Folyamatosan jelenlévő, részmunkaidőben dolgozó, jófej és megértő szülők; kiegyensúlyozott, bio és helyi termékekből okosan összeállított étrend; jó levegőn, együtt eltöltött, tartalmas hétvégék; tengerparti nyaralások; síelés; úszótanfolyam; nagy családi összejövetelek; plafonig érő karácsonyfa; zeneiskola; együttanulás; téli estéken maratoni társasjátékozás és kártyázás; válogatott és színvonalas olvasmányok; külföldi nyelvtanfolyamok; jogsi 17 évesen; hasonszőrű családokból jövő, értelmes és szimpatikus barátok:
mindez a mai gyerekeknek már nem a luxus kategória, hanem ALAP lesz.
A mi gyerekeinknek az lenne a luxus, ha:
- egyedül közlekedhetnének a városban 8 évesen,
- és saját kulcsuk lenne a lakáshoz,
- az utcában focizhatnának a szomszéd gyerekekkel,
- vagy adott esetben verekednének,
- zsíros kenyeret ebédelhetnének egy hétig, jégkrémmel,
- napokig nem mosakodnának, csak mondjuk egy tó (vagy folyó) vízében,
- és döglött patkánnyal kereskedhetnének, amit madzagra költve a fejük felett tudnának lóbálni!
Te lóbáltál döglött patkányt a fejed felett és megpróbáltad eladni pénzért? :DD Komolyan? Vagy Tom Sawyerről beszélsz? :O
VálaszTörlésValamint most fedeztem fel itt oldalt, nálad Koosje Koenet. Nagyon tetszik!
VálaszTörlésReminiszcenciák saját gyűjteményből, kedves Tamko?
VálaszTörlésÉn a döglött paykányt helyettesítem keresztespókkal, amelyet a tiszai töltés odalában ejtettünk zsákmányul öcsémmel, madzagra erősített, olvasztott aszfaltgolyóval, és dunsztos üvegbe gyűjtve vittük haza a őket. nagy titokban. Otthon, sajnos, kiszabadultak, pont a hálószoba szőnyegén...
A döglött patkány a válogatott és színvonalas olvasmányaim egyik szereplője!! :)))) (Igen, Tom Sawyer :)))) Hozzá nem érnék...! De a keresztespókhoz sem! :-o
VálaszTörlésÉn nagyon szeretem Tom Sawyert! :)
TörlésMennyire igazad van... :-)
VálaszTörlésMiért nem lehet saját kulcsuk a lakáshoz?
VálaszTörlésAzt feltételezve, hogy nem csak úgy nyakbalógatni lenne kulcsuk, hanem tényleges használatra (mint nekünk anno): mert követik őket, elveszik tőlük, és kirámolják a lakást - és nagyon szerencsés esetben őket csak bezárják a fürdőszobába mindeközben...
TörlésAz alapnak nevezett dolgok csak egy nagyon szűk réteg gyermekeinek adatnak meg még mindig, nem látom hogy ez az általánossá válás irányába változna... Vagy úgy érted, hogy maguknak a gyerekeknek lesznek ezek az alapelvárásaik?
VálaszTörlésSzerintem Tamko nem Magyarországra gondol, legalábbis nem mindenben.
TörlésA jofej szülök, a biztonsagos csaladi hatter, tartalmas emberi kapcsolatok, szoval mindaz, ami nem kerül penzbe.. hát, nem hiszem, hogy ilyen idealis a helyzet. Közepiskolai tanarkent, Ny. Europaban nagyon nem igy latom. Az biztos, hogy rettenetesen el van, el lesz kényeztetve a felnövekvö nemzedék, de hogy annyira jo nekik, azt nem hiszem.
TörlésTök jo es nehez temakat vetsz fel itt a blogon, amiket nem lehet egy-egy odavetett kommentben megbeszelni
De, abszolut Mo-ra (is) gondolok. Legalabbis a korulottunk levo gyerekek szinte. Ind ilyen csaladokban nevelkednek - attol meg lehet, h ez egy szuk réteg :)))
VálaszTörlés(Talan a reszmunkaido nem annyira elterjedt (még?) otthon, cserébe a gyerekeket nem fél évesen adjak bolcsibe)
(szinte mind)
TörlésKörülöttünk is, de azért az tény, hogy a ti meg a mi meg az ezek, életszínvonalilag a felső tízezer alatti mondjuk százezerben vagyunk... Szóval nem, ez sajnos marhára nem alap Magyaroszágon, a felsoroltakból gyakrolatilag egyetlen egy pont sem...
