2017. december 17., vasárnap

Karácsony: pozitívumok és negatívumok


Néha annyira utálom ezt az egészet, és igen, leginkább a kötelező jellege miatt: kötelező áhitat, kötelező vásárlás, ugyanazok az ezerszer hallott kérdések („Te már megvetted az ajándékokat?”), az ezerszer hallott Rudolph the Red Nosed Reindeer, és az obligát, monumentális, megkerülhetetlen giccsparádé. Az is biztos közrejátszik, hogy a képeslap-illusztrációk és a mesekönyvek által sulykolt Tökéletes Karácsonyban (hó, kandalló, gyertyák, sok ajándék, igazi fa, éjféli mise, boldog család) soha nem volt részem gyerekkoromban, így nincs mire visszagondolnom. Bár jó emlékeim azárt vannak, behavazott Budapesten szánkózás a szünetben, ilyenek, ez tök jó volt. A karácsonyi szünetet most is szeretem, ez egy jó találmány: egy hétig, a korai sötétedés miatt nagyrészt otthon semmittenni. 

Aztán, mivel nem vagyok vallásos, kicsit üresnek és mesterkéltnek érzem. Pedig nem magával az ünnep műfajával van bajom; szeretem, hogy ünnepek szakítják meg az év folyását, nekem még a Halloween is bejön. Szeretem a hagyományokat, elfogadom, hogy hozzátartozik az európai kultúrkörhöz, a gyökereinkhez. Tök jó ötlet, hogy bizonyos dolgokat csak az évnek egy meghatározott szakaszában (t)eszünk. Felfoghatnám valójában a szeretetnek vagy a fény visszatérésének az ünnepének. Tulajdonképpen nekem a karácsony az év lezárásának az ünnepe – de jobban szeretnék e praktikus és profán helyett valami magasztosabb magyarázatot inkább. 

A kötelező ajándékozás a sírba visz. Egyik barátnőmtől azt hallom, hogy ők a saját családjuktól közösen és előre lebeszélve mélytányérokat (!!!) kapnak, másik barátnőm pedig megveszi saját magának az ajándékot, amit a férjétől fog kapni és amit a fa alá fog tenni. Fel nem foghatom, hogy mi értelme van a pénz ilyen típusú körforgásának. Ha már kötelező az ajándékozás, akkor csináljuk olyan zseniális módon, mint a húgom, aki minden évben mindenkinek meglepetést ad. Kigondolja, utánajár, megveszi, és általában baromi jól el is találja. Ha nem válik be, akkor sem érződik az ajándékon, hogy kínjában már nem tudott mit kitalálni, ez jött vele szemben a plázában, hát megvette… (Amúgy meg VAN az a személytelen ajándék, aminek az ember minden helyzetben örül, ez pedig a könyvutalvány. Meg a csoki.) 

Karácsony táján fut bele az ember itt-ott, mostanában leginkább a neten, de még a levegőben is benne van, ez a békés és nyugodt várakozással megtelik a szív az ünnep apró fényeinek meghitt csillogásával, miközben a bennünk élő gyerMekeink szemében meglátjuk a bennsőséges csodát, majd elmajszoljuk az illatos süteményt-elbeszélői mód, ami, háát, hogy is mondjam, nagyon távol áll az én racionális és irodalmi világomtól. Ugyanígy, a legtöbb dekorációt október közepétől december végéig már nem tudom elképedt borzadály nélkül nézni. Sajnos a hozzánk közeli, platánfákkal szegélyezett, botanikus kertbe vezető út dekorációja benne van abban az öt bűnronda karácsonyi díszítésben, amit életemben látnom megadatott. Elképszető. Ugyanakkor viszont vannak tök szép kirakatok, képeslapok is, tehát vannak igényes és újító szellemű iparművészek a világon, akik a rendelkezésre álló formákkal (csillag, fenyőfa, hópihe stb.) és színekkel (zöld, piros, fehér, arany stb.) évről-évre tök jól megújítják a kínálatot – ez meg a jó értelemben véve elképesztő. (Az ember azt hinné, hogy már minden ki van találva a témában) 

Budapest ilyen szempontól szuper, ott kevesebb a díszítés, azok viszont szebbek, mint itt. Úgy egyáltalán, jobban szeretem otthon tölteni az ünnepeket. Előbb kezdődik, tovább tart, néha egy hétig is elhúzódik – na ez már valami, emiatt már lehet szeretni ezt a karácsonyi időszakot. De azt, hogy a fogyasztói társadalom diktatúrája miatt már októberben vásárlásra legyünk ösztönözve, majd kvázi már karácsony másnapján megkezdődjenek a leértékelések, ezt nem tudom megszeretni.

