2017. szeptember 4., hétfő

Gyerekrablás

Eltűnt egy kislány Franciaországban egy lakodalomról – ezzel vannak tele a hírek napok óta. Nyolc éves, nagy valószínűséggel elrabolták, de kutyákkal és búvárokkal is keresik. Rettenetes.

De mégis úgy vagyok vele, hogy ez az a dolog, amitől nem annyira félek. Z. pedig naponta többször is elmondja, hogy lám, mennyire igaza van: egy percig sem szabad szem elől téveszteni egy gyereket. Ez az a téma, amiről már nem is érdemes beszélnünk, annyira nem értünk egyet. Már csak legyintek, és félve gondolok arra, hogy Bonit nyolc éves korában sem fogja egy percre sem egyedül hagyni! Persze én sem vagyok a lazaság világbajnoka, de már nem aggódom, ha a (körbekerített botanikus kertben lévő) játszótéren egy percre szem elől vesztem a gyereket. El tudja mondani a nevét, arcról ismer pár embert, tud kiabálni is. Nem aggódom azon, hogy a napköziben nem kérik el a személyinket, amikor megyünk érte – azt gondolom, nagyon kicsi az esélye, hogy valaki Bonit el akarná rabolni a (zárt épületben működő) napköziből, és ez ott nem tűnne fel senkinek.

A játszón elő-előfordul, hogy egy szülő megkérdezi tőlünk, hogy nem láttuk a Louise-t? Vagy az Antonin-t? (8, ill 6 évesek) Mert hogy már fél órája nem tudják, hol lehetnek? (közben a kisebb gyerekeikre vigyáztak a szülők) Petra barátnőm alpesi falujában minden gyerek (4 éves kortól) egyedül jár haza az oviból. Számomra ez a kettő viszont már határeset. Egy picit furcsállom, én nem merném bevállalni  (=hogy fél órára eltűnjön a gyerek, vagy hogy egyedül járjon haza), ugyanakkor aláírom, hogy mindkettő az élet és a tanulási folyamat része. Még azt is megkockáztatom: szerencsések azok a szülők, akik ennyire nem paráznak.

Hogy egy lakodalomban nem mindig figyel az ember a szaladgáló nyolc éves kislányára – ebben sem látok semmi különöset. Sajnos egymillióból egyszer beüt a ménkü. Viszon szerencsére nagyon-nagyon kevés a valószínűsége (Z. szerint viszont: „Minden utcában járkál egy szatír! Csak nem tudunk róla!!”).

(Amitől engem kiver a víz, az az, hogy mennyi FB-ozó, szelfiző autóvezetőt látok az utakon. Naponta TÖBBSZÖR. Semmi köze persze a gyerekrabláshoz, de ami a férjemnek a gyerekrablás, az nekem a sok hülye, agyatlan, szabályokat be nem tartó, magukat az utak királyának képzelő sofőr. Én miattuk nem alszom éjszaka.)

18 megjegyzés:

  1. Hu ez felelmetes, en mondjuk a gyerekeim kis koraban el nem tudtam volna kepzelni, hogy fel orara csak ugy eltunedezzenek. Az kellett volna!
    Olyan sok a szemet ember. 🙁
    Most a ferjeddel ertek egyet.
    Biztos nem haragszol...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itthon (Mo) is olvastam, borzaszto tortenet.
      Nem hinnem, hogy jo vege lesz
      🙁

      Törlés
  2. Es sajnos ha (drukkolok, hogy ne igy legyen!) valami rossz tortent a kislannyal, az o anyukaja nem fogja azt gondolni/mondani, hogy: sajnos egymilliobol egyszer beut/ott a menku.
    Egyetlen percre sem hagynam orizetlenul a gyerekemet.

