Nagyon édes volt a nagyfiú az első szülinapján: a mikiegeres lufi bűvöletében élt egész nap. Folyamatosan mutogatott rá a kis ujjacskájával, és nagy ámulatában különböző hangokat adott ki, olyanokat pl. hogy gggá!, amit Z. a francia nézd! felkiáltásnak értelmezett (Regarde!). Olyan jó, hogy ebben a korban még nem kell őket elhalmozni milliónyi ajándékkal, táblagéppel meg Play Station-nel, és egy ilyen lufinak is ennyire tudnak örülni. Kapott még egy könyvet és egy felhúzhatós teknősbékát, amit ha vízbe teszünk, halad előre. Ezt azért vettük neki, mert sajnálatos módon fél a nagy kádtól, nem is tudjuk benne fürdetni. Kapaszkodik belénk szegényke, Z-nek nincs is szíve beletenni. Én megpróbáltam egyszer, de ki akart jönni, sírt és nyújtogatta a kis karjait felénk... mindez remélhetőleg a béka segítségével már a múlté, és tegnap ha bizonytalanul és gyanakvóan is, de beleült a nagy kádba.
Most itt egy kitérőt teszek - mert az beszámolóknak a kitérők adják meg a zamatát - és elmesélem, hogy előző nap mentem el a játékboltba, ahol elképedve láttam a karácsonyi kínálatot. Októberben! Másik megdöbbenésem pedig az volt, amit már a játékházban is annyiszor észrevettem, de igazából csak most fogalmazódott meg bennem: rengeteg az olyan játék, ami elemmel működik, hangot ad, csilingel, énekel, világít és egyéb idegesítő dolgot csinál. Nagyon kevés a manuális játék. Aztán hazahoztam a teknősbékát, és kiderült, az is tud énekelni - de olyan hangon, hogy dőltünk Z-vel a nevetéstől!
Torta. Kicsit melléfogtam a recepttel, liszt nélküli csokimousse-tortát készítettem, életemben először, úgyhogy nem tudtam, hogy alufóliát kellett volna tenni a tepsibe. Így nem tudtam kiszedni belőle ÉS nagyon morzsálódott ÉS Boni nem is evett belőle! Igaz, még soha nem adtunk neki se szilárdat, se csokisat, de azt hittem, a csoki olyan megkóstolni-és-megszeretni típusú élelmiszer. Na nem baj, trenírozzuk, nem adjuk fel, a csoki a világ egyik legjobb dolga!
Szóval mi ilyen kedélyesen ünnepeltük itt az október 23-át.
:) ó, nagyon-nagyon édes lehet a lufival :)
VálaszTörlésfürdetésre most láttam a neten és sajnáltam, hogy nekem anno nem jutott eszembe: egy nagy műanyag ruháskosarat (ami csupa lyuk gyárilag) tettek a fürdőkádba, a víz szabadon áramlik ki-be, de a gyereknek, aki benne ül a kádban a kosárban, némi korlát, szilárd kapaszkodó és a játékok sem tudnak túlságosan megszökni - hátha :)
csokimousse.... én biztosan imádnám külön trenírozás nélkül is :D
Nagyon boldog születésnapot kívánok Bonhomme-nak, Anyának pedig gratulálok :)
VálaszTörlésOhhh... muszáj kommentelnem! :) Ilyen teknősünk nekünk is van, de mivel Ficánkánk még kicsi, hogy élvezze, ezért én szoktam szórakoztatni magam vele fürdés közben. És szakadok a nevetéstől, ahogyan bugygorékolva énekel. :)
VálaszTörlésBoldog szülinapot Boni! :)
Martine, köszi az ötletet! De eddig úgy csináltuk, h a kiskád a nagyban és az oké volt. Fura, mert ma este is nagyon sírós volt, félve nézelődött a csap felé... szóval lehe h visszatérünk az eredeti felálláshoz. Csokimousse, mmmm, ugye??
