Visszaszámlálás

Már mindannyian nagyon várjuk a bölcsit... öö... Boni még nem tudja, hogy nagyon várja, de biztosan várná, ha tudná, micsoda kalandokban lesz része, milyen izgalmas játékokkal és sokféle gyerekkel lesz körülvéve.

Voltunk bölcsilátogatóban, ahol miután bemutatták nekünk az intézményt, elmondták a napirendet stb., stb. megbeszéltük a beszoktatást is. Az egész nagyon szimpi volt, de treníroztam is magam arra, hogy szimpinek lássak mindent, mert nagyon szeretném, hogy jó legyen. Majdnem 2 éves lesz, mikor bekerül és látom rajta, hogy kész rá, érett, és őszintén megvallva, nekünk is jót fog tenni a bölcsi: átvállalnak rólunk bizonyos nevelésbeli feladatokat (hogyan viselkedjünk társaságban, mit kell tenni, amikor nem én vagyok a középpontban, ki lehet-e kapni egy másik gyerek kezéből a játékot, meg lehet-e harapni valakit, ha nem értek vele egyet stb.) és nagyon számítok arra is, hogy a csoportnyomás meghozza a gyümölcsét, és végül még megtanul normálisan enni, asztalnál, darabosat, nem malac módon.

Maga az intézmény olyasmi, mint egy iskola. 80 gyerek „jár” oda, 3 hónapostól 3 évesig. Az ő csoportjában 22 gyerek lesz, és 8 gyerekre jut egy gondozó. A termük eléggé kicsi – ez az egyik legnegatívabb dolog, amit a bölcsivel kapcsolatban fel tudok hozni –, de legalább az utcafronton van, úgyhogy majd megcsodálhatja az autókat, tűzoltókat, és még minket is lát majd elmenni, miután elbúcsúztunk tőle. Kis asztalok és székek állnak benne (ebben a teremben esznek), a másik végén pedig egy fából készült csúszda van. Alváshoz átvonulnak egy másik terembe, illetve még van két másik helyiség, amit néha használnak: egy kis konyha meg egy kis tornaterem. Minden nagyon mini egyébként, az ember óriásnak érezte magát, míg végigmutogattak mindent. Jó időben kiviszik őket a teraszra, ahol sajna egy darab fa vagy fű sincs, csak ez a puha játszótéri anyag a földön, de legalább levegőn vannak - azt, hogy friss levegőn, már nem merem leírni.

Most lesz először, hogy Bonit össze fogom tudni hasonlítani más gyerekekkel. Tudom, minek, hülyeség, nemmindegy, úgyis így szeretjük – de azért kíváncsi vagyok, hogy kb. hol tart, miben van előrébb, miben van lemaradva (bár ez a szó is értelmetlen ebben a kontextusban, nyilván nem késett még le semmiről). A beszoktatás hét napig fog tartani, ez itteni viszonylatban tök jó, hallottam már olyan esetről is, ahol két nap után ott kellett hagyni a gyereket. Itt konkrétan úgy lesz, hogy az első nap egy órát vagyok vele, majd hazajövünk; második nap egy órát van egyedül; a harmadikon kettőt stb., míg a nyolcadik napon már egy teljes egész nap ott marad.

Elmondtuk a bölcsis nőnek, hogy Bonit 21 hónap alatt összesen egyetlen órára hagytuk másnál, különben mindig velünk van – ez szerintem még otthon is kirívó eset, hát még itt (magyarázat: egyszerűen nem volt alkalmunk, hogy másra bízzuk, igaz, mi sem nagyon kerestük az ilyen alkalmakat). Ugyanakkor nem aggódom, mert azt vettük észre, hogy Boni nagyon szereti az embereket, csak az első két percet kell átvészelnie. Ha megyünk valakihez az első pár percben bújik hozzánk és összeszorítja a szemét, nehogy meglássa az illetőt, ha pedig hozzánk jönnek, hangos Non! Non! felkiáltással megy az illető elé, még a fejét is rázza indulatosan, nehogy már bárki csak úgy bejöjjön. Pár perc elteltével viszont már kézen fogva húzza magával a vendégeket a szobájába, és adogatja a kezébe a kis kincseit. A bölcsilátogatás alkalmával is teljesen bennfentes módon viselkedett: miután jól megnézte magának az embereket, leállt kokettálni az egyik gondozó nénivel.

Nagyon fura érzés viszont, hogy Boninak lesz egy saját élete, úgy értem, az életének egy olyan szeletkéje, amit már nem mi irányítunk, sőt, amiben még csak szereplőként sem veszünk részt*. De hát, ez az élet, nem?

* Ráadásul pont most, hogy beszélni tanul!**
** Az nagyon meglepett, hogy állítólag a 80 gyerekből csak kb. 4–5 a kétnyelvű.