21 megjegyzés:

  1. hozzátartozik mindehhez, hogy ajándékfüggő vagyok (szeretetnyelvem az ajándék? - így trendibb), én nagyon meg tudok hatódni a legapróbb valóban nekem szánt kis biszbasztól is - és aztán soha többé nem válok meg tőle... érzem én, hogy ez így gáz... szóval, nekem a karácsony igenis a csodás meglepetések és ajándékok ünnepe is.

    VálaszTörlés
  2. ööö... ez a kétszáznegyvenoldalas előző hozzászólásom utóirata... nem tudom, hová lett... de nem írom újra :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jééééé, nem tudom, mi történt, mindenesetre én megkaptam a gmailen, úgyhogy idemásolom, így nem vész kárba :))

      "Már csak az a kérdés: mikor jössz haza? :)

      Én egyébként nagyon tudnám szeretni a karácsonyt, alapvetően nagyon szoktam várni és még a családon belüli "kötelező" ajándékozással sem lenne gondom, ha nem azt kéne éreznem sokszor, hogy míg én igyekszem valóban különleges meglepetéseket kitalálni, addig azok, akik arra vannak kényszerítve, hogy nekem adjanak valamit - nos, ők inkább csak letudni akarják az egészet. V. olyan, mint én, imád készülődni, meglepetéseket készíteni, venni, izgul, komolyan veszi az egész készülődést. A. utálja, de bevonható apróbb feladatokra. Á. utálja és nem is hajlandó semmit tenni, lassan már örülhetek, ha egyáltalán lejön a fához. Tavaly nagyon nagy veszekedés lett ebből sok bőgéssel a szépen díszített 24-i fa alatt. Aztán egész jó lett - de hát nem az igazi mégsem. Idén előre félek tőle, hogy hiába készítem fel Á.-t, hogy szeretném, ha szánna ránk időt a fa alatt, meg magamat, hogy ne legyek végtelenül csalódott, amiért egyáltalán nem érdekli ez az egész (ajándékokat sem szeretne, azt szeretné, hogy hagyjuk békén) - és persze, úszom mindennel, sehol a takarítás, a rend, bevásárlás, sütés (az ajándékok nagy része már megvan és szerintem jók is) - szóval, a hullafáradtság garantált 24-re."

      Törlés
    2. Na és akkor válaszolok is :)) szóval tökre megértelek, én is valahogy így vagyok az ajándékokkal. Nem várom el egyáltalán, de ha kapok valami személyeset, vagy amin érződik, hogy gondolkodott is az illető, annak nagyon örülök. Viszont hogy Z. naponta elmondja, hogy jaaaaaj, még nem vette meg az ajándékomat, és hogy jaaaaj, semmi ötlete sincs, mondjam már meg, hogy mit szeretnék (???) na ez rémes... :(((( Asszem ő egyáltalán nem érti a lényeget :)

      Figyi, és ha felkészítenéd magad arra, hogy Á. nem jön le a fához mert nem érdekli (végülis joga van hozzá, nem?), és ennél már csak jobb lesz, mit gondolsz?

      Törlés
    3. Ja, és nem megyünk haza :((( talán majd jövőre... (itt csak jövő héten kezdődik a szünet)

      Törlés
    4. Elméletben még egész könnyen el tudom fogadni, hogy nem akar ott lenni velünk... na jó, nem könnyen, könnyen akkor tudnám, ha másnak adnék tanácsot :D - de a gyakorlat... hát... hogy ott állunk a fa körül hárman, Á. pedig fent számítógépezik helyettünk... azt hiszem, ehhez még elég sok toleranciát kell magamra gyúrnom :(

      És a hazanemjövés: jaj :( pedig más is érdeklődött (pld. Milonka)

      Törlés
    5. Igen, ez pont az a téma, amiben szuper tanácsokat lehet ADNI, a valóság azonban mindig más... Érdekes, hogy nem érdekli ez a családos karácsony, most elolvastam a tavalyi posztodat. Nagyon átjött a dühöd! Találtál már neki ajándékot?

