2016. április 19., kedd

Egy helyzet, egy ember és egy tanulság

Délután elmentünk mindhárman a közeli optikushoz, hogy válasszunk Z-nek szemüvegkeretet, és csináltasson magának egy új szemüveget. Egy jó fél órát töltöttünk ott, ami alatt Z. felpróbálta, én pedig véleményeztem a szóba jöhető kereteket, és ami alatt Boni minden olyan viselkedésmintát szabályszerűen produkált, ami egy 2,5 évestől elvárható: kiabált, futkározott, leszedegette az alsó polcról a szemüveget, csörömpölt a legókkal, minden székbe beült, majd fölállt rájuk stb.

Én most már úgy vagyok vele, hogy amíg nem önveszélyes, és amíg másokat is minimális mértékben zavar, addig nem nagyon szólok rá. Persze a leszedegetett kereteket visszatettem a helyükre, és miután elmentünk, elpakoltam a szétszórt legókat, ilyenek, de nehéz volt egyszerre a férjem fejét is megszakérteni és Bonit is megregulázni. Igaz, figyelhettem volna a gyerekre jobban, mert azért arra tudtam lopni egy kis időt, hogy saját magamnak is nézzek keretet: jelenlegi akciójuk értelmében ugyanis a szemüvegkeret árából lejön az életkor szerinti hányad, azaz mi ketten már ingyen kaphatnánk egy keretet!

A boltban három eladó és két házaspár tartózkodott. Mindenki nagyon kedves volt Bonival, de főleg a bolt főnöke, egy idősebb (kb. 60%-os kedvezményre jogosult életkorú) pasi. Amikor Boni a lába elé rúgott egy ikeás fellépőt, bocsánatot kértem a pasitól, és fölvettem a műanyag cuccot.

- Ugyan! Miért kér bocsánatot, hölgyem?
- A fiam épp most rúgta ide ezt...
- Semmi baj! Nem fog ez eltörni!

Utána elkedélyeskedtünk, megkérdezte, hogy milyen nyelven beszélek Bonihoz, és elmesélte, hogy Budapestre mindenképpen el szeretne látogatni. Még Boni szép szemét is megdicsérte, és ha jól emlékszem, meg is simogatta a pofiját. Minden részlet fontos, este a férjemmel együtt próbáltuk meg összerakni a részleteket és kielemezni a történetet.

Miután kiválasztottuk a legjobb keretet (szemüvegkeret-ügyben mindketten bonyolultak vagyunk, fél óra erre nem elég, de csak ennyink volt), én a kis hurrikánnal hazamentem, hogy Z. nyugodtan véglegesítse a vásárlást. Szóval a történet csattanójának nem voltam se szem- se fül tanúja, Z. elmeséléséből tudom csak:

Kiderült, hogy az a kedvezmány pont úgy nem is érvényes, ahogy azt elmondták neki, ezért, mivel a szemüveg nem volt csúcsszuper, Z. elállta a vételtől. Azzal indokolta, hogy mi ebbe a keretbe nem szerettünk belé. Tulajdonképpen kompromisszum lett volna, ami a kedvezményes ár miatt megérte volna, de teljes árat nem fizetne érte. Erre a bolt (egy drága láncolat egy tagja!) idős vezetője ezt mondta a férjemnek:

- Nem veszi meg?? Miután a fia végigköpködte a boltomat?

Számos döbbenetre és elképedésre adhat (és adott is) ez a megjegyzés okot. Itt van mindjárt az, hogy egy kereskedővel állunk szemben, akinek nem az az érdeke, hogy magára haragítsa a potenciális vevőit. Márpedig azzal, hogy lekezelően és becsmérlően nyilatkozott egyrészt a fiunkról, másrészt nevelési módszereinkről, nem nyert új vevőket saját maga számára, sőt, mi oda többet a lábunkat nem tesszük be (mondanom sem kell).

Ugyanakkor nem csak a kereskedő beszélt belőle, hanem az ember is, mégpedig egy olyan ember, aki pár perccel azelőt nem csupán mézesmázos hangon biztosított afelől, hogy egyáltalán nem – de a legcsekélyebb mértékben sem! – zavarja a 2,5 éves gyerek, hanem még kedvesen beszélgetett is vele (most jut eszembe, a nevét is megkérdezte). Nem ezt hívják kétszínűségnek?

Fura módon engem teljesen padlóra küldött a történet. Én nem azok közé az anyukák közé tartozom, akik meg vannak győződve arról, hogy a gyerekük kiemelkedően tehetséges vagy valamiben elképesztően jobb, mint a kortársai, és meglátja majd a világ: zseni lesz belőle. Én inkább azok közé tartozom, akik azt hiszik, hogy a gyerekük ellenállhatatlanul cuki. De annyira, hogy ettől a cukiságtól mosolyra fakad mindenki az utcán, ellenségek esnek egymás karjába és eljön a világbéke. Menstégemre legyen mondva, eddig kivétel nélkül mindenki ezt az elképzelést erősítette meg bennem, még ez a pasi is, addig a bizonyos mondatig.

Vajon hányan lehetnek, akiket valójában idegesít, zavar, bosszant vagy dühít a gyerekem? Nem, nem is ez a valódi kérdés. Valójában azt szeretném tudni, hogy hogyan lehetséges, hogy egy ilyen gyönyörű, élénk és szeleburdi kisfiúból annyit regisztrál csak valaki agya, hogy basszus, ez végigköpködte a boltot (amúgy elképzelhető, de én ezt pont nem láttam).

És ha ez így történt, akkor tényleg jobban kell vigyáznom. Én mondjuk simán rászólok bárkire, ha legálisan várom el, hogy máshogyan viselkedjen (pl. az usziban szólok, ha valaki ugrál az úszósávban), de Z. nem ilyen, szerinte ezt nem várhatjuk el senkitől (ő ilyenkor átúszna egy másik sávba). Én azt feltételeztem, hogy ha zavarja őket Boni viselkedése, akkor minimum udvariasan figyelmeztetnek, de semmiképpen nem udvarolnak neki. Vagy legalábbis megértik, és lenyelik a békát, hiszen ahhoz, hogy Z. ott vásároljon (én sem voltam messze attól, hogy elhatározzam magam), Boninak mindenképpen ott kellett lennie.

30 megjegyzés:

  1. Z. mit szólt ehhez a megjegyzéshez?

    Egyébként én is azt gondolom, amit te, hogy a fiam ellenállhatatlanul cuki. Viszont azt is tudom, adott esetben ő is pont így viselkedett volna, mivel 20 hónapos és nem egy 18 éves fiatalember. De sajnos azt is tudom, hogy a környezetünk sokszor azt várja el, hogy az apró gyerekek is illedelmes minifelnőttként viselkedjenek. Többek között az anyósom is...

    VálaszTörlés
  2. Grand Optical?... Én se megyek többször: kicsit behúzós a reklámjuk...
    A képmutatás meg... hogy mondjam? Szintén nem ritkaság.

    VálaszTörlés
  3. Rezangyal, nekem is az az erzesem, h egyes emberek mar elfelejtettek, hogyan viselkedik egy kisgyerek! Boni most abban a korban van, hogy ha raszolok valamiert, akkor utana SZANDEKOSAN is csinalja ugyanazt. Ahhoz, hogy valamit tenyleg ne csinaljon, kiabalni es veszekedni (néha buntetni!) kell, a kedves-magyarazo attitud nem eleg.

    Z. persze leuvoltotte a pasi fejét, ezt is szivesen megneztem volna...

    Flora: igen, grand optical! Egyebken valszeg itt van a kutya eltemetve: a korkedvezmény, az 1 euros masodik keret es a mutuelle altal olcsobban megvasarolhato üveg kozott lavirozva tulajdonképpen sumákoltak, es Z. erre rajott. Engem el lehetett volna altatni a dumajukkal (ahogy a franciak mondjak :)) de a ferjem uzletember, nem lehet atverni. Valszeg ez is idegesitette a bolt vezetojet!

    Kepmutatas: szerencs nagyon ritkan talalkozom vele, azert dobbenek meg minden egyes alkalommal!

