Eltérő vélemények

- Tiiiiiiiszta Tamkooooo! (barátnőm, az ajtóban, amikor látogatóba jött)
- Nem is tudom. Mutasd csak? A szája tényleg Tamko. (Z. húga)
- Már az UH-on látszott, hogy rám fog hasonlítani. De a füle teljesen olyan, mint a tiéd! (én)
- Orrától lefelé Tamko, orrától fölfelé Z. (mindenki)
- Tényleg félig Tamko, félig Z. Még jó, hogy nem a bal fele Tamko és a jobb fele Z.! (D, haver)
- Orrától lefelé Z., orrától fölfelé meg... nem is tudom... (Z. unokaöccse. Teljesen vak)
- A szempilláit vajon kitől örökölhette? (Z és én)
- Jaj, lányom, én ezt soha nem szoktam tudni megmondani... (papám)
- Azért hasonlít rám is egy picit? (Z. Minden héten megkérdezi)
- Hm. Az első képen olyan, mint te, a másodikon meg mint Z.! (barátnőm)
- A haja olyan mint a tiéd... vagy nem? (kolléganőm)
- Tamkócska, az előbb, amikor letetted, egy az egyben olyan volt, mint te kicsinek! (mamám)
- Na, és kire hasonlít? (unokatesóm)
- Anyu, ezen a képen nem teljesen olyan, mint Ági kicsinek? (én)
- Nem, lányom, ezen a képen teljesen olyan, mint te voltál kicsinek (mamám)
- Úúúúristen, ez döbbenetes! A jobb oldali te vagy, a bal oldali Bonhomme? (húgom, amikor elküldtem neki Boni igazolványképét és magamról egy ugyanolyan korú fotót)
- A második fotón már nem is hasonlít rád! (húgom nemrég)
- A szeme olyan, mint Caroliné. (D.)
- Hát, lányom, a szemét biztosan nem tőled örökölte. (mamám)
- Tiszta anyja! (doki)
- Teljesen olyan a tekintete, mint a tiéd! (LB)
- Húú, egyszerre olyan, mint Z. és te... de végülis ti eléggé hasonlítotok egymásra, nem?

Mindenki lelkesen veti bele a hasonlítgatás örömeibe, velem az élén, mert engem ez a sport mindig is lenyűgözött. Vicces, hogy milyen homlokegyenesen eltérő vélemények születnek, és az is vicces, hogy milyen gyorsan változik egy baba. Így nézve az anyjára hasonlít, amolyan szögből pedig az apjára, hétfőn úgy mosolyog, mint én, kedden már Z-re hajaz. Egy biztos: nem cserélték el az embriót!