      Törlés
    6. igen :) és szerintem örülni is fog neki :) (rettenetesen csalódott voltam, és előre szóltam neki, hogy idén számítunk rá a fa alatt - azt mondta: jó, majd szóljatok - akkor telhetetlenségemben azt mondtam, hogy az előkészületekben is számítok rá némelyest... erre is morgott valamit, talán valami beleegyezőt)

      Törlés
    7. Na, akkor jó.

      "telhetetlenségemben" :DDD Ilyenek ezek az anyukák :)

      Törlés
    8. mióta azt olvastam vmi pszichológiai ismeretterjesztő cikkben, hogy a zsörtölődős anyukák gyerekei szignifikánsan sikeresebbek, nagyon bátran zsörtölődöm :D

      Törlés
  3. Tamko leírtad helyettem is, valahogy hasonlóan érzek, jó lenne ha nem így lenne, átszellemülni meg miegyás, de hát ez van...

    VálaszTörlés
  4. Mesélő: és a gyerekeidnek sikerül emlékezetes karácsonyt varázsolni? Nyilván ez a lényeg :)) mondjuk el nem tudom képzelni azt a logisztikát, előkészületeket és háztartást, ami az EKKORA családdal jár :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszünk, de nem tudom, hogy mi marad meg nekik - remélem, hogy nem csak az idegbaj:) -. Elég érdekes a gyerekek emlékezete Leila váltig állítja, hogy mindig máshol ebédelünk karácsonykor, holott mindig otthon és azt is, hogy a maminál eszünk töltöttkáposztát, na az is csak egyszer történt meg. Járunk vendégségbe, de sosem ebédre és otthon mindent én főzök:) Szóval nem tudom, hogy mire emlékeznek majd.

      Törlés
    2. Juj, ez a szelektív emlékezet tényleg olyan érdekes.

      (és most hogy leírtad azt, h töltött káposzta... mmmmmmmm..... korog a gyomrom!!)

      Törlés
  5. Tok jo ez a poszt, most elgondolkodtam en mit szeretek a karacsonyban. Sok dolgot :) az utobbi evekben, keves ajandekot veszek mar, azokat igyekszem idoben letudni.
    Meg nem tudom ki hogy van vele, de mindig ugy jarok, hogy elkezdek ajandekokat keresgelni, es annyira jo dolgokat találok...magamnak! :-D egy reszet muszaj is megvenni.
    En a lelassulast szeretem a legjobban, hogy altalaban karacsony elott par nappal mar nem dolgozom, egesz jan. 2-ig es akkor onnantol lehet, nagyokat aludni, jokat olvasni, hosszan tarsasozni (hajnalig!) mert nem kell masnap menni a dógozoba. Lehet baratokkal raerosen kavezni. meg persze a giccses karacsonyi notakat is szeretem, mit van mit tenni :)

    VálaszTörlés
  6. En asszem ha ma meg egyszer szembe jon velem a téma, elsirom magam. Melyen, keservesen, igazán.

    VálaszTörlés
  7. Anais, én egyébként azokat nem értem, akik már novemberben (vagy előbb) megveszik az ajándékokat - ők hogyan cserélik vissza, ha nem jó a méret, szín, bármi? Nekem minden évben vissza kell vinnem valamit!

    Bv, ÉRTELEK :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De mit? :) Főleg ruhát?

      Törlés
    2. Ruhát, könyvet, táskát, játékot.. bármit!

      Törlés
    3. Én még sosem cseréltem vissza semmit, sem kapott, sem adott dolgot.

      Törlés
  8. Én 2 karácsonyt is a szüleim nélkül töltöttem 20 éves korom körül (hallgatói kórházi ügyeletben). Egyáltalán nem hiányzott, hogy ott legyek velük. Mostanra megváltoztam ill. változott a helyzet, és már szívesen megyek haza a szülőkkel ünnepelni, 1 napra, másnap már jövünk is el onnan :-) Ezt martine miatt írtam csak le, mert lehet Á-val is hasonlóan lesz. Utólag majd értékelni/érdekelni fogja.

    VálaszTörlés