2015. október 15., csütörtök

Pozitív gondolatok az öregedésről (sajnos nem az enyémek)


Már éppen mérsékelt javulást regisztráltam saját magamon, és kezdtem volna viszonylag jól érezni magam ilyen vénen. Úgy gondoltam, megtaláltam arra a kérdésre a választ, hogy mit kezjen magával egy 40-es nő: élvezze az életet! Idáig volt az alapozás, az építkezés, a beköltözés meg az összebútorozás, most lehet kifeküdni a teraszra és gyönyörködni a kilátásban addig, amíg össze nem dől a ház. Most még viszonylag egészségesen és viszonylag fiatalon lehet élvezni a tisztes civilizációs örömöket, azaz hogy tündéri kisfiam van, hogy nem hagyott el a férjem, hogy élvezem a részmunkaidőt a távmunkát a munkámat, hogy utazhatunk, hogy nem halnak sorra körülöttem az emberek, hogy nincs világvége-hangulatom egy októberi vasárnap délután, van viszont internet és Skype és mosogatógép és cideres csirkecomb. 

És akkor találkoztam egy tök szimpi blogolvasóval is (szia, NS!), méghozzá itt, a mi városunkban. Bonival egyidősek a cuki ikrei, jót beszélgettünk a játszótéri metsző szélben, mert az apuka volt annyira jófej, hogy kergette a gyerekeket (mármint az övéit – az enyém teljesen le volt lassulva). És akkor rájöttem, hogy ez a szimpi apuka, aki noha velem nem egyidős (de nem is huszonéves – asszem) engem végig magázott. Na és akkor megint hirtelen semmi kedvem nem lett negyvenes nőnek – néninek! – lenni! Viszlát nyugodalmas civilizációs örömök, hello midlife crisis! Hiába mondogatták utána a barátnőim, akiknek részletesen ecseteltem a megrázkódtatást, hogy ezek a franciák mind magázódnak, tehát a dolog nem számít, én azt mondom: 1) az elején letegeztem! De gáz nyanyának tetszhettem! és 2) egyidősek a gyerekeink!

Megtépázott önbecsülésemre a kövezkező beszélgetés sem hozott gyógyírt. P. mesélte, hogy hármas szülinapot ünnepeltek: a lányáét, az övét és az apósáét. A tortán ezért mind a három szám ott állt. Kérdésemet, hogy ő melyik számot (12, 40 vagy 67) választotta, költőinek gondoltam. Kiderült, hogy ő nem a 12-őt választaná - hogy tök jól elvan a negyvennel! Namármost nekem egyértelmű, hogy a fél karomat is odaadnám, ha megint gyerek lehetnék, mert még egy félkarú 12 éves előtt is ott áll az egész élet, a pálya- és párválasztás, a bulik, a barátságok, a rácsodálkozás a világra, a szép arcbőr, a feszes has és a halhatatlanság. P. viszont azt állítja, hogy 12 és 67 közül is inkább a 67-et választaná, mert az már azt jelenti, hogy felnevelte a gyerekeit háború és más katasztrófák nélkül.

Döbbenet! Rengeteg mindent másképp csinálék, ha újra 12 lehetnék, P. viszont nem (ez is döbbenet). Ha ugyanazt lehetne újraélni, ami megtörtént, még akkor is vállalnám az időutazást, mert annyira de annyira szívesen szülném meg újra Bonit, lennék megint egyetemista, olyan jó lenne végigsétálni a 80-as évek Budapestjén is, amikor már a levegőben volt a rendszerváltás és amikor még bármiből bármi lehetett.

