2017. június 2., péntek

Játszótéri habitüék

Kétféle család lakik a mi környékünkön, ha nagyon kategorizálni szeretnék (márpedig szeretem csoportokra osztva, rendszerben szemlélni a világot) (na jó, a sztereotípiák fogja vagyok). Vannak a katolikusok és vannak a balos liberálisok. Nagy vonalakról beszélünk, persze, az ember (én) mindig végletekben gondolkodik (-om!).

Vasárnaponként templomba szoktunk járni menni, ekkor van vége ugyanis a piacnak. Boni ilyenkor szeret bemenni nézelődni, harangozni a lábaival a padban ülve, tátott szájjal megbámulni a fehérbe öltözött papot és az orgonát. Na szóval innen tudom, hogy katolikusok azok, akiket ebbe a csoportba soroltam. A nők általában nem dolgoznak, és a gyerekek száma minimum három, de akár öt is lehet. Többségben szőke, kék szemű, jól öltözött gyerekek olyan klasszikus keresztnevekkel, mint Jeanne, Grégoire, Charles-Étienne, Paul, Marie stb. A nők csapatokba verődve szoktak az ovi előtt vagy a játszótéren trécselni, több babakocsi, kismotor és bicikli társaságában. A pasikat nem nagyon látom.

Z. az egyikükkel van folyamatos és lelkes köszönőviszonyban, és ők épp most költöztek a mi utcánkba, állandóan beléjük botlunk. Van még egy nő, akivel szoktunk beszélgetni és akinek a kisfiát focistának neveztük el magunk között (két éves kora ellenére profi játékos).

Aztán vannak a tanárok, akik általában a közeli gimiben dolgoznak. Első számú ismerős és egyben a környék legjobban öltözött pasija a Raphael (ovis csoporttárs) papája. Egészen jóban lettek Z-vel, ha néha én megyek a játszóra, a pasi már hiányolja a férjemet. Politikáról, repülésről, bicikliről beszélgetnek, bár én annak örülnék inkább, ha az öltözködés lenne a téma, és meg tudná győzni a férjemet, hogy járjon ő is vasalt nadrágban, sportcipőben, pöttyös ingben, laza blézerben...

Van egy nő, a Félix nevű kisfiának az apja német, aki valszeg nem dolgozik, mert mindig ő hozza-viszi a gyereket. Aztán van egy ősz, hosszú hajú, kordbársony zakós papas (mint közben kiderült, eleget tesz a közhelyeknek, mert filozófiatanár) és a felesége (ő is tanár), akik mindig fáradtak: van egy 5 éves és két 2 éves fiuk (Antonin, Clément, Marin). Velül folyton történik valami a játszón! Van, hogy a nagy keveredik el, mert verekedésbe bonyolódik valami focilabda-ügyben, és van, hogy az ikrek totyognak a kijárat felé – szerencsére valaki mindig visszahozza őket.

Van egy nő, aki a Palya Beára hasonlít, és ugyanolyan fura is, ő pl. csak szoknyát hord. Remélem, egyszer kiderül, miért. Az ő kisfia (Octave) megszállott motoros, és bárkinek a motorját képes lelejmolni, hiába van neki több is.

Egy meleg pár is szokott a játszóra járni a kisfiukkal, két nő, elképesztően szuper bringákkal. Soha nem beszéltem még velük, de gyakran látom őket és a gyereket; ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy miért (személyes okokból? elvi kérdésből? rossz tapasztalat miatt?) utasít el valaki egy ilyen családot, miért ellenzi, nézi rossz szemmel őket, holott az a gyerek ugyanúgy van szeretve és nevelve? Szomorú arra gondolni, hogy egyesek szívesen megfosztanák őket attól a joguktól,  hogy család legyenek.