    VálaszTörlés
  3. Nekem mostanában előfordul hogy úgy vásárolunk, hogy én nézek valami árut és a gyerek rohangál körülöttem és időnként átmegy a másik sorba. Én folyamatosan ordítozok utána hogy jöjjön vissza.
    Ma úgy álltam sorban az ebédért az Auchanban hogy ő közben csúszdázott a kb 6 méter távolságra lévő csúszdán. Közöttünk pár asztal, egynél ültek csak, eleve nem egy forgalmas hely ez a bizonyos Auchan. De hogy a sorban álljak, kiválasszam hogy mit akarok venni mindig el kellett fordulnom a csúszda irányából. Annyira féltem viszont, hogy csak úgy ímmel ámmal követtem a sort és hárman is beelőztek mondván hogy én nem a sorban állok hanem csak úgy nézelődök.

    Summa-summárum egy gyerek 15 mp alatt eltűnhet. Én is tűntem már el és a tesóm is. Mindketten a biztonságos rendőrállamban Romániába a 70-es években.
    Ma ezt nem merném kockáztatni.

    Még fogalmam sincs hogy fog a gyerek hazajárni az iskolából, de már parázok ettől.

    VálaszTörlés
  4. A bolt számomra is a rémálom. Egyszer én is azt HITTEM, hogy eltűnt Boni az 5x5m-es hentesboltból, és kiszaladt az útra. Mint az őrült, kiabáltam utána, közben pedig csak egy szék mögé bújt - mindenki látta, csak én nem, így senki nem értette, miért kiabálok :))

    VálaszTörlés
  5. Nálunk is az a szabály,hogy bevásárlásnál is csak engedéllyel,és együtt mehetnek el ezt vagy azt megnézni ( 8 és 11 évesek), de még ezt sem szeretem, parázok, nem látom őket a sorok között stb. A hazajárás hatodiktól megy egyedül, hogy ne kelljen a tanszobán ücsörögnie a 11 évesnek, de amikor elindul felhív és amikor hazaér akkor is. Én is féltem őket és nem hiszem, hogy csak jó emberek vannak az utcán, mert tudom, hogy nem így van, de nem tudom folyamatosan hozni- vinni sem a 11 és 15 éves lányaimat, a kicsi 8 lesz őt hurcolásszuk. Tavaly a 17 éves nagyfiam mobilját akarta elvenni egy c.csávó egy este amikor hazafelé jött aikido edzéről, de a gyerekem észnél volt leszerelte, benyomott neki egyet és elszaladt... És valóban tartok az őrül autósoktól is, meg a lökött kiskamaszoktól, akik bedugják a fülüket és úgy közlekednek az utcán...

    VálaszTörlés
  6. M.-nek is ez a fő parája, nekem nem annyira, de azért amikor a játszóteres parkban körülbringázza a halastavat, vagy elmegy egy bokor mögötti csúszdához, és több, mint három másodpercig nem látom, mert teljesen kitakarja valami, nekem is összerándul a gyomrom.
    Már olyan egy éve megtanítottuk neki a telefonszámomat, és arra kértük, hogy ha valaha nem talál meg minket, akkor menjen oda egy egyenruhás emberhez (bármi lehet, bolti eladó egyenruha is) vagy egy kisgyerekes szülőhöz, és kérje meg, hogy hívjanak fel. Mindig tervezzük, hogy egyszer elbújunk, és megfigyeljük, mit tesz, de eddig még nem vitt ár a lélek, pedig van az a videó, amikor 6-7-8 éveseket egy kiskutya ígéretével csak úgy elvisz egy idegen (miután a szülőkkel megbeszélte, hogy tuti nem mennének el, meg van beszélve), szóval érdemes lenne valamilyen módon tesztelni a ezeket a dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen jó ötlet a telefonszámot megtanítani! Én vettem egy ilyet a gyereknek : https://www.proid.hu/trend-id.html

      Törlés
  7. Igen jó lenne tesztelni, mert a kutyás és egéyb variációkat is átbeszéltük mind, sőt, van egy "ismerkedős játékunk" is, ami arról szól, hogy mit válaszolna, ha megszólítaná egy idegen és hogy vilsekedne, de akkor is... Főleg, hogy a "csúnyabácsik" van hogy ne is csúnyák és nem is bácsik és főleg nem néznek ki gonosznak...:(

    VálaszTörlés
  8. Az enyém tuti elmenne bárkivel, nem is kell tesztelnünk :((( ráadásul nagyon gyakran ezek a pedofilok állítolag az ismerősök (sőt, családtagok) közül kerülnek ki - akkor pedig még gyanútlanabb lenne a gyerek.