16 megjegyzés:

  1. Én se lennék újra 12 éves. Egyébként itt, Magyarországon is magázzák a férfiak a nőket. Számtalan idős, tudós, doktor, államtitkár jön hozzánk, és mind magáz. Az is, aki annyi idős mint én, és az is, aki 3X ver rám az életkorával. Az etikett szerint ( a franciát nem ismerem:)) a nőnek kell kezdeményezni a tegezést, és a nőnek kell először nyújtani a kezet is. Szóval, lehet, hogy tényleg semmi köze nem volt a magázásodnak a korodhoz:)

    VálaszTörlés
  2. Popper Péter azt írta valahol, hogy csak az vàgyódik a múltba, aki elégedetlen a jelennel - mondjuk 12 én se lennék, csak mondjuk egy tízessel fiatalabb:)

    VálaszTörlés
  3. Uh, én sem lennék 12, a húszas éveimet is szerettem, de rengeteg volt benne a bizonytalanság, a harmincas éveimet végiggüriztem, meg terhes voltam meg szültem. Én jól érzem magam negyvenesként, igen, élvezem a kilátást, nem kell bizonyítanom, hogy nem vagyok ott,ahol, még ha nem is sikerül minden tökéletesen, a kezemben van a rutin. A fizikai nyavalyákról tartok, attól, meddig maradnak a szüleim egészségesek, és egy kicsit szeretnek kevesebbet dolgozni és többet sutni-fozni, uszni, bonbonozni.

    VálaszTörlés
  4. Hát én sok régi évemre azt mondom hogy jó hogy túl vagyok rajta. Asszem 12 se szeretnék lenni, mert sok szempontból nem látom hogy tudnám-e máshogy csinálni, hacsak nem a mostani tudásommal felvértezve, no persze úgy még a tegnapba is érdemes volna visszamenni és kicsit jobban kihasználni a napot.
    De ugyanazokkal a lehetőségekkel, körülményekkel, hát nem biztos.
    Persze ha mondjuk tudtam volna hogy a harmadik lombikkal összejön a baba akkor milyen jól kihasználtam volna a lombikos éveket, nem stresszeltem volna azon hogy feladtam a munkámat. De ez megint a "ha tudtam volna"

    VálaszTörlés
  5. Kedves Tamko! Rendszeresen olvasom a blogodat, mikor meg babara vartam, sokszor lenditett at a nehezsegeken. Remelem, nem veszed zokon (es a rendszeres kommentelok sem), hogy hozzaszolok a bejegyzeshez. Erdekes felvetes. En is sokszor gondolkodtam mar ezen (30on tul), hogy vajon visszamennek-e az eletem egy korabbi szakaszaba, valtoztatnek-e, stb. Maga a lehetoseg 'ha mashogy dontok a multban, akkor masfele tartana az eletem a jelenben', kecsegteto. De nem hiszem, hogy mashogy dontenek. Ezt ugy ertem, hogy akkor ott nem veletlen, hogy olyan donteseket hoztam. Tovabba, elegedett vagyok a jelennel, es nem banom a multbeli donteseimet. Most pedig a babazos idoszakot hasznalom ki, a nemalsvassal, faradtsaggal es minden szepsegevel, nehezsegevel egyutt. Mindennap tudatositom, hogy ilyen nem lesz meg egyszer. Koszi, hogy olvashatlak.

    VálaszTörlés
  6. Erosen elgondolkodtam azon, amit irtal. Nem mennek vissza, mert a mostani elettapasztalatom nem lenne velem. 32 eves vagyok, aldozatot hoztam, h fiatalon vallaltam gyerekeket, a jogi egyetemen vegig tanultam, keveset buliztam, most mar ujbol dolgozok, a gyerekek mellett meg tanultam, mar van idom a szenvedelyemre, a sportra, ujbol jarok szorakozni a baratnoimmel, mert a ferjem vigyaz a fiukra (o joval idosebb nalam, neki megvolt mar a bulizos korszak). Es ami nekem nagyon fontos, nem vagyok elkesve a karrierepites szempontjabol. Szoval most nagyjabol elegedett vagyok, kemeny kuzdessel teli evek vannak mogottem es elottem is, de szamomra igy kerek az elet. Az irasaidbol az jon le nekem, h a te eleted is kiegyensulyozott, az ido mulasara nem tudunk hatni, ezzel meg kell baratkozni.

