2013. június 2., vasárnap

Részletesen testem gépezetéről

Mostanában mindenki a hogylétem felől érdeklődik. Hát, tök jól vagyok, főleg az elejéhez képest, amikor vérzésem is volt, kajaundorom is volt, reumás is lettem - jelenleg egy szavam sem lehet. A hasam egyenlőre nem nőtt meg észrevehetően, a terhesfarmer ellenére szerintem senki nem veszi észre rajtam az állapotomat. Én is inkább csak érzem, mint látom, hogy alul a hasam keményebb és dudorodik.

És mintha - sőt, szinte biztos vagyok benne - érezném a magzatot... Pár napja kezdődött, azóta már meg tudom különböztetni a másfajta, hmm.. bélmozgásoktól. Olyasmi érzés, mint ha az ember a két tenyerét összecsukná benne egy lepkével, és a lepke verdesne a szárnyával. (Nem mintha csináltam volna valaha is ilyet, de ez ugrott be elsőre.) Vagy  egy nagyon erőtlen és halvány csiklandozás belülről. Vagy mint amikor egy bogár fut az ember bőrén. Főleg ülve vagy fekve érzem. Próbálok nem elérzékenyülni, mert lehet, hogy tévedek... (a könyvem szerint az első terhességnél az 5. hónapban érzik először a nők a babát - én most vagyok 3 és fél hónapos)

A reumám nem jött ki az első hetek megpróbáltatásai óta. Néha nagyon fáj a hátam vagy a nyakam, de ez semmi ahhoz képest, amit az elején el kellett tűrnöm. Akkor azt hittem, 9 hónapig fel sem tudok kelni majd az ágyból. A sótlan diétával pedig az lett, hogy fokozatosan abbahagytam. Egyrészt nem tudtam rászokni, másrészt pedig észrevettem, hogy a sótól mégsem hízom vagy puffadok, ahogy azt a gyógyszer mellékhatásaként ígérték. Most sótlanul főzök és utána sózok egy picit, valamennyit tehát csökkentettem talán. A gond a sóval az, hogy a menzán, az éttermekben rendesen sózzák az ételeket. Emiatt hiába áll le az ember teljesen a sóval otthon, rászokni nem tud a sótlanságra, csak szenvedés az egész. Arról nem is beszélve, hogy az előre elkészített ételek (pl. sütik, müzlik!) is tele vannak sóval. Hiába lehet kapni glutén- és laktózmentes, meg bio cuccokat a boltban, sótlanból max. csak kenyeret árulnak nagy ritkán.

Az egyik hétvégén folyamatosan szomjas voltam, pedig nem lehetne elmondani, hogy az időjárás ezt igazolná. Ezért agyonművelt laikushoz híven rögtön terhességi cukorbetegségre gyanakodtam, ugyanis az a rémálmom, hogy így kellene étkeznem. Fontoskodva rohantam a háziorvoshoz, aki megnyugtatott és le is vette a vért: szerencsére nincs diabéteszem. Próbálok azért odafigyelni arra, hogy mennyit eszem, mert én nem tudnék le a kalappal mindenki előtt, akinek ezt a diétát rendelte a sors.

Összefoglalásképp: úgy tűnik, minden oké velem és a terhességemmel. Eddig eleget teszek annak a közhelynek, miszerint a második trimeszter csupa beteljesülés, derű és harmónia.

(17. hét betöltve)

20 megjegyzés:

  1. Tuti, hogy Ot erzed, a konyvek hulyek. Az mar a konkret rugdosasra vonatkozik. A baratnom mar a 15. heten erezte ezeket a lepkeket aztan buborekokat stb :)))

    VálaszTörlés
  2. ugye? :) Rugdosásnak én sem nevezném még. De érzem :)

    VálaszTörlés
  3. De jó, gratulálok :) Az én könyvem szerint a 16-18. héttől érezhető, szóval simán. Mikor tudjuk meg a nemét?

    VálaszTörlés
  4. Szerintem a könyved azért írja az 5. Hónapot, mert első terhességnél az is normális. Èn a 14-15. Héten beteg voltam, és fekve az ágyban a plafont bámulva gyanút fogtam, hogy bizony őt érzem :-) nekem nagyon sokàig csak csiklandozás volt, és az erősödött édes kis rúgásokká, majd mostanra "fiam ez fáj" szintű rúgásokká :-)))))))

    VálaszTörlés
  5. Szerintem a könyved azért írja az 5. Hónapot, mert első terhességnél az is normális. Èn a 14-15. Héten beteg voltam, és fekve az ágyban a plafont bámulva gyanút fogtam, hogy bizony őt érzem :-) nekem nagyon sokàig csak csiklandozás volt, és az erősödött édes kis rúgásokká, majd mostanra "fiam ez fáj" szintű rúgásokká :-)))))))

    VálaszTörlés
  6. De jó :) örülök Neked nagyon :)

    VálaszTörlés
  7. De jóó! Tuti, hogy őt érzed. Nekem első terhességként is 14 hetesen már éreztem. Én buborékokat éreztem. Nagyon cuki érzés! Élvezd!!!

    VálaszTörlés
  8. Éljen a minden rendben!

