2013. május 23., csütörtök

Mámorszerű élmények

Nna, ma kiderült, hogy a vizsgálatot Belgiumban is megcsinálhattam volna. Azért szólhatott volna a dokim a múltkor! Lehet, hogy mégiscsak érdemes lenne fórumozni… De én is (és Z. is) úgy emlékszem (emlékszik), hogy kifejezettem azt mondta, még csak korlátozott számban érhető el, beutalóval. A neten meg azért (sem) találtam meg, mert nem Prenatest a neve: nem egy németországi, hanem egy amerikai laboratórium elemzi a levett vért.

Egyébként pedig nem bánok semmit, mert enélkül a vizsgálat nélkül nem mentem volna haza. Így pedig két isteni napot töltöttem otthon, azóta is az ott felszívott melegből élek. Nem is tudom, hogy magyarázzam, milyen az, amikor az ember a 12 fokos szürke Brüsszelből megérkezik a 23 fokos napsütötte, tarkabarka Budapestre. Olyan volt, mintha… mintha egy másik kontinensre utaztam volna. Ilyen meleget hónapok óta nem éreztem. Szeptember óta először volt rajtam póló! De ami a hőmérsékletnél is lenyűgözőbb, azok az illatok. Ahogy kiszálltam a gépből, éreztem. Pedig a kifutópályán nincsenek fák (ugye), mégis rögtön megcsapott a tömény virágillat (jázmin? akác?). Még otthon, nyitott ablak mellett is érezhető volt, a belvárosban!

A hazautazás miatt előbb mondtuk el a jó hírt, hiszen nem akartam eltitkolni jövetelem célját. Szüleimnek és a húgomnak már egy hete, az unokatesómnak és egy barátnőmnek meg most meséltem el, hogy babát várok. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz eldicsekednem. De hát annyira cuki reakciókat vált ki a hír, és olyan őszinte örömet okozott mindenkinek, nem is gondoltam volna! Ezek után minden egyes bejelentést jól ki fogok élvezni, nem minden nap áll az ember a rokonszenv és a szeretet ekkora kereszttüzében és nem minden nap ugranak az ember nyakába családtagok/barátnők. Az is igaz, hogy van, aki nemcsak azzal szembesült most először, hogy kisbabánk lesz, hanem azzal is, hogy egyáltalán szeretnénk gyereket. A kuzinom fogalmazta meg azt a gondolatot, amire most éreztem rá: egy kisgyerek érkezése egy családban csak jó hír lehet.

Na, de a lényeget a végére hagytam: a mai UH-on minden oké volt. Ez volt az a nap, amit végső határidőnek kitűztem. Úgy gondoltam, hogy ha ma is minden rendben lesz, kezdhetem terjeszteni a hírt* – amit, mint említettem, már pár napja (kicsit félve és óvatosan ugyan, de) megtettem. Szóval minden rendben van, aktívan ficereg, bár már mostanában már nem látom olyan jól a képernyőn, mint 6 centis kisembrió korában. Kezdem elhinni, hogy ez az egész nem csak egy álom. Egyre kézzelfoghatóbb a dolog (hasi ultranagot csinált, kéremszépen!). Annyira, hogy úgy egyeztünk meg Z-vel: a következő vizsgálatnál esetleg megkérdezzük, legényke vagy leányka van-e odabent!

(15+4)

*Azért a munkahelyemen még várok

10 megjegyzés:

  1. Kíváncsian várom a hírt legénykéről vagy leánykáról :)

    VálaszTörlés
  2. De jó!!!
    És mikor lesz a következő UH?
    réka

    VálaszTörlés
  3. ez már régi vicc, dehát most muszáj elolvasnod:

    http://pozitivnap.hu/eletmod/keszen-allsz-a-gyerekre-most-letesztelheted

    VálaszTörlés
  4. Ez annyira jó!!! Több, mint 2 év kínlódás után én is így örültem, mikor bejelentettem és nemhogy a család, de még az is ölelgetett, akivel előtte jó, ha 2 szót beszéltem...

    Akkor most már lassan lecserélhetnéd az alcímet (Mikor lesz már nekem is kisbabám) a due date-re, hehe ;-)))

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok :-) én 9 hetesen mondtam el a munkahelyemen, mostanra már mindenki tudja. A doki már 11 hetesen látta, hogy kisfiú :-)
    Üdv,
    Egy 13+6 hetes

    VálaszTörlés
  6. Koszonom lanyok! A kovetkezo UH junius 11-én lesz, akkor kezdem pont az 5. honapot. A cim még mindig érvényes, nagyon varom a november 10-ét! De utanra van mar egy masik cimem :)

    Gratulalok a kisfiuhoz! (Réka is a 12. heten tudta meg, ha jol emlékszem.)

    Molly, nem ismertem :) Foleg a fellogatott dinnye tetszik, hihi.

    VálaszTörlés
  7. ja és még ