Bárkivel megtörténhet

Mostanában jól jön egy kis noszogatás, különben csak ülök itt elkényelmesedve a net előtt (már amikor), anélkül, hogy bejegyzések születnének. Pedig fejben mindig olyan szép kis posztokat írok, de mivel előre tudom, hogy úgysem sikerül megszakítás nélkül leírni őket, ezért bele sem kezdek. Már annak is örülök, hogy egy-egy kommentre futja másoknál.

Pedig el akartam mesélni, milyen filmet láttunk karácsonykor, amely az első Bonhomme születése és az ideköltözésem óta. Nem éppem egy lightos karácsonyi filmet választottunk, a film ugyanis a Franciaország elmúlt 50 évének legnagyobb bírói hibájáról szól. A történetre még én magam is emlékszem: a 2000-es évek elején 13 teljesen ártatlan embert gyanúsítottak meg pedofíliával. Mindannyian hosszú éveket töltöttek börtönben előzetes letartóztatásban (az egyikük közben meg is halt), míg sikerült tisztára mosni magukat. Az ügy legfelháborítóbb szereplője a vizsgálóbíró volt, egy fiatal pökhendi pasi: a 13 személy az ő flegmasága és hozzá nem értése miatt élte meg a poklok poklát. Állítólag az első perctől fogva és a tárgyi bizonyítékok teljes hiányában bűnösként kezelte őket, állítását szinte kizárólag gyerekek tanúvallomásaira alapozva.

De nyilván nemcsak a pasin múlt minden: az egész igazságszolgáltatás elégtelenre vizsgázott, hiszen senki vagy semmi nem tudta helyrehozni vagy megakadályozni a vizsgálóbíró tévedéseit. A film egyetlen férfi történetére fókuszált, és a filmet nézve megint az fogalmazódott meg bennem, hogy a fikció mennyire eltörpül a valóság mellett. A pasiért egy novemberi hajnalon jöttek a rendőrök, és attól a naptól kezdve az élete gyökeresen megváltozott. Négy évig nem láthatta a gyerekeit, a felesége közben elvált tőle, vállalkozását el kellett adnia, hogy kifizethesse az ügyvédjét, az anyja belehalt a bánatba (ezt pont egy kihallgatás előtt tudta meg a börtönben), többször próbált öngyilkos lenni, éhségsztrájkba kezdett, ami alatt 50 kilót fogyott és majdnem lebénult. Majd mindezek után bebizonyosodott, amit egy lelkiismeretes bíró pár nap alatt kiderített volna: semmi köze nem volt a szexuális zaklatókhoz.

Azt hiszem Chirac bocsánatot kért az ártatlanul meghurcoltaktól és az interneten olvasott cikkek szerint pl. ez a pasi 250 ezer euró kártérítést kapott - de mi ez ahhoz képest, amit át kellett élniük? És nem egy baleset vagy betegség, hanem a legitim állami igazságszolgáltatás miatt járták meg a rémségek és a rettenet minden egyes fokát. A legfelháborítóbb pedig szinte az, hogy a vizsgálóbírót nem tiltották el örökre a munkájától, hanem csak áthelyezték. És még bocsánatot sem kért a 13 embertől.

(Franciásoknak: erről a filmről van szó. Nagyon ajánlom, bár a felénél megbántam, hogy elkezdtük. Itt pedig meg lehet hallgatni azt az interjút, ami a valódi személlyel készült a film kapcsán)

Azóta áttértünk a klasszikus francia vígjátékokra, megnéztük pl. hatvanadszor a Magas szőke férfi felemás cipőben-t, hogy már a poénok előtt nevessünk (Martine: vigyorogjunk, hihi) egy jót.