Kellemes (?) probléma

Kétféle ember létezik: az egyik couchsurfing-ezik és lakáscserével utazza be a világot. A másik, amilyen én is vagyok, nem szeret idegen embereket vendégül látni a saját kis kuckójában, és azt pedig végképp nem szereti, ha akkor tanyáznak nála, amikor ő otthon sincs. Félreértések elkerülése végett: imádok vendégeket látni, hosszú időre is, de csak ha ismerem őket, és ha én is otthon vagyok. Háklis controlfreak vagyok viszont a lakásomra, a rendre, a tisztaságra, szertem, ha a dolgaimat úgy és ott találom, ahogy én raktam le.

Nyolc évig béreltem lakást Párizsban. Hamar rá kellett jönnöm: egy párizsi lakásért még a FB előtti időkben is gyorsan megtalálnak réges-régi ismerősök, sőt, akármilyen elképesztő, de azok ismerősei, rokonai és üzletfelei is. Az elején még belementem mindenféle helyzetekbe, szállásoltam el ismeretlen rokonokat, költöztem Z-hez napokra, mert régi csoporttársam jött városnézni a családjával és szállást keresett.

Aztán egyszer bekattant, hogy én ezt többet nem. És ez is közrejátszott abban, hogy nem csináltam meg a doktorimat: a témavezetőm ugyanis egyszer - szerintem tökre nem fair módon - kölcsönkérte a lakásomat a lánya számára, én meg nemet mondtam - aztán pedig nem mertem konzultációra járni hozzá.

Amikor megvettem a pesti lakásomat, még a tinta sem száradt meg a szerződésen (és még az előző lakó jelzáloga sem került le róla), már kölcsönkérte egy kollégám. Azután pedig ilyen-olyan ismerősök. De én akkor már rég elhatároztam, hogy nem tartok fenn szállodát. Tegnap viszont kaptam egy e-mailt: egy olyan valaki kéri kölcsön a lakásomat a fia és a menye számára, akinek egyszerűen nem mondhatok nemet, mert az akkora orbitális udvariatlanság lenne, amit nem merek megkockáztatni. Még ha a helyzet számomra tök kellemetlen, mert a gondolatot is utálom, hogy itt fognak lakni a holmijaim között, hogy esteleg nem jól zárják be az ajtót és kirabolnak (netán beköltözik valaki), hogy véletlenül megszólaltatják a riasztót stb. Ha nem lenne sértő, szívesebben kifizetném nekik a szállodát arra az időre.

Nem vagyok mérges rájuk egyébként, mert ők biztos az első kategória emberei. És nyilván úgy gondolkodnak, hogy minek költsenek szállásra, amikor itt áll egy lakás üresen. Én viszont most szervezhetem meg azt, hogy valaki (mamám?) odaadja nekik a kulcsot és elagyarázza nekik (milyen nyelven?) hogyan kell kinyitni a vizet, melyik ablak zár trükkösen, miért nem szabad a függönyt túl erősen megúzni stb. Aztán gondolom megint a mamám lesz az, aki leellenőzi a végén, hogy kikapcsolták a hűtőt, nem hagytak kaját a konyhaszekrényben, leviték a szemetet, stb. Én, a második kategória képviselőjeként, nem értem, miért kell terhelni ilyenekkel másokat. Na mindegy.

Most már csak azt kell lelevelezni velük, hogy az öt gyerekkel jönnek-e, vagy sem.