    VálaszTörlés
  4. hát, nem tudom. én sem mennék oda többet, az tuti. de azért a kereskedőt is meg tudom érteni (nem azt, hogy megsimogatja meg cukiskodik, aztán utólag bunkózik) - de ezek szerint többet tűrt el tőletek, mint amennyit igazából elviselt - gondolom, a vásárlás reményében - aztán mikor nem vásároltatok, megbánta, hogy nem szólt időben. én nagyon nehezen szólok rá más gyerekére, ha ott vannak a szülei (és a szülőknek is nehezen szólok, ha zavar a gyerekük, inkább odébb megyek - ha tudok. ha nem, akkor meg rondán nézek - tudom, őszintébb lenne szólni, de nehezebb is). szóval, ez, amit leírtál, nekem is sok lett volna bolti viselkedésként (a szaladgálás is, a szemüvegek leszedése is, mert az nekem aggasztó, hogy összetöri őket - még ha kifizetnétek is) - ugyanakkor azt mondjuk simán megengedtem a gyerekeknek, hogy a szemüvegszalonban leüljenek vagy lefeküdjenek a földre és ott fekve énekelgessenek - ami meg mások szerint skandallum

    VálaszTörlés
  5. Szia, teljesen természetes, hogy nem mentek oda többet.
    Valószínű a boltvezető féltette a portékát egy kisgyererek kezétől, nem csak törés, de mondjuk a keretek szétfeszítésétől is tartott talán. Ez a viselkedés részéről nem megengedhető, biztos felhúzta magát, ezt nem tehette volna meg jó kereskedőként, az biztos. Valószínű nincs gyerekhez szokva a boltjában (bár ez sem állja meg a helyét, ha lego van kirakva), és tényleg úgy lehetett, az üzlet reményében oké, elviselem, de ezek szerint nem tudta megállni szó nélkül, hogy nem köttetett meg az egyezség. Nem lett volna szabad hangot adnia a nemtetszésének, ráadásul elvesztett Benneteket, ha csendben maradt volna, lehetett volna még esélye.
    Ki kellene írni a kirakatba: Be lehet jönni gyerekkel is, legózhat is, de szemüveget vásárolni a végén kötelező.

    VálaszTörlés
  6. Ági :)))) hát igen.

    Egyértelmű, hogy túl sokat engedtem meg Boninak, és erre figyelnem kell legközelebb (nem ugyanott!). De nap vége volt, azért vigyáztam valamennyire, nomeg annyira, de annyira rendesek voltak az eladók, hogy naívan azt gondoltam: ez még belefér. Meg igen, a legók és a kisasztal is azt jelezte, hogy szoktak ott járni gyerekek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy nem haragudtál meg, ötször is elolvastam hogy fogalmazom a mondandómat.

      Szerintem az sem mindegy, hogy hol vagytok, milyen üzletben. Egy cipőbolti eladó, vagy egy sportüzlet vezetője nyilván másképp látja, nem tud kárt tenni egy kisgyerek, de az említett esetben sokkal könnyebben történhetett volna valami gikszer, gondolom értékes cuccok voltak elérhető magasságban. Emiatt foshatott az ürge.
      Mindenesetre ahogy reagált az durva.
      Még egyszer bocsi, és félre ne értsd kérlek!

      Törlés
    2. De miért haragudtam volna meg? semmi sértő nem volt abban, amit írtál, és még a véleményemmel is egyezik :) a szlogen pedig tök jó!

      Törlés
  7. Egy ideje én is tudom, hogy muszáj megregulázni a gyerekeimet, még akkor is, amikor simán hagynám őket 4 és 6 évesnek lenni. Az emberek fintorognak, ha nem úgy van, ahogy ők képzelik, még akkor is, ha közben (ál)mosolyognak.
    Mondjuk ezzel megzavarom a gyerekeimet, mert nem értik, hogy amit otthon lehet, azt miért nem lehet máshol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én nem hiszem, hogy az komolyan megviselné a gyerekeket, hogy a különböző helyzetek (emberek, környezet, szituációk) eltérő viselkedést igényelnek - hiszen felnőttként is eltérően viselkedünk a szemüvegboltban meg otthon meg a koncerten, stb. nyilván felnőttként ez már többnyire belátáson alapul, gyerekként meg külső kényszeren - de hát ez van :)

      szerintem itt sem az okozott gondot, hogy Boni 2,5 éves, hanem hogy a felnőttekben voltak nagyon eltérő elvárások az üggyel kapcsolatban (van kint legó meg kisasztal, tehát ez egy gyerekbarát hely - holott lehet, hogy annak a jelzése, hogy ha vki gyerekkel jön, akkor kijelöli a bolt, hogy a gyerek mivel foglalkozzon, vagy hogy kedves(nek látszottak) az eladók - holott csak megpróbáltak vásárlóbarátok lenni - és aztán megsértődtek, hogy nem jött be a taktikájuk) - egyébként meg talán így volt, talán nem :)

      Törlés
    2. Egyetértek! Bár Boni a 2,5 évével még nem ér meg nagyon abból semmit, hogy MIÉRT nem szabad a szemüvegekkel játszani.