    VálaszTörlés
  7. Jaj neee! :))) Tenyleg arrol van szo, h ez egy francia dolog :)) (megkerdeztem) - es csak par evvel fiatalabb, bar o 33-nal megallt a szamolasban ;) . Amugy meg nekem az elejen nagyon furcsa volt ez a magazodas (a velem PONTOSAN egyidosekkel is!), de most meg azt vettem eszre, ha hazamegyek neha a tegezodes a furcsa.... Mar amugy (sajnos?) egyre kevesebbszer tegeznek le otthon az eladok, en meg ugy megzavarodtam a tegezes-magazodasban, hogy sokszor "rosszul" hasznalom :) (ugy ertem egyertelmuen nem kellene magazodni, de azt teszem, majd valtok tegezodesre, stb) Itt en mar mindenkit magazok kb....egyebkent szerintem nem is kor fuggo.... (Szerintem akkor kell elkezdeni aggodni, amikor mar "csokolommal" koszonnek otthon :)))), vagy az egyik baratnom igy beszel rolam a kislanyanak: NS neni!!!! - es o a baratnom, velem egyidos :))

    NS

    VálaszTörlés
  8. Olyan jó néha keseregni ezeken a dolgokon, én teljesen megértelek! Bánom én is, hogy nem használtam ki a fiatal éveimet maximálisan, főleg azt az időszakot sírom vissza, amikor még volt időm mindenre! De mégsem érzem azt, hogy elégedetlen vagyok a jelennel, sőt! Most boldogabb vagyok,mint húszévesen voltam, épp ezért sajnálom (sajnáljuk),hogy olyan gyorsan múlnak az évek. Nekem az segít,hogy látok a környezetemben olyan nőket és férfiakat,akik 50-60 körül is csinosak,életvidámak és vonzók tudnak lenni, pl a kisfiam óvónénije, aki nemrég ment nyugdíjba,és mindig irigykedem, ha látom, mert annyira jól néz ki, és mindenkinek megakad rajta a szeme!!!
    Üdv: Rita

    VálaszTörlés
  9. Hú, itt mindenki nagyon politikailag korrekt! :))

    NS: persze, tudooooom! :)) Magázódás idegenekkel nekem nem fura (itt), csak annak az időpontnak a megállapítása nehéz, amikor átválthatunk tegezésbe. "NS néni" viszont érdekes... mi anno még néniztük a nagynéniket, nagybácsikat, ma már eszembe nem jutna úgy bemutatni Boninak a húgomat hogy "XY néni" :)

    VálaszTörlés
  10. Én állítom, hogy a franciákra jellemző a jó sokáig magázódás. Én így tapasztaltam. Persze vannak olyan körök, ahol azonnal tegeződnek, de én ezekben nem tartoztam bele (pl. egyetemisták).

    Tegnap felhívta a céget egy olasz cég, a pasas két mondat után letegezett, mondván ismeri a cégünket, csak velem még nem beszélt eddig. Ők meg ilyen tegeződősek, rájuk ez jellemző. (Szerintem.)

    Azért majd tájékoztass, mikor vált át NS férje tegeződésbe. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem szóba sem áll majd velem... egy ilyen rigolyás tyúkkal... :) De azért örülök, hogy NS nem vette zokon a bejegyzésemet :)

      Törlés
    2. Hi-hi, szerintem legkozelebb egybol tegezni fogja (mivel beszamoltam a dologrol :))

      Törlés
    3. Jaaaaaj, szegenynek nincs is mas valasztasa mostmar...! :))

      Törlés
  11. ja, erről tényleg lemaradtam... hát az attól függ... ha okosabb lennék, mint voltam, akkor 17 - ha nem okosodnék semmit, akkor ugyanez, ami most van, de tíz évvel fiatalabban... a fél kar semmiképp, az nekem nem opció (remélem, sosem kell másképp gondolnom) - és nagyon-nagyon megnyugtatna, ha vki mutatna nekem egy fényképet a jövőből, ahol minimum 96 éves vagyok és vágom fel a szülinapi tortámat vigyorogva, körülvéve A.-val, gyerekekkel, unokákkal, dédunokákkal.... macsklák is lehetnek a képen... szóval, vmi vidám :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaj, te is politikailag korrekt vagy :))) az a kerdes, h mit valasztanal : 12 evet (ugy hogy valtoztatni is lehet. Opcio: nem lehet valtoztatni, csak ujraelni), a mostani korodat vagy 67 evet.

      Törlés