2017. augusztus 20., vasárnap

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak (panaszkodás!!)

Nem hiszem el, hogy az a pár hét szabi, amit már márciustól annyira vártam, és amit hónapokig tervezgettem, már véget ért! Vigyázat, nosztalgiával kísért panaszkodás következik.

Tudatában vagyok az oltári nagy szerencsémnek, hogy ennyi időt ki tudtam venni és együtt el tudtunk utazni. Azt is tudom, hogy a kétlaki élet már csak ilyen: egyszer itt, másszor ott, a kettő együtt nem megy. Valamint akkora napsütés- és melegdózist kaptunk idén, hogy ezzel könnyedén ki kell húznom.. jövő nyárig.

De könyörgöm: jövő nyár!! Milyen messze van az még! Mennyire öregasszony leszek én már akkorra, hogy a férjemről már ne is beszéljünk. Meg akarom állítani az időt. Hiába szeretünk itt lakni, hiába még az őszt is szeretem (illetve kiegyezek vele), na ne már, hogy ennyi volt a nyaralás, a kánikula, a Mo-i barátok, a pihenés. Jó, lesznek még más szuper dolgok is a következő tanévben, de ha minden így illan el, mint az idei nyár (márpedig így), akkor még pár ilyen nyaralás, és nagykorú a gyerek (és haverokkal megy nyaralni – TE JÓ ÉG.).

Aztán pedig ez a mókuskerék, istenem! Kezdődik újra. Pedig objektívan vizsgálva nem lehet semmi panaszom – de most hadd panaszkodjak egy kicsit. Valamit nagyon elrontottunk ebben a lakásban, nincs elég bútorunk, vagy nem tudom, de folyamatos a kupi, a káosz. Állandóan helyet keresek valaminek, kis zacskó a kis dobozba, kis doboz a nagyobb dobozba, azt föl a polcra, aztán elfelejtjük, hogy fölpakoltuk, napokig keressük a kis zacskót, benne a kis bizbasszal. Semmiség, de az életet keseríti meg. Ugyanígy az is, hogy nincs akasztónk (leszakadt), kabátok mindenütt. Játékok, amíg a szem ellát (bár mióta hazajöttünk, nagy lendülettel levittem a pincébe egy adagot). A ruhásszekrényem katasztrófa, ugyanakkor nincs mit fölvennem. Boninak szabad bejárása van a hivatalos papírokhoz (mert nem tudjuk máshogy megoldani), rájár a Post-Itokra, ragasztókra, papírokra, tollakra.

Aztán a szennyes, te jó ég. Túl sok ruha, törölköző és egyéb van a körforgásban valszeg, mert Budapesten ez soha nem probléma. De itt az életem arról szól, hogy a szennyes ruhákkal harcolok. Eleve annyi van, hogy csak behajigáljuk őket a kisWC-be minden rendszer, struktúra és elrendezés nélkül. És miután kiveszem őket a szárítógépből, négy (!!) db. kosárban tárolom őket napokig, míg összehajtogatom.

És a teendőlisták. Az életem megkeserítői. Miután betettük ide a lábunkat, már a fejemben kavarogtak a teendők: mit, mikor, milyen sorrendben. Ez az, ami széppé tesz egy nyaralást, hiszen egyáltalán nem voltak hivatalos dolgok. De most? Átutalni, megrendelni, elintézni, kikeresni. Még a gitározást is be kell ütemeznem. Itt nem elég a napi 24 óra, hogy mindent megcsináljak!

Mindez valójában amiatt van, hogy nagyon sokat dolgozom itthonról, és teljesen átszövik a mindennapjaimat a határidős munkák. Ha kell, este, ha kell hétvégén, de akkor ugye tolódik a fényképek letöltése, a pakolás, az olajcsere stb. Mindezt egy olyan férjjel, aki meg van róla győződve arról, hogy gyerekjáték egyszerre dolgozni is és Bonira vigyázni, mert különben is, amikor a gép előtt ülök, akkor biztosan csak internetezek és ruhákat rendelek magamnak (most sarkítok).

