Az eltűnt üde és az eltűnt idő nyomában

Még mindig azt hiszem titkon, hogy ez az öregedés egy rossz vicc, és hogy mindjárt visszakapom a régi arcomat. Annyi mindent kitalálnak már, fejlődik a tudomány, ember a Holdon, szívátültetés, mobiltelefon - miért nem tudják megállítani a test hervadását?

Bár ha egyet lehetne kívánnom, lehet, hogy nem is azt kérném, hogy kapjam vissza a bőröm feszességét. Bonhomme első szülinapjának előestéjén és a saját 39. szülinapom közeledtével inkább a régi időérzékelésemet szeretném visszakapni. Azt az érzést és tudatot, hogy egy nyári szünet nagyon hosszú, hogy karácsonyig tuti nem bírom ki azt az X hetet, hogy egy év rengeteg, öt év pedig egyszerűen beláthatatlan idő. Hogy az öregek (azaz mindenki, aki elmúlt már 40, de inkább 30), az egy másik kaszt, akikhez én nyilvánvalóan soha nem fogok tartozni, vagy na jó, egyszer igen, de az még nagyon-nagyon-nagyon messze lesz. Olyan jó volt, amikor ilyen lassan vánszorgott az idő, amivel sajnos én a legnagyobb hanyagsággal és pökhendiséggel bántam - azaz nem is vettem tudomásul róla.

Mert egy ideje simán elhangzik a számból az, ami egykor a nagymamáméból (akkor röhögtem):"a múltkor találkoztam Y-nal", és ha utánaszámolok, az a múltkor épp három éve volt (most már nem röhögök). A 35. szülinapomon valójában már a negyvenediket ünnepeltem. Egy évszak pár hétből áll - már a májusi hosszúhétvégéket tervezzük, noha még élénken él az emlékeimben az idei május. Olyan mondatokkal dobálózom, hogy "olvastam a Z-t, igaz, húsz éve".

Bonhomme születésével egy kicsit visszakaptam ezt a régi időpercepciót, és az első 3-4-5 hónap, a maga minden újdonságával együtt lassan, pontosabban: a megfelelő ritmusban telt el. De azóta kettőt pislogtunk és már fújjuk is el a szülinapi gyertyáját. Nemrég hallgattam egy műsort a rádióban, ahol fizikusok állították, hogy ami az anyát rombolja és a gyerekét növeszti, mint a gomba, azaz az idő - nem létezik.

Rég megfogadtam, hogy ezt az agyonhallott mondatot és annak változatait soha nem fogom mondogatni, de most az egyszer nem tudom megállni és (remélem) utoljára leírom ide: te jó ég, hogy repül az idő!