TörlésIgen, sajnos ez egy szűk réteg. Amit én látok, hogy a szülők részmunkaidőről álmodni sem mernek, gürcölnek, idegesek, ezért a hétvégéken is inkább probálnak csak túlėlni, ez az együttanulásra is kihat természetesen. A bio termékek megvételénél sokkal fontosabb az ár. Nyaralás belföldön, már ha egyáltalán. Külföldi nyelvtanfolyam szintén nem természetes, és a jogsi sem. Nekem olyan gyermekkor jutott, ami szerinted a mai gyerekeknek alap, bár apámat nem sokat láttam, mert folyton dolgozott, de Magyarországon nem alap egyáltalán a felsoroltak többsége.
TörlésEleve kizarja egymast a reszmunkaido (es az ezzel jaro fizetes) es a felsorolt elmenyek amikhez boven kell penz (utazas, nyelvtanfolyam, jogsi, stb). Vagy ha anyuka dolgozik reszmunkaidoben es apuka nagyon jol keres? Ugy esetleg okes lehet, de sajnos ritka.
TörlésEgyetértek, ma Magyarországon ez csak egy nagyon szűk rétegnek alapdolgok. :-(
VálaszTörlésRészmunkaidő? Bio étel? Külföldi Tanulmányok? Tengerpart? Síelés?
VálaszTörlésEz errfelé csak a gazdagoknál van. Errefelé egyenlő megyeszékhely.
És ez mennyire nem egyenlö a boldog, kiegyensulyozott gyerek- majd felnötkorral.
Törlésszerintem ez inkább ilyen svédország/dánia szintű helyeken van, jártam is ilyen gyerekkort megélt, 22-25 évesekkel egy csoportba és minden tök jól működik amíg maradnak a saját környezetükben és nem szembesülnek olyan problémákkal, ami a világ másik részén mindennapos.
VálaszTörlésés sajnos ők fognak olyan pozícióba kerülni, ahol megoldást kell keresni arra, amiben egyáltalán nem járatosak. mert bár marhára érzékenyek szoicálisan és képzettek stbstb, de realitásérzékük az nem kifejezetten van.
Öööö...Ferge Zsuzsa és Herczog Mária szemüldöke is felvonódna erre a kijelentésre...
VálaszTörlésEgyre mélyebb szakadék tátong bizonyos társadalmi rétegek között.
egyetértek, szűk réteg ez - a mieink ugyanakkor sok tekintetben mindkettőből egyaránt részesülnek, született luxusmázlisták - remélem, patkányt lóbálni nem akarnak, mert akkor visszaveszem a lakáskulcsukat és csak kísérettel mehetnek az utcára!
VálaszTörlésEn arra torekszem, h ezeket mind megadjam a gyerekeimnek, de csak egy reszet tudom biztositani, legalabbis egyelore. Pedig vezeto allasban dolgozom, Moon konak szamito fizum van.Reszmunkaidorol szo sem lehet, igy folyamatos jelenletrol sem. A tengerparti nyaralast es sielest jelenleg ki tudnam fizetni, de azt az osszeget inkabb felreteszem a kulfoldi nyelvtanfolyamra. Szerencsere en is abban a kozegben mozgom, ahol ezek a dolgok mar inkabb alapnak, mint luxusnak szamitanak, de ez szuk reteg Mon ebben biztos vagyok.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAhogy elnézem a 3,5 éves lányom kortársait, a legnagyobb luxus a szülők figyelme. A többi megvehető meg később bepótolható.
VálaszTörlésEgyetértek. Elnézve a környezetem: ha apuka-anyuka együtt vannak és szeretik egymást és törődnek a gyerekkel, akkor az már luxus.
