2015. április 22., szerda

Fiúk

Olyan kár, hogy nem filmeztem le az alábbi jelenetet a parkban tegnap! Az történt, hogy egy öt-hatéves kisfiú lehozott a játszótérre egy távirányítású autót. Bonhomme teljesen odáig volt tőle! Valahogy nem nagyon vettünk neki autókat eddig, nincs (még) meg ez a reflexünk. Pedig most kiderült, hogy imádja - bár az is lehet, hogy attól volt elvarázsolódva, hogy magától ment az autó. Egy szó, mint száz, miután meglátta, otthagyott csapot-papot, a babakocsit, az anyját, a nagyanyját, és elbűvölten követte, mint akit megbabonáztak. Szólni se lehetett hozzá, se látott, se hallott.

A látvány tehát a következő volt: elől ment az autó, utána az ötévesforma kisfiú a távirányítóval, majd egymást meg-megelőzve az ötéves kisöccse és a kinyújtott karral közlekedő, az autóra extázisban mutogató Boni. Az ötéves tesója egy kis gengszter volt: nem akarta, hogy Boni ennek a varázslatos autónak akár csak a látványában is részesüljön és mindenáron meg akarta akadályozni, hogy kövesse őket. Lökdöste, eléállt, Bonit viszont mágnesként vonzotta az autó, észre se vette az akadályozó elemet, szerintem nem is érzékelte.

Néha a kompánia megállt. Az ötévesforma ilyenkor mindig meg akarta mutatni Boninak, hogyan működik a távirányító. A kisfiam teljesen értetlenül meredt rá, ellökte, őt a kocsi érdekelte, kikerekedő szemmel vizsgálgatta, meg akarta fogni. A kis gengszter eközben pedig mindent elkövetett, hogy ne tudjon hozzáérni semmihez - én meg közben azon nevettem, hogy a kis kemény legénykének a szájában végig cumi volt!

Aztán elindultak újra: elől az autó, utána a nagyfiú, majd s a két kicsi, az egyik bosszúsan, a másik megbabonázva. Egészen addig tartott a csoda, míg a testvérpár haza nem ment.

Itthon kicsit gondolkodtunk azon, vegyünk-e Boninak egy ilyen autót. Már láttam lelki szemeimmel, hogy oda irányítjuk a gyereket a lakásban, ahová mi szeretnénk! Na de viccet félretéve, ritkán köti le ennyire egy játék.

9 megjegyzés:

  1. Kössétek össze a kellemeset a hasznossal: vegyetek robotporszívót. Mondjuk az irány random, de a gyereket leköti, és megunhatatlan - kipróbáltuk! :)
    (Plusz ügyesen takarít, miközben te mást csinálsz.)

    VálaszTörlés
  2. :))) ez biztosan egy nagyon emlékezetes pillanat marad :) nagyon édes lehetett!

    VálaszTörlés
  3. ó, hát akkor elkezdődött! az én életem a daruk, úthengerek, tűzoltó-, rendőr- és mentőautók körül forog már egy ideje. ezek lehetnek kicsik, nagyok, rajzfilmen, könyvben...stb. Már ott tartok, hogy ha egyedül megyek az utcán és meglátok egy kukásautót, felkiálltok, hogy nééééééézd és nekem is elkezd gyorsabban dobogni a szívem...
    szóval szerintem vegyetek neki autót, még évekig érdekelni fogja, úgyhogy jó befektetés.
    (és már ezer éve akarok neked írni és fogok is, csak mindig elsodornak az események. de legalább olvaslak!)
    mimi/réka

    VálaszTörlés
  4. Esti: aaaah; pont par hete vettem egy porszivot, de nem ilyen onjarot, hanem simasat. Ha tudta, volna!!

    Réka :)) eddig az allatok erdekeltek, de ki tudja, lehet h most bovult az erdeklodesi kore. Meg azert hezitalunk, mert az ilyen taviranyitos kocsikat 10 ev folottieknek ajanljak.

    (emqilt nagyon varom, de tudom, h mennyi dolgod lehet, ugyhogy kivarom a sorom!)

    VálaszTörlés
  5. Tamko, szuper volt még olvasni is!

    Banditám is kapott már távirányítós autót, nem rendeltetésszerűen használja. ;)

    VálaszTörlés