Amúgy nagyon nem reprezentatív szelete a mi környékünk a mai francia társadalomnak. Alig vannak külföldiek, muszlimok, feketék vagy ázsiai gyökerűek (már én is eléggé kuriózumnak számítok) (majdnem azt írtam: származok).  Kicsit arréb megyünk, akár csak a szomszédos kerületbe, és teljesen megváltozik az utcakép.

13 megjegyzés:

  1. Inkább ruhákról beszélgessenek, ez iszonyat jó! :)

    VálaszTörlés
  2. Élvezetes, eleven volt a bemutató, jól magam elé tudtam őket képzelni!...
    Az én "játszóterem" hangulata egészen más...

    VálaszTörlés
  3. Ööö, egy időben én is CSAK szolnyát hordtam, sőt, most is csak akkor veszek nadrágot, ha hideg van. Csinosabbnak érzem magam szoknyában. (10 éve azt hittem kövérít a nadrág, ma már látom, hogy nem is volt rajtam súlyfelesleg. Akkor 😁 )

    VálaszTörlés
  4. Lehet h tenyleg ilyen egyszerű a megoldás! Én már valami szektára gondoltam :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most, hogy mondod, mintha lenne ilyen szekta! Általánosban volt a kisvárosunkban egy 12 gyerekes család, és minden lány csak szoknyában járhatott, szigorúan befont hosszú hajjal. Nem tudom mi a szekta neve, de normálisan viselkedtek, és nem is akartak senkit megtéríteni 😁

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Csak helyesírási hibám volt és nem tudtam javítani,ezért töröltem az előző hsz.-t.😉Szóval,mifelénk a mennonitákra jellemző az effajta kinézet☺

      Törlés
    4. Nem ismertem ezt a vallást, most utánanéztem. Majd nyitva tartom a szemem/fülem a csaj kapcsán.. :))) (de nincs befonva a haja!)

      Törlés
    5. Én is csak egy pár éve ismertem meg amikor rágugliztam.😉A szomszéd városban az egyik bolttal szemben van nekik "templomjuk"-ilyen gyülekezeti ház vagy mi,olyasmi mint a jehova tanuinak (először azt hittem azok...),na és többször láttam őket hosszú sorokban kígyózni,nem hagyott nyugodni a dolog,elolvastam a bejáratnál kitett táblát és csak pislogtam,itthon meg jól utánanéztem,és megvilágosodtam 😊😂

      Törlés
  5. Én még sose hallottam férfiakat öltözködésről beszélni, vagy akár egymás öltözetére megjegyzést tenni. "Azta, de jól áll neked ez az ing, most vetted?" Mond ilyet egy férfi? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mond :)

      (nincs olyan, amit legalább egy ne mondana, ezért értelmetlen ez a férfi/nö megkülönböztetés)

      Törlés
  6. Munkahelyre csak szoknyaban jarok, mert csinosabb es vekonyabbnak latszom benne. Emiatt hetvegen neha kenyelmetlen a farmer viselete, mert a labaim erzik a felesleges anyagot magukon. :) Nyaron itthon is szoknyaban vagyok.
    Itt is erdekes figurak vannak a jatszotereken, de amiota visszamentem dolgozni, en mar ritkan jarok jatszora. Inkabb a ferjem viszi oket, o ismeri a helyi anyukakat es a gyerekeket :) oltozkodesrol viszont tuti nem beszelgetnek.

    VálaszTörlés
  7. Munkahelyre csak szoknyaban jarok, mert csinosabb es vekonyabbnak latszom benne. Emiatt hetvegen neha kenyelmetlen a farmer viselete, mert a labaim erzik a felesleges anyagot magukon. :) Nyaron itthon is szoknyaban vagyok.
    Itt is erdekes figurak vannak a jatszotereken, de amiota visszamentem dolgozni, en mar ritkan jarok jatszora. Inkabb a ferjem viszi oket, o ismeri a helyi anyukakat es a gyerekeket :) oltozkodesrol viszont tuti nem beszelgetnek.

    VálaszTörlés