerintem simán tud roszs lenni, ha mindenki úgy csinálja, ahogy akarja, mert lógósok, linkek mindenütt vannak. Szerencse ha nálatok nem. Kívánom, hogy legyen úgy ahogy neked is a legjobb:)
VálaszTörlésKöszi :))
VálaszTörlésPersze nem mindent csinált az ember úgy, ahogy akart, csak ezt a konkrét szabályt nem kellett alkalmazni. A lógás ettől teljesen független (és szerencsére az én kis csoportomra tényleg nem jellemző).
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésGondolkoztam, hogy mi lehet az igazi szabály (bár lehet hogy olyan technikai jellegű hogy amúgy sem érteném). Lényeg nekem pályafutásom során nagyon sokszor volt problémám ilyesmiből. Volt hogy beleálltam a konfliktusba afőnökséggel, volt hogy ellenállást szerveztem vagy petíciót adtunk be az én kezdeményezésemmel, volt hogy csak egyszerűen nem tartottam be az adott szabályt és volt olyan is hogy én miattam megváltoztatták azaz enyhítettek rajta (na ezek voltak a franciák) és arra jutottam, hogy ahogy öregszem egyre inkább úgy érzem hogy valahol tényleg meg kell húzni a határokat és nem biztos hogy én tudnám jobban csinálni ha én lennék a vezérigazgató. Másrészt meg, hogy egyre inkább nem érdekel. Okos enged, betartom a szabályt hadd legyenek boldogok.
VálaszTörlésEnnek egy másik verziója (saját ötlet) hogy még ráteszek egy lapáttal. Pl. egy eleve lényegtelen viszont nagyon bonyolult adminisztrációs folyamatnál javasoltam még egy csavart. Én iróniának szántam de komolyan vették és bevezették. Na utána nem voltam népszerű, vagyis többen azt hitték meghibbantam.
A ruhás példánál maradva: és legyen még mindenkinél esernyő minden nap kötelező jelleggel mert mi van ha esik? Tényleg legyen és bevezették.
Jaj, ez az esernyős példa :))))
VálaszTörlésAmúgy én nem szeretnék se petíciót, se forradalmat, se szabályok módosítását... egyszerűen csak annyit, hogy minden legyen úgy, ahogy az eddigi főnökökkel... (akik leszarták a szabályt)