Szagok, illatok, emlékek

De szeretem a kánikulaillatot! Most jó sokáig volt itt is nagyon meleg, szimatolhattam belőle rendesen. A reggeli kánikulaillat a kedvencem, amikor egész éjjel nyitva volt az ablak és a reggeli napsütés felmelegíti az ágyneműt, meg a parkettát. Régi júniusi vizsgaidőszakok jutnak róla eszembe, amikor hajnalok hajnalán keltem és ültem le tanulni vagy éppen indultam vizsgázni – és még előttem állt a nyár! (és az élet!)

A többi évszak illatait is szeretem, az őszi avarszagot, a fagyott (vagy legalábbis nagyon hideg) téli föld illatát, a hársfaillatot tavasszal. Az orgona illata! Anyák napja, ballagás... az illata miatt a kevdenc virágom. Itt sajnos nem lehet sehol sem orgonát kapni csak úgy (ellenben mindenféle méregdrága virágkölteményeket igen), csórni kell innen-onnan, hogy az embernek legyen az asztalán.

Mostanában a botanikus kertben esténként érzem a fenyőfa illatát is, és a meleggel keveredve egy emléket idéz elő: egyszer Amerikában nyaraltunk, körutazást tettünk. Egyik este viszonylag korán megálltunk egy kisvárosban, lecuccolás után még volt időnk elmenni futni egyet – ebben a kisvárosban éreztem ilyen intenzív fenyőillatot, és a mai napig ez az emlék ugrik be róla, noha csak egyetlen estét töltöttünk ott.

Frissen locsolt meleg beton szaga: ovis emlék. Nyáron kint ettünk, és ebéd után slaggal jól lemosták utánunk a betont. A mai napig az óvodára emlékeztet.

Imádom a pesti lakásom szagát. Az előző lakók nagy dohányosok voltak, iszonyú büdös volt, hiába szellőztettünk. Aztán felújíttattam, kifestettem, eltelt pár év, és szerintem senki meg nem mondaná, hogy bagószagú lyuk volt egykor, én viszont egy pici bukét érzek még rajta – nem zavar, tökre szeretem, a lakáshoz tartozik.

Nagymamám lakásának a szagát érzem néha még máshol, régi ún. Bauhaus, konvektoros fűtésű épületekben (fűtésszezonban), ilyenkor megrohannak az emlékek.

Párizsnak is van egy jellegzetes szaga, egyrészt valamiféle parfüm-pékségszag keveréke a felszínen, és egy nagyon büdös tisztítószerrel álcázott kaki-patkány-kosz szag a metrókban. Még ezt a büdit is szeretem időnként, annyi minden eszembe jut róla.

Szeretem Boni izzadt haját szagolgatni hátul, a nyakánál, és imádtam az anyatejes kaki szagát is. A cigaretta szagát kis adagban (ruhán, bőrön) szeretem: a mamám és régesrégi átbulizott éjszakák jutnak róla eszembe.

Füst és szúnyogirtó: családi nyaralások, gimis kempingezések emléke. Könyvszag: egyrészt az iskolakezdés jut róla eszembe, másrészt meg örömmel tölt el a nyomtatott szöveg illata a tiszta lapokon. Bár nem vagyok egy nagy tengerrajongó, a sós tenger illata a meleg levegőben, az nem semmi egzotikum! Ugyanígy nagy kávés sem vagyok, de a reggeli kávé illatát én is szeretem. Dunapartszag: csomó gyerekkori emlék alapja. Templomszag (tömjén?): imádom, anélkül, hogy közöm lenne hozzá. Tempera- és festékszag: gyerekkori rajzóráimat illatosították be, imádtam.