    Mondjuk konkrétan senkit nem tudok elképzelni a kornyezetembol :)))), de ez a francia kislany is egy esküvőről tűnt el, valszeg ismerte a pasit (már szorul a hurok valaki körül, ugy tunik, egy orara eltunt, karmolasnyomok vannak rajta, kidobta a sortját es lemosta a kocsijat masnap :(((( belegondolni is szornyu, h mi torténhetett)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, én ilyen részleteket nem is olvastam, te jó ég!

      Törlés
  9. Huhh, en bizony mar nagyon szeretnem, ha a lassan 8 eves gyerekem egyedul tudna hazaballagni az iskolabol. Szerintem a gyereknek is jo, ha önallobb lehet, mikor kezdje el, ha meg ennnyi idösen sem?

    VálaszTörlés
  10. Gondolom gyerektől, távolságtól és forgalomtól is függ, hogy egy 8 éves egyedül megy-e haza vagy sem. A tiéd még nem akar? Vagy miért nem jár egyedül haza, ha te már szívesen engednéd?

    VálaszTörlés
  11. Mert lusta:-)) vagyis kenyelmes, khmm...3-ig dolgozom, aztan felveszem hazafele es felszedjuk kistesot az oviban. Egy km gyaloglas a kisvaros közepen, nem tul nagy kihivas,szerintem. Es en nem is vagyok tul aggodos, ami jo is meg nem is.

    VálaszTörlés
  12. Bennem eros kettosseg van ezzel kapcsolatban. En mar hat evesen egyedul jartam haza, ahogy megtanultam az utat az iskolatol a hazunkig. Gyalog egy konnyu, negyed oras seta egy felnottnek. Anyukamon soha nem ereztem az ezzel kapcsolatos aggodasat, bar elmondasa alapjan iszonyuan aggodott ertem mindig, akarhany evesen akarhol voltam egyedul, akarmennyi idore.
    En most, ket kislany anyjakent fejben mar jo elore raparaztam az iskolabol hazajovos, bulizos, haverokkal nyaralos stb. esetekre es jelen felfogasommal (29 es 3 honaposak) azt gondolom, egy begyoposodott smasszer leszek es boven nagykorusaghoz fogom kotni ezt a szintu szabadsagot (tulzok, nyilvan). A gyakorlatban viszont a nagyot mar most onallosagra tanitom, utjara engedem a boltban is, a kis utcankban is, ahol nincs forgalom, a jatszoteren is stb., de mindig szem elott van (ami nem jelenti azt, hogy nem futottam mar en is fejvesztve a gyerek utan, aki ott allt mellettem :-) ). Szoval erdekes kerdes ez ismet, kivancsian varom azt az idoszakot, amikor mar boven aktualis lesz :-)

    VálaszTörlés
  13. Kecs :))) az enyém sem szeret gyalogolni.

    Piros, az egy más vilag volt. Felnottfejjel én sem értem a saját anyámat!!

    VálaszTörlés
  14. 8 évesen a faluban hazajárhattak a nagyok, de volt ott mellettük nagyobb tesó is és az falu volt 10 perc úttal, mindenki tudta kinek a gyerekei, hová tartoznak:) Így a városból a faluba az egyedül hazajövés csakis 6 osztálytól került szóba azaz 11-12 évesen, de így is megy az aggódás, mert lányok, mert ők hiába jó fejek és önállóak, ha a világ olyan amilyen.

    VálaszTörlés