2017. március 21., kedd

Szülői munkaközösség


Nagyon bosszús vagyok. Boni ovijában időről időre megkérik a szülőket, hogy menjenek be segíteni, aminek én mindig nagyon örülök és szívesen megyek. Oké, bevallom, nem az az elsődleges motivációm, hogy megkönnyítsem az ovónő munkáját, hanem hogy meglessem, mit is csinálnak konkrétan, hogyan érzi magát ott a kisfiam, milyen a többi gyerek stb. Úgy gondoltam, ez az ideális win-win helyzet, hiszen segítek, cserébe pedig bepillantást is nyerek. Voltam már egyszer sütit sütni, egyszer pedig társasjátékos foglalkozáson, ma pedig segítettem a gyereksereget játszóházba kísérni. 

Az a baj viszont, hogy Boni, aki nagyon anyás, és a többiekhez képest nagyon kicsi is (a csoport nagy része az év első felében lesz 4 éves), ilyenkor szinte el sem engedi a kezem. Gyakran az ölembe ül, a lábamba kapaszkodik, sőt, egyszer még azt is sérelmezte, hogy franciául beszélek hozzá (azért, hogy a többi gyerek is értse, ez pont a társasjátéknál volt). Ilyen körülmények között kicsit nehéz a többi gyerekre is figyelnem, de minden tőlem telhetőt megteszek. Névről ismerem valamennyit (iszonyú cukik), segítek nekik öltözködni, beszélgetek velük, orrot törlök stb., mindezt gyakran úgy, hogy Boni az egyik kezemet fogja. 

Igaz, nem vagyok – soha nem is voltam, és soha nem is szerettem volna lenni – olyan agilis szmk-anyuka, aki hangosan pattog, szervezkedik, magyaráz, reguláz, ömlik belőle a szó, a small talk, felügyel, őrmesterkedik és jópofizik (igen, sarkítok). A kevesebb több, főleg ha már van jelen a buszon pár ilyen nőci. 

Bosszúságom oka, hogy ma kétszer (!!) is megkaptam az ovónőtől, hogy nem azért vagyok ott, hogy a fiamat babusgassam, hanem hogy a többiekkel törődjek. Komolyan, fogalmam sincs, miért mondta ezt, tudta-e vajon, hogy konkrétan mit csinálok, vagy csak idegesítette a tyúkanyó viselkedésem? Őszintén megmondom, szerintem nem láthatta, hogy melyik anyuka mit segít (összesen 5 szülő volt, plusz ovónő, kisegítő pedagógus és 24 gyerek). 

Ha valóban nem segítettem eleget, akkor sem tudtam volna többet tenni – csak nem fogom ellökni a saját gyerekemet azért, hogy Hugo vagy Louise kezét fogjam? Akiknek semmi szükségük nem volt rá amúgy, hogy fogjam a kezüket. 

Aztán azzal is bajom van, ahogyan ezt foghegyről odavetve megjegyezte, kétszer is! Jogos, hogy kritizál, ha nincs velem megelégedve, hiszen ő az, aki segítséget kért. De akkor szerintem ezt négyszemközt kellett volna elintéznie, higgadtan, mielőtt jelentkeztem volna. Ha tudtam volna, hogy nincs megelégedve, nem veszek ki egy fél nap szabit és nem megyek a játszóházba – ahogyan nyilván többet nem fogok menni segíteni. Oké, nekem is jobban el kellett volna magyaráznom Boninak, hogy nem maradhat mindig velem, hogy a többi gyerekre is figyelnem kell. Mondjuk nem hiszem,hogy változtatott volna valamit Boni ragaszkodásán. 

Z. szerint túlreagálom, érzékeny vagyok és feleslegesen rugózom az ügyön. Oké, tényleg lehet, hogy van valami rejtett női konfliktus is a háttérben: mézesmázos és miniszoknyás valójában nekem soha nem volt nekem szimpi ez az ovónő.

9 megjegyzés:

  1. Lehet velem van a baj,de szerintem ha ő segítséget kér,te segítssz,akkor maximum megköszönni van joga...
    Az ő munkájában segítettél,amiért ő kap fizetést.Te meg nem arra az időre mikor neki segítettél.
    Szerinted hogy nézne ha megkérnéd,hogy segítsen hétvégén a nagytakarításban.:D
    Az meg teljesen természetes,hogy a te fiad veled akar ilyenkor lenni és kizárt,hogy elküld.Ezt neki főleg tudnia kell.