      Azért én sérelmezem, hogy (1) csak érdekből volt jófej a pasi, (2) nem szólt, hogy zavarja (igen, igen, én erre magamtól nem jöttem rá, főleg az előző pont fényében), és hogy (3) összefüggést lát a gyerek rossz viselkedése és a vásárlás között (minél rosszabb a gyerek, annál többet kell költenünk? Vagyhogy?).

      Törlés
    3. én is egyetértek, a pasi egyértelműen bunkó volt és rosszfej. a miérteket meg jó ideig nem tudja/akarja még megérteni, vagyis a megértés (mármint hogy mit miért igen vagy mit miért nem) később sem lesz teljesen egyértelmű vagy a kívánalmaknak megfelelő :( hiába mondom, hogy aludjanak eleget, ne számítógépezzen annyit, mossanak kezet evés előtt, ne hagyjanak mindent a zsebeikben, mielőtt a szennyesbe hajítják, stb, stb (pedig az ember azt hinné, ennyi idősen már belátóak a szép magyarázatokkal - bár itt már az igazi gond az, hogy nem akarják érteni vagy juszt sem úgy akarják csinálni)

      Törlés
    4. Martine, igazad van (a "én nem hiszem, hogy az komolyan megviselné a gyerekeket, hogy a különböző helyzetek (emberek, környezet, szituációk) eltérő viselkedést igényelnek"), de én olyankor elég falsnak tűnök még önmagamnak is. Brrr!

      Törlés
  8. Én megértem hogy a felnőttek nagy részét zavarja az idegen gyerek. 41 évig engem is zavartak és valószínüleg ezért rendelt nekem a sors egy ilyen bőgőmasinát. Vagyis én mindig azt hittem hogy a szülő eldöntheti hogy megregulázza a gyereket vagy szabadjára engedi aszerint hogy ő milyen típus.
    Ma már amikor megkapom hogy Zselyke el van kényeztetve simán válaszolok hogy sajnos így született nem én kényeztettem el. Mi is "rettenetes" helyekre járunk, pl. orvos ahol engem vizsgálnak ő meg addig hisztizik a földön és alig győzök elnézést kérni baromi kínos. És ő még nem szaladgál (11 hónapos).
    De sok sok sok olyan gyereket látok a kortársai között aki nyugodtan, csöndben (!!) elnézelődik ott ahova letették. Vagy lehet csak ezeket veszem észre.
    Most hétfőn a gyerekorvosnál voltunk ahol Zselykének speciel jó kedve volt és sikongatva nevetett. Egy anyuka egy kb. 6 hónapos kisbabával (az álom kategóriából) ránk szólt hogy csöndesebben mert felébred a kisfia.
    Hogy a francba csöndesítsek le egy 11 hónapos gyereket.
    Nálad: hogy a fenébe ne szaladgáljon Boni és ne szedegessen le minden tárgyat ami elérhető?
    Én csak annyit teszek meg mióta gyerekem van hogy mindenhol előre szólok hogy "rosszul viselkedik" és előre elnézést kérünk mindenkitől. De kaptam már nagyon együttérző kommenteket is. Lehet hogy ennek a pasinak nem volt gyereke/unokája vagy az álom gyerek kategória akik nem tudom hogyan "keletkeznek".

    VálaszTörlés
  9. De tudod, ez nem arról szólt, hogy el kell-e viselniük a hangoskódó gyerekemet. Erről mindenkinek meg lehet a maga véleménye, általában szerintem egyetérthetünk abban, hogy ha másokat zavar, akkor a mi felelősségünk a gyerekünket kordában tartani (a lehetőségek határain belül, persze, meg ez helyzet- és beszólás-függő is). Itt arról volt szó, hogy ameddig potenciális vevőket látott bennünk, addig ÁTLAGON felüli módon cukiskodott és jófejkedett a gyerekkel, közben pedig valszeg ette a méreg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze erre a részére nem is reagáltam mert egyértelműen undorító viselkedésmód. De gyakori ez is. És felnőttként is hányszor a szemébe hízelgünk valakinek (főnök, gyerek tanára, stb.) akit aztán a háta mögött pocskondiázunk.