TörlésGyöngyi
Egy szűk (és egyre szűkebb) réteg gyerekeinek alap, lehet, de hogy a nagy többség együttanulásról, zeneiskoláról, válogatott olvasmányokról még csak nem is hall, az tuti. Ha meg valaki így nő föl és csupa ilyen barátja lesz, akkor elég szemellenzős élete lesz, és ki fogja észrevenni a még csak nem is mélyszegénységben élő többieket, akiknek mindez nem adatik meg?... Szomorúvá tett ez a bejegyzés nagyon.
VálaszTörlésAz ovist leszámítva mindegyik gyerekemnek van kulcsa, és egyedül közlekednek a városban, igaz a 10 éven aluliak csak a közelben, de 10 éven felüliek bárhol. És simán ledumálják haverokkal a focizást, majd elmennek a nem messze lévő focipályára focizni, harangszó után kell haza jönni. :) ÉN nem látom olyan szörnyűnek a helyzetet, mint te, ti.
VálaszTörlésnálunk az utcában fociznak, játszanak:) de a többi - nagyon szerencsés és kivételes, akinek az megadatik, ami a bejegyzésed szerint egyre inkább alap. ami a kiegyensúlyozott fejlődéshez szerintem abszolút elengedhetetlen lenne, gyakran az sincs meg: figyelem, érzelmileg elérhető szülők, egészséges és megfelelő mennyiségű élelmiszerek. tényleg jó lenne, ha minél több gyerek részesülne az általad felsorolt két lista minél több eleméből, de én úgy látom a környezetem, ismerőseim alapján (nyilván mindenkinek más a merítése és a barátaink között sok a tanár és a gyermekpszichológus), hogy ez nem így van :/
VálaszTörlésEn nem ismerek olyan családot/ahol minden ezek közül meglenne. En ezeket nem tudom mind megadni a gyerekeimnek, de nem is érzem letszuksegletnek/
VálaszTörlésSzerintem a bejegyzés nem egészen erről szólt! Inkább arról, hogy a "mai" gyerekeknek mennyivel több leheetőség jut anyagi tekintetben, de egyre nagyobb hiányt szenvednek pl. a barátság vagy a közösségi élmények szempontjából. Én azt látom problémának, hogy nagyon be van osztva a gyerekek ideje, főleg az iskolásoké. Nincs ielég idejük, hogy valamilyen tevékenységben elmélyedjenek, meghát nem is azt szokják meg, hanem az állandó pörgést.
VálaszTörlésRita
Ez a poszt arról szólt, hogy soha eddig nem kapott (anyagi vagy lelki) támogatást a gyerek a családban, mint manapság – legyen szó a privilegizált felső nemtudomhányról vagy sem.
VálaszTörlésA posztban nincs ítélkezés, vádaskodás vagy számonkérés (semelyik sem a műfajom). Én a fent leírtakat magam körül. A baráti köröm értelmiségi budapestiekből, külföldi magyarokból vagy Franciaországi franciákból áll. Válás van sok, az igaz, de a fenti posztban nem is volt róla szó. Az elvált szülők körülöttem a maximumot hozzák ki a helyzetből, nagyon odateszik magukat kompenzálásaképpen. Soha ennyi tengerpartos, síeléses, éttermes képet nem láttam, mint manapság a FB-on vagy az Insán. Apukák vonatoztatják rendszeresen a gyerekeiket a játszón (és Mo-on is láttam sok férfit gyerekkel – hol volt ez a mi időnkben?) Egyébként, akimkor 2000-ban először vittem Z-t Budapestre, évekig nem volt hová mennünk étterembe, mivel alig működött pár a városban. Gimisként sem sítáborba, sem európai fővárosokba nem jutottunk el, manapság egy átlagos budapesti gimis elmondhatja magáról, h személyesen ismer pár európai fővárost és tengerpartot. Bizonyos országokban 12 év alatti gyereket tilos otthon hagyni egyedül, az oviból csak olyanvalaki viheti haza a gyereket, aki erre engedéllyel rendelkezik – mikor volt ez így, akár 40 éve?