Ja, na nem mintha nyaralás alatt lett volna mindenre időnk. Nem tudtunk mindenkivel találkozni (öt hét alatt! oké, ebből kettőt vidéken voltunk), nem voltam kozmetikusnál, kimaradtak programok, Jonatánt kevésszer láttuk (totálisan ellentétes a két gyerek (és család) bioritmusa). Áááá, nem is ragozom tovább. SOHA nincs elég időm, viszont MINDIG bűntudatom van a halogatott és el nem végzett teendők miatt.

18 megjegyzés:

  1. Ha találtál valami megoldást,kérlek oszd meg velem.;)
    Komolyan mondom,én már úgy érzem megőrülök és ehhez most még a nagyobbik gyermekemnek hozzájön a suli.
    Úgy érzem az életem pakolásból,szortírozásból és főként VALAMI keresésével telik.
    Képtelen vagyok rájönni mit csinálok rosszul.
    Egyébként az a legdurvább,hogy fontos dolgokat mindig nagyon tuti helyre szoktam tenni.Kár,hogy mikor kellene,a tuti helyre már nem emlékszem.:O ;D

    VálaszTörlés
  2. Szerintem minden kisgyerekes család így él! Én most Marie Kondo könyvét olvasom. A módszer egyértelmű, a lényege és a legnehezebb része egyben: ki kell dobálni a fölösleges cuccokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez az elgondolás nekem is egyre szimpatikusabb. :-) Sokkal több dolgunk van mint amire valójában szükségünk lenne, ami a káosz fő oka szerintem. Én a mosogatást nem értem, miért nem fogynak el soha a koszos edények, amikor folyamtosan ott állok és mosogatok?

      Törlés
  3. na, nálunk is ez van kb V. születése óta (nem ő okozta, csak Á. addigra ugye más másfél volt) - és én azt látom, a gyerekek növekedésével ez csak romlik, mert már mindent elő tudnak szedni önállóan, de elrakni :( és csak egyre több cuccunk van, egyre nagyobbak (46-os cipők!!!!), egyre több program

    a kiswc-ba hajigálás tetszik :D le is húzzátok? én vettem két (de kevés!) jókora dizájnos szennyeszsákot, csak annyi, hogy könnyen hordozhatók (szükséges, mert odafent vetkőzünk, de lent mosunk) és négy-öt mosásnyi cucc belefér... ápol és eltakar

    az idő a nyarakon mérve múlik leginkább - kéne valami netes scrabble, hogy játszhassunk év közben is!

    VálaszTörlés
  4. off: ezt most olvastam és eszembe jutott, amit a múltkor írtál Boniról, hogy nem értik a nagyszülők http://hataratkelo.blog.hu/2017/08/21/mikor_vagy_ketnyelvu

    VálaszTörlés
  5. Nekünk is kellene ilyen dizájnos tartó, meg polcok (és fúró, meg fúrni tudó ember), és igen, cuccokat szortírozni (bár egy gyerekkel ezt nem tudom, hogyan lehet megoldani, ide csak ÁRAMLANAK a cuccok, anélkül, hogy megszabadulnánk tőlük). És mindez idő, idő, idő.

    Netes Scrabble: állítólag maga a Scrabble tiltja le az ötletet!! Pedig simán megvalósítható lenne. Istenien játszhatnánk pedig, anno Honfoglalóztam sokat a húgommal, én az egyik országban, ő Mo-on.

    Vera: köszi, mindjárt elolvasom. A kétnyelvűség definíciója olyan, mint a "mondaté", nincs egységes konszenzus. :))

    VálaszTörlés
  6. Ha van megoldás, kérem szepen, mert ugyanabban a cipőben járok. Nézés scrabble viszont - tadaam - van!