      Törlés
  10. Az én kislányom 26 honapos és egy energiabomba. Kb ugyanigy viselkedett volna, ezért én csak a legvégső esetben viszem olyan helyre, ahol csendben kell lenni és szépen ülni, mert nem képes rá. Számomra ő a legszebb, legaranyosabb, legcukibb meg galambok ülnek a verebekhez meg minden. De pontosan tudom, hogy időnként baromira idegesítő tud lenni a kívülálló számára. Szóval én próbálom azokat a helyzeteket kerülni, ahol ilyen lenne. Szemüveget pl úgy vettem, hogy életemben először és utoljára selfieztem magam és otthon megnéztük. Választottunk egyet és most ezt hordom. Hát nem a legjobb, de a következőnél már biztosan könnyebben le lehet kötni.

    VálaszTörlés
  11. Hihetetlenül kínos helyzetekbe tudnak minket sodorni a temperamentumos gyerekeink és az is hihetetlen, hogy ezt mennyire le tudja felejteni az ember, ahogy nőnek:) Valamint az, hogy amikor kisgyereked van teljesen másként működsz, más dolgokat veszel észre, más dolgok zavarnak ás az olyan apróságokra mint a szolid rohangálás, vagy egy kis pakolás már nem is figyelsz fel, nem úgy éled meg mint egy földön fetrengős hisztit az áruház közepén, mert az valóban kellemetlen. No most ezzel szemben másokat már a rohangálás is kiakaszt, akikek nincs vagy régen volt kicsi gyerekük. Nehéz ezt megérteni mindkét oldalnak, de ez így van. Érdekes, hogy ahogy nőnek a gyerekeim és a legkisebb is hat éves már, én is kezdem észrevenni újra, ha egy kicsi túl hangos,-aktív, -rohangálós, vagy ha emiatt az anyukája is túl hangos aktív és (utána)rohangálós :) És esetenként már zavar is ha ezt pl egy hivatalban csinálja. Kende nem! Kende neeeem! Kende ne csináld, nem szabad! Kendeeee!!!! stb... sok ősmagyar névvel:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi ez Kendével különösen vicces lehetett bár a Lajos sem hangzana különbül.
      Nekünk pl. azért tetszett meg sok-sok évvel ezelőtt a Zselyke név, mert egy nyaraláson láttuk amikor egy cukin virgonc kislányt próbált regulázni az apukája "Enyje enyje Zselyke" és annyira passzolt a viháncoláshoz ez a név.

      Törlés
  12. Szerintem iszonyat gáz ez a story. Mikor olvastam, leesett az állam, annyira meg tudok döbbenni a kétszínűségen, nekem ez már egy direkt gonoszkodás, ráadásul egy kisfiút használva fel erre. Nekem egyáltalán nem is lényeges, mit csinált Boni, meg hogy meg kellett volna-e regulázni vagy sem, egyszerűen emberileg annyira undorítóan viselkedett ez az eladó, hogy én valszeg akkor sem mennék be hozzá többet, ha nem lenne más szemüveges :) Ha ő úgy gondolja, hogy bármit elvisel egy esetleges üzletért, mert annyira fasza kereskedő, akkor azt gondolja az ember, hogy jó hát, ő egy kereskedő típus, aztán van ilyen, léteznek még egy páran. De ezzel, hogy nem bírta ki, hogy ne szóljon be valami gonoszat a végére csak azért, mert nem vesztek semmit, azt mondom emberileg is undorítóan aljas és amúgy még kereskedőnek se jó, mert nyilván nem mentek be többet.
    Amúgy szerencsére én sem találkozom sok ilyen történettel, valószínűleg azért esett ki a szendvics a számból reggel, mikor olvastam a történetet:) Döbbenet. (pinkm.)

    VálaszTörlés
  13. Pinkman, kb. nekünk is ez volt a reakciónk. Mindegy is, hogy mit csinált Boni (azért legközelebb már mindenhol nagyon figyelek, jó lecke volt!), minden az üzletvezető jóváhagyó tekintete ELŐTT zajlott le. Nekünk is az volt az érzésünk, hogy Bonit csak "felhasználta" az üzlet megköttetéséhez, aztán a mi sárba tiprásunkhoz.

    És amikor a férjem hazajött a történtek után, és azt mondta, hogy épp most veszett össze a boltvezetővel, csak meghúztam a vállam. De amikor idézte a mondatot, bennem is megált az ütő - milyen ember, főnök, apa, férj lehet az ilyen?? (Z. megadta neki a lehetőséget, hogy bocsánatot kérjen, hátha csak felindultságból mondta, de nem tette)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem is gusztustalan figura, én is kiborultam mikor olvastam.