    Én leginkább az utolsóra emlékszem, hogy is volt. Először a 12. heti uh-n láttam, hogy össze-vissza ugrándozik, hihetetlen élmény volt. Aztán úgy a 15. héten már éreztem a "rebbenéseket", de tudtam, mit kell érezni, ezért könnyű megkülönböztetni az egyéb benti mocorgásoktól. De a legjobb az a 17. héten volt. Ha nem velem történik, nem hiszem el. Rettentő hányingerem volt addig a napig, de nem bántam, tudtam, hogy akkor legalább minden rendben. De aznap nem volt egyáltalán, és elkezdtem izgulni, hogy lehet, hogy valami baj van, mert a kis mocorgások is abbamaradtak. Alig vártam az estét. Szépen nekikészülődtem: hanyatt feküdtem az ágyon, rátettem a hasamra a kezemet, és megkértem a kisfiamat, hogy legyen kedves, kezdjen el mozogni, mert szétvet az ideg. Szépen beszélgettem hozzá, és egy-két perc múlva olyan ficánkolást rendezett odabent, hogy csak na. Bőgtem a megkönnyebbüléstől, meg az élménytől, hogy ilyen létezik. Aztán takarékra állt, és várnom kellett vagy 2-3 hetet, mire megint ilyen erőseket rugdalt, de az akkori estét sose fogom elfelejteni.

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm! Én is leginkább fekve, vagy az irodában, ülve érzem, amikor minden csendes körülöttem. Ma reggel későn kezdődött, én is tejesen idegbajos voltam már. A "cuki" szó tényleg jól leírja ezt az érzést!

    Isolde: sztem a jövő héten megkérdezzük. (kedden) Ha még nem látszik, akkor talán a július 1-jei nagy UH-on kiderül.

    VálaszTörlés
  10. Azért ez jó, hogy 3,5 hónaposan alig látod a hasad növekedését :-)(ami nem baj, később meg úgyis túl nagynak fogod látni meg érezni). Nekem 3 hetesen volt akkora hasam, hogy azt hittem, felrobbanok, persze az nem a gyerek, az orvos valami olyasmit magyarázott, hogy visszatartja a szervezetem a vizet ?! 2 hetesen meg azon röhögtek a kollégáim, hogy úgy megyek, mint egy 8 hónapos terhes (mint akinek töke van, egy vélemény szerint :-))

    VálaszTörlés
  11. Dejó! :) Én az első babával a 16. héten éreztem, mintha belülről megsimogattak volna. :) A repdeső-lepke kifejezést is sokszor hallottam másoktól. Most a 15. héten már határozottan érzem (általában evés után és ha elfekszem), hogy valaki mocorog odabent. Nagyon jó érzés másodjára is! :) Az én hasam már egész nagy, majd teszek fel fotót.

    VálaszTörlés
  12. En mindket gyereknel eleg keson ereztem meg, 18. het elott biztos nem, mar alig emlekszem.
    En "lepkezest" nem ereztem, inkabb csikizest, vagy kaparaszast. A legjobban a Nutella nyalogatasahoz tudnam hasonlitani az erzest. :D
    Amikor tudtam, hogy masnap vege a terhessegnek (tervezett csaszar), szakadatlanul bogtem, mert tudtam, hogy soha tobbet nem erezhetem ezt a leirhatatlan finom (cuki) erzest.

    VálaszTörlés
  13. A has mérete állítólag a méh formájától is függ. Akinek hátrahajló a méhe (mint nekem), állítólag később látszik. ezt nem a nődokimtól, hanem a reumatológusomtól tudom egyébként, aki imádja a témát :)

    Lurci, a 15. hetet az utolsó mensestől érted? Mert akkor pont 2 hét van közöttünk.

    VálaszTörlés
  14. nekem bugyborékolásnak tűnt, bármit jelentsen is ez:)

    VálaszTörlés
  15. Tamko, nem, ugyanannyi idősek lennénk, mert nekem ha utolsó mensitől számolom ez a 17. hetem, de mivel hossssssszú (kb. 38 napos) ciklusaim voltak, így későbbi a terhesség, 15 hetes. Már az első kontrolltól mindig pontosan 2 hét a "lemaradás". :)

    VálaszTörlés
  16. Én is nagyjából ilyenkor kezdtem érezni, persze azért is, mert addigra már mindenhol olvastam, milyen érzés, szóval tudtam, hogy mire számíthatok :) És én is emlékszem a parázásra, amikor egy ideig nem mozgott, de előbb-utóbb mindig megmoccant, hogy megnyugtasson.

    VálaszTörlés
  17. Na, a könyvek tényleg hülyék, ahogy Eszter is írja fent. Ennyi nő nem tévedhet!

    Buborékokról én is olvastam, de nekem határozottan lepke. :))

    VálaszTörlés
  18. Szerintem első babánál ezért írnak csak későbbet, hogy a sok agyonaggódó bolonka (mint te, meg én pl.) ne kezdjen el pánikolni, ha 17-18. héten még semmit sem érez. Egyszerű paravédelem... :)

    VálaszTörlés
  19. További kellemes lepkefigyelést :)

    VálaszTörlés