A: Otthon leszünk karácsonykor, tudunk találkozni?
B: Óóó, de szuper, persze! Mikor jöttök?
A: Képzeld, pont 24-én!
B: Oké, akkor hívj majd fel, ha itt vagytok, oké?
A: Öööö.... én arra gondoltam... hogy nem érnél rá 28-án 15 és 17 óra között? Vagy esetleg.... ha nem jó, akkor mit szólnál egy talihoz a Mikszáth téren másodikán 15:45-kor?
Mostanában ehhez hasonló telefonbeszélgetéseket és cseteléseket folytatok fiatalos, spontán és rugalmas ismerőseimmel, barátaimmal és családtagjaimmal, akik általában hülyének néznek, amikor a naptárommal a kezemben akarok 2015-re találkozót megbeszélni. Érzem én, hogy ezekben az interakciókban én vagyok a vaskalapos, ódivatú és nehézkes - de mit csináljak, nekem máshogy nem megy, pedig szívesen lennék én is laza!
Eddig még csak egyetlen konkrét találkozóm, illetve egy színházjegyem van, viszont rengeteg olyan képlékeny és határozatlan megállapodást kötöttem többekkel, hogy majd beszélünk és egyeztetünk. Na mármost én ezt nem tudom, hogyan lehetne kivitelezni: két hetet leszünk otthon, amibe beleesik a karácsonyi és szilveszteri őrület, Bonival nem vagyunk rugalmasak, kocsink nem lesz (lehet, hogy internetünk sem), és sok mindenkivel szeretnék találkozni. Szerintem a legegyszerűbb az lenne, ha mindenkivel már most lefixálnánk egy időpontot és helyszínt. Ez tényleg megöli a romantikát és a spontaneitást, de így legalább garantálható lenne a változatos táncrend és nem maradna ki senki. Tudom, őskövület vagyok, improvizálni kellene.
Ismerős, ismerős.
VálaszTörlésIdén februárban az áprilisi otthonlétünkre megterveztem előre minden napot, minden találkozót (úgy hogy ne kelljen minden nap felmennem Budapestre mert nekem sem volt most autóm).
És aztán jöttek a telefonok 10 perccel a találkozó előtt, hogy "bocsi de mégsem jó most, nem ebédelhetnénk inkább csütörtökön?"
És nem értették hogy mi a bajom mikor én voltam szabadságon, tehát mi más dolgom lett volna mint akár 8 órát várni egy programra...
De tudod mi a fura? Hogy a kulfoldon lako, es karacsonyra hazalatogato barataim is azt javasoljak, h egyeztessunk, ha mar otthon leszunk!
VálaszTörlésJó akkor lehet hogy én is már túl idős vagyok ehhez a mai világhoz...:))
TörlésVagy pedig: mi tudnánk a helyes time management titkát de nem engedi a világ hogy másokat is megtanítsunk.
Hihi... Szerintem is nalunk van a bolcsek kove...! :)
TörlésÉn bizony mindent pontosan leszervezek előre és ha valaki nem tartja be akkor igen mérges leszek. Kivétel betegség, váratlan utazás. Eleve mi is keveset vagyunk otthon, annak a nagy része is már le van kötve fix, kötelező programokkal, hivatalos ügyek, utazás.
VálaszTörlésÍrj egy órarendet, hogy mikor hol leszel, tedd közzé - és várd kíváncsian, mikor kivel találkozol :D (mondom én, aki tegnap bementem egy Andrássy úti könyvpalotába... csak úgy körülnézni :D )
VálaszTörlésTarts egy sajtótájékoztatót! Körülbelül ahogy Martine mondja, csak meghatározod az időpontot, helyszínt, mindenki menjen oda, beállsz a mikrofon elé és várod a kérdéseket, melynek szándékát kézfeltéttel lehet jelezni.
VálaszTörlés(Nem saját ötlet... Nekem a barátnőm javasolta, amikor soha nem értem rá :D )
De en kulon-kulon akarok mindenkivel talakozni, valami szemelyes es izgi program kereteben. Meg ilyen extra kivansagaim is vannak :))
VálaszTörlésó, hát személyes lenne, mert nem jönne el mindig mindenki - és izgi is, hogy épp ki jön :D
TörlésÉs mi van, ha mindenki eljön...? Nem jó. De az az igazság, hogy sajna nem lehet mindenki annyira jól szervezett és diszponibilis, mint TE (és a kuzin).
TörlésHa mindenki elmegy, akkor felszabadul egy csomó idő és kiolvashatod a maradék világirodalmat. ;)
VálaszTörlésHát ennél azért több maradt... :)
Törlés