      Törlés
  14. Szia. Egy sztorit elmeşélek én is. A kisfiamnak egy 3 hóbapig takarni kellett az egyik szemét, mert az egyikkel rosszabbul látott. A doktornő írt fel figurás szemtakaró tapaszt. Örültek neki, hogy figurás gondoltam így egyszerûbb lesz rábeszélni a gyereket hogy engedje letajarni az egyik szemét. Elmentem a gyógyszertárba a gyógyszerész ideadott egy kis dobozkát, már be is blokkolta, közben belelestem és láttad, hogy csupa rózsaszín hercegnős, pillangó stb figurás vannak rajta és szóltam, hogy legyenek szívesek kicserélni mert a fiam ezt nem fogja hagyta felragasztani. Erre kapásból, flegmán az volt a reakció hogy meg kellene nevelnem a gyereket és akkor biztos megengedné Ne variálom túl :o Mondtam vagyok inkább tőled szokatlan módon inkább elég erőteljes hangerővel kijelentettem, hogy egy 4 éves gyrrekről beszélünk aki mellesleg ott állt mellett végéig csendben. Gondolom nem véletlenül találták ki a fiúknak és lányoknak külön a tapaszt. A gyógyszertáros baja az volt hogy újra kellett volna blokkolnia. Természetesen otthagytam és azóta sem megyek oda.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj telefonról írok és tele lett hibával,bocsánat. Az okostelefon átírt egy pár szót Remélem azért érthető.

      Törlés
    2. Jajj telefonról írok és tele lett hibával,bocsánat. Az okostelefon átírt egy pár szót Remélem azért érthető.

      Törlés
  15. Az a gyógyszertáros hülye volt simán:) Az ilyenekkel tényleg nem kell foglalkozni...

    VálaszTörlés
  16. Én azóta sokat gondolkodtam ezen, szerintem mindenkinek vannak ilyen történetei: pl. a múltkoriban lányommal fürdőruhát szerettünk volna vásárolni, hosszú ideig próbálgatta, végül azt mondta, köszöni a segítséget, sajnos nem kéri egyiket sem. Nem mondom, hogy nem volt egy fancsali ábrázata az eladónak mikor megtudta, hogy nem lesz üzlet, de nem szólt semmit.
    Ne szóljanak, ne tegyenek megjegyzést, ne akarjanak egy kisfiú szemére rózsaszín izét ragasztatni.
    Hihetetlen komolyan, pedig aludtam rá egyet.

    VálaszTörlés
  17. ha gyerek nélkül mentél volna be és időztél volna el ugyanennyit, miközben ők úgymond körbeugrálnak, majd távozol azzal, hogy még meggondolod, pontosan ugyanez történt volna, kb azzal a felkiáltással, hogy a "bunkó semmirekellő csak hülyített és csicskáztatott itt minket". csak nem hallod a fikázást, mert a hátad mögött zajlik.
    szerintem ne vedd magadra, mindenhol, mindenkivel megtörténik bármilyen kontextusban és talán most csak azért bántott jobban, mert gyakorlatilag a gyerekedre fujjogtak. sztem ennek minden szülő ki van téve, függetlenül attól, hogy jogos-e a feléjük irányuló megjegyzés, vagy nem. egyszerűen egy gyerek támadási felület, olyat sose tudsz csinálni, ami mindenkinek tetszik.
    a kreszben is lehet akadályozni a forgalmat, csak van, aki már lesi az alkalmat és amint kiteszed a vészindexet, tövig nyomja a dudát, vagy átkapcsolja a rádiót, vesz két levegőt és megvárja, amíg tovább mehet. na, én itt azokat ítélem el teljes mértékben, akik még melléd érve le is lassítanak csak azért, hogy elküldjenek a picsába. na, ők a teljes elmeháborodottak :)

    VálaszTörlés
  18. Az a mondatod volt a legőszintébb, és legjobb, hogy tanultál belöle...
    Mariann

    VálaszTörlés
  19. Vagy csak utalta a magyarokat.Nekem csak ilyen tapasztalatom van,igaz egy masik orszagban.Es nincs semmilyen kisebbrendüsegi erzesem.En azt gondolom ezt egy °öslakossal" ha van egyaltalan ilyen nem merte volna megtenni,illetve nem merte volna ezt mondani a ferjednek.

    VálaszTörlés