    VálaszTörlés
  2. Ja, jogos :)) Még azt el tudom képzelni, hogy ha nem tetszik neki az én jelenlétem, akkor előre szól, h ne jöjjek.

    De valszeg ahogy nekem sem szimpi ő, én sem vagyok szimpi neki sem, az aggódásommal, túlféltésemmel, azzal, hogy Bonihoz magyarul beszélek az ő jelenlétében is... egyszerűen nem tudom máshogy magyarázni ezt a (valóban nem túl elegáns) beszólását.

    Változó egyébként, de volt pl. egy kisfiú aki oda se bagózott, hogy az anyukája is ott van, nem is akart mellé ülni a buszban. Az enyém stoppolta nekem a helyet :)))

    VálaszTörlés
  3. Jézusom, Magyarországon is van ilyen???
    Azt mondjuk tudom hogy iskolában van, emlékszem hogy mindig nagyon meg lettek dícsérve azok a gyerekek akiknek az anyukájuk mindenben önkénteskedett én meg mindig kérleltem a sajátomat hogy jöjjön ő is, de felvilágosított hogy őneki a saját munkahelyére kell bemenni. De nem gondoltam hogy ez már oviban is van. Pont emiatt hogy akkor a saját gyereked úgyis rajtad fog lógni...

    VálaszTörlés
  4. A tesomtol ugy tudom, hogy Angliaban ha valaki szulokent bemegy, akkor eloiras, hogy minden szulo mas gyerekkel van, nem az ovevel.
    (En se loknem el a sajat gyerekemet!)

    VálaszTörlés
  5. Na ez 3 évesekkel (legalábbis az enyémmel, aki egyke és hozzá van szokva ahhoz, hogy ő a szemem fénye és bármikor odajöhet egy puszira) megoldhatatlan lenne.

    De ez legalább valami konkrét kapaszkodó, e szabály mentén legalább jogosan lehetne kritizálni egy szülőt (aki így is bevállalja a segítést) - ellenben Boni ovónője úgy kritizál, hogy fogalmam sincs, mit várt el tőlem valójában. Amire nagyon figyeltem az az, hogy ne a többi szülővel dumáljam végig a délelőttöt.

    Ella: ez itt Franciaország! :)) És igen, a saját az lóg az emberen, ezért most már úgy gondolom, talán neki sem jó, hogy ha én ott vagyok.

    VálaszTörlés
  6. Nekem csak iskolás szmk élményeim vannak. Mii mindig úgy sajnáltuk, akiknek jött velünk az anyja pl. osztálykirándulni segítségnek, nem tudtak olyan felszabadultan viselkedni, mindig regulázták őket. Az ovi persze teljesen más, az óvónő nagyon furcsa, hogy kioszt téged, ahelyett, hogy összetenné a két kezét.

    VálaszTörlés
  7. hát, attól, hogy gyerekekkel foglalkozik valaki, egyáltalán nem biztos, hogy ért is hozzájuk :( ha Boni szeretné (meg te is), nyugodtan menj máskor is az oviba, legfeljebb kérdezd meg az elején, hogy ő mit gondol, miben tudsz segíteni

    (jól látom, hogy azt írtad az ovisokról, hogy iszonyú cukik? :)))))) )

    VálaszTörlés
  8. Minden gyerek más és más, az egyik fogja az anyukája kezét, a másik pedig könnyen otthagyja az anyukáját, és megy a többi gyerekhez játszani, beszélgetni - de mindegyik szereti az anyukáját.
    Az óvónőnek kellene ezt a legjobban tudni.
    Sajnálom, hogy ilyen rosszérzést hagyott benned az egész.(
    Marianna

    VálaszTörlés
  9. 2ie: ja, később már vérciki :)))

    Igen, iszonyú aranyosak voltak :)) Ez az életkor! Hát ez valami csodás! Odajönnek simán dumálni saját magukról a kis vékonyka hangukon :) Az egyik kislány ma reggel meg is kérdezte, hogy ma is maradok-e :-))) (azért mégsem lehettem olyan szar tegnap)

    VálaszTörlés