    VálaszTörlés
  7. és tőlem honfoglalózhatunk is - bár ezt az új dizájnját rühellem :(

    VálaszTörlés
  8. Minden "vádaskodás" nélkül ezek a dolgok csak rajtad múlnak. Képzeld el azt az anyukát aki reggel 7 előtt elmegy dolgozni és mondjuk 5-re ér haza és napközbe nincs net elött. Apránként végig kell menni a lakáson és tudatosan átalakítani a dolgokat, rendszert vinni mindenbe. Selejtezni. Új tárolókat venni. Szabályokat kialakítani... nehéz, de hidd el tök más lesz utána az ember élete.
    Nyilván mindenkinek más válik be. Én pl elraktam a mütyürőket otthon, gyorsabb a takarítás ha nincs sok porfogó. Zónázva takarítok. Számlák külön zacskózva, mappában. Sokszor vasalok keveset.... férj sokat segít ezt azért hozzáteszem!
    De úgy gondolom hogy nagyon tudatosan kialakítottuk ezt és működik! És a gyerek is átveszi a rendszert. Barátnőm nem hitte el hogy a 6 éves gyerekem tartja rendbe a szobájat meg takarít. Pedig de. :)
    Rendszer. Tényleg ez a titok.
    Gyöngyi

    VálaszTörlés
  9. Tudom :((( pont ez a szomorú, hogy 2,5 éve nincs időnk normális rendszert kialakítani :(( De most majd hátha...

    De pl ez a mai nap: Boninak nincs ovi, én rá vigyázva dologzom. Őrület. Komolyan minden szabad 10-15 percben szaladok a géphez dolgozni, nem mélyülök el semmiben, kapkodás az egész, csak akkor tudok normálisan valamit is elvégezni, amikor délután alszik, majd az apja elviszi a játszóra. Most előre dolgozom (holnapra), még talán lesz időm online bevásárolni, de az ikea honlapját megint nem fogom tudni megnézni. És nekünk ilyen volt a tavalyi tanév. De persze mi tehetünk erről, beadhattuk volna napközibe. És mi is sokszor vasalunk keveset, emiatt a vasalódeszka mindig elől van (macera eltenni), ezt is GYŰLÖLÖM!

    Bv: és mi az?? Jujj, tudnánk látszani? Bár lehet h a Honfoglaló jobb lenne, mert a Scrabble-nél pont a köztes beszélgetések nagyon hiányoznának :) (Martine, írok)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem kis lépésekbe haladj, nem baj ha hetekig elhúzódik. Csak kezd el! :)
      Pont reggel néztem, hogy Máté polcán 10 tárolódoboz van. Nekünk ez nagyon bevált, hogy mindent oda kell csak belehajítani: külön doboz a kisautóknak, a vasúti síneknek, a gyurmáknak... Már szűnik a kupi. Egyébként meg jópofán fel is lehet címkézni, hogy melyikbe mi van.
      Nincs idő eltenni a vasalódeszkát? De miért??? ( nálunk a spejzba a hűtő mellett van, cirka 20 másodperc beállítani oda )
      Az a baj, hogy ötlet rengeteg van, de ez tényleg csak az elszántságon múlik. Illetve lehet azon is, hogy ki milyen típus. Engem zavar a káosz. Gyerek-munka mellett hú de sok időm nincs szóval valamit ki kellett alakítani. Mondjuk utána fenttartani se egyszerű. :D
      Gyöngyi

      Törlés
  10. Ne is mondd, nagyon aggódom, mi lesz jövőre. Most az egy gyerek, munka, sokat dolgozó, rendetlen férj mellett úgy érzem, épp hogy rendben tudom tartani a lakást meg menedzselni a vásárlást/mosást/hivatalos ügyeket. És jövő év elején jön a második gyerekünk, aki kettő egyszerre :o el sem tudom képzelni, mi lesz.

    VálaszTörlés
  11. húha!! Gratulálok :)))) Remélem, lesz segítségetek!

    VálaszTörlés
  12. nem lehetne heti 1-2x takarítód? nyilván luxus, de hát lehet megéri. illetve már a kétnyelvűség kapcsán is felmerült bennem: magyarul beszélő bébiszitter? hiszen neked nincsen közel segítséged, az meg már rég mítosz, hogy egy anyának mindent meg kell tudnia csinálnia, miközben dolgozik.

    VálaszTörlés
  13. Vaaaan takarítónőnk :(((

    És igen, ez egy mítosz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. tudok valakit, aki közel lakik, volt már dolga Bonikorú kiskrapekkel, és még magyar is! ;)

      Törlés
    2. Ismerem? M-ben lakik?? Nem ismerek itt magyarokat, egy családon kívül.(írj üzit, bár megmondom őszintén, nem szoktuk idegenekre bízni Bonit)

      Törlés