Sőt: az a mai szülő, aki hagyná, hogy döglött patkánnyal játsszon a gyereke, nagy valószínűséggel azért tenné, hogy "igazi" és "autentikus" gyerekkort biztosítson gyerekének. Mivel az, hogy hogyan, milyen körülmények között nő föl egy gyerek, manapság központi kérdés a családokban – jó példa rá ez a blog, ahol főleg a gyerekneveléses témáknál van hozzászólás (de akkor van rendesen :)))
Problémáról sem beszéltem a posztban. Biztos van, sok, ma is van, ahogy régen is volt. Én alapvetően fejlődéspárti vagyok, és nem sírom vissza a régi döglöttpatkányos időket. És ha van időm, pénzem, naná, hogy zeneiskolába iratom a fiamat, és elmegyek vele nyaralni. Még ha szemellenzős, elkényeztetett és szociálisan érzéketlen "nyugati" fiatal felnőtt válik is belőle. Most akkor direkt etessem zsíros kenyérrel?
Amúgy meg, tegye föl a kezét, aki a havi egy hétvégéjét arra szánja, hogy cigánygyerekeket tanít Borsod megyében, a munkáján, a hobbijain, a háztartáson és a családján kívül. Éveken keresztül. Nem a karácsonykor a Vöröskeresztnek utalt adományról és a koldusnak dobált pénzről beszélek.
Mi itt MIND privilegizáltak vagyunk, ha tetszik, ha nem.
Senki nem azért "kritizált" mert te ezek nagy részét megadod a gyereknek meg hogy te ilyen jó helyzetbe vagy. Hanem azért mert azt írod, hogy ez alap. Szerintem az olvasóid 80%-ának nem az.
TörlésDe nyilván ha te nem olyan helyzetbe vagy mint sokan Mo-n akkor úgyse fogod megérteni.
Anna
Olyan nehéz ez, hogy mikor neveli az ember az életre a gyereket, és hogy mi az élet egyáltalán. Én nagyon privilegizáltnak érzem magunkat, főleg, amikor olyan sztorikat hallok magam körül, amik mintha nagyapám korában estek volna meg (idősebb gyerek tanulás - érettségi! - inkább melózni megy, mert az apja beteg, kiesett a munkából és kell a pénz).
VálaszTörlésÉn nem hiszem, hogy mesterkélten az "életre" kellene nevelnünk őket (meg igen, mi az élet?)... még egy privilegizált családban is beüthet a ménkű :(((( de tekintsünk el a tragédiáktól; lehet egy ilyen gyerek simán csak szorongó, és érezheti a legnagyobb kínnak, hogy be kell menni reggelente az oviba. Dráma neki.
VálaszTörlésAmúgy meg mindenki nyilván a maximuot adja, pénzben is, törődésben is (nem a huszadik tűzoltóautóról beszélek!!), EZT nem lehet felrólni senkinek.
Persze, hogy mindenki a legjobbat akarja, ebben szerintem nem is volt vita. Az mar sokkal fogosabb kérdés (mi pl otthon nagyon sokat beszélgetünk erről, es gyakran vitatkozunk is a férjemmel, _mi_, a törődés melyik formája a legjobb. Mikor engedhetem, hogy egyedül legyen otthon, hogy egyedül járjon haza, mikor jobb törődés az, hogy magára hagyom, es mikor érzi magányosnak magát?
VálaszTörlésA másik, ami az imént az eszembe jutott erről a posztról, hogy - amint erre utaltak is többen - itthon abszolút átlagon felüli eletnivo az, ami Ny-Európában természetes. Az egyik legvagyonosabb ismerősünk lánya nemrég külföldre ment férjhez, es többször hallottam, milyen jo érzés az apjának, hogy nincs vagyoni különbség a lánya es a veje családja között. A ffi egyébként mérnök, felső-középosztálybeli életet élnek kint. Nekik valószínűleg tényleg alap mindaz - es egyszerre -, amit írsz.
Offnak tűnik, pedig nem: én mostanában azon agyalok sokat, vajon hogyan alakul a fiam élete, ha egyke marad, és az egyik oldalről egyke unoka is, vagy ha lesz testvére, annak minden kezdeti megrázkódtatásával együtt, amit egy elsőszülött érez. És: hogyan hat majd az életére/életükre, hogy nem vagyunk valami fiatal szülei(k). Edit
VálaszTörlés