VálaszTörlésAndi, köszi! :)
Rézangyal: nem mondod!! :)) Hát ez vicces h nektek is ugyanolyan van. Mi is jobban élvezzük sztem, mint Boni. :)
A másik, amit mi csináltunk, hogy együtt fürödtünk - nem volt olyan rossz, mint betenni a kádba, de az igazság az, hogy Á. mindmáig idegenkedik a víztól, akár belemenni kell, akár inni, minden egyes alkalommal újra és újra meg kell barátkoznia vele (idén a tengerbe bement, de volt nyár, amikor két hetet voltunk a Balaton mellett és egyszer sem, bokáig sem ment a vízbe) - V. viszont születésétől imádott fürdeni, most is úszni... ilyenek :)
VálaszTörlésén is gondoltam már erre, de nem bonyolult? Kivenni-betenni az esetleg üvöltő gyereket amikor az ember anyaszült meztelen? Vagy túlproblémázom?
Törlésde, eleinte nagyon nagy rákészülést igényelt - egyik szülő pucéran kádba be, másik gyereket vetkőztet, beadja, készenlétben áll a törülközővel... később tudtuk valahogy optimalizálni - de nem bánom, hogy mára mindenki maga fürdik :D (kettesben aranyosak voltak, de az sem volt mindig egyszerű)
Törlésáá, ettől félek én is. Talán később megpróbáljuk..
TörlésVolt egyszer (kétszer-háromszor?) ilyenről szó nálad:
VálaszTörléshttp://www.szeretlekmagyarorszag.hu/igy-neveld-ketnyelvuve-a-gyerekedet/
Köszi, gyorsan átfutottam! Olvastad? Tőlem nagyon távol áll az a gondolat, hogy a gyerekemhez ne az anyanyelvemen beszéljek, szóval a nő kezdeményezése számomra fura, természetellenes. De végülis ugyanolyan helyzetben van a kisfiú, mint Boni, csak fordítva: magyar környezetben, magyar nyelvü családban csak az egyik szülővel beszél franciául. Ehhez képest én egyáltalán nem vagyok olyan optimitsa, mint a csaj, szerintem Boninak a francia nagyon el fogja nyomni a magyart, legalábbis ezt látom a környezetemben. Persze nem 3-4 év múlva, hanem 17-18 évvel később. Sajnos. Persze attól még próbálkozom. Volt egy érdekes gondolat is a cikkben: hogy ne használjunk szinonimákat. Szerintem ez megint vitatható, de van benne valami. Már én is gondolkodtam azon, hogy hogyan tudja majd, hogy a cica, cicamica és macska szavak ugyanazt az állatot jelülik? Vagy a fej, fejecske és buksi?
TörlésViszont van egy szerintem egy állati nagy hülyeség a cikkben, és érzésem szerint sokan belefutnak ebbe a hibába amikor a "kétnyelvűséget" definiálják: "A gyerekek öt éves korukban szinkrontolmács szintre jutottak el az idegen nyelvekben" Egy öt éves gyerek és egy szinkrontolmács szókincse köszönőviszonyban sincsen egymással. Elhiszem, h az 5 éves ugyanolyan jól beszéli a két nyelvet a maga kis szintjén, de meg kell nézni mi lesz 10-20 év múlva. (A szinkrontolmácsolás egy szakma, nem feltétlenül tudja mindenki csinálni, hiába beszéli az illető tökéletesen az adott nyelveket!)
Elolvastam - tőlem is idegen ez a mesterkélt helyzet (bár titokban irigylem egy kicsit a kiskölyköt :))) )
TörlésA szinonimahasználat nélküliséget nem is tudom, hogy lehet megoldani - nem a szinkrontolmács szinthez, hanem a normál, szabatos beszédhez sem :O
Hú, én azokat a gyerekeket irigylem, akiknél mind a két szülő ugyanazt a nyelvet beszéli, viszont az ország és az iskla nyelve egy másik nyelv - ez sztem sokkal természetesebb és kiegyensúlyozottabb helyzet. Meg icipicit azokat is irigylem, akik csak Mo-on, magyar szülőktől tanulják meg a szép magyar anyanyelvünket! :)
TörlésIgen, a szinonimahasználat mellőzése szintén elég természetellenes... vajon hogyan bír ez a nő ilyen keretek között mozogni?
Sőt: (nem az itteniekre, az ottanira - csak hogy tutira lásd :))) )
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=-q1Uy9PKKPo
köszönöm! Mindjárt megnézem!!
TörlésBoldog szülinapot Boninak!
VálaszTörlésNagyon szimpatikus tőle, hoy gondolt a szüleire és megengedte nekik, hogy befalják az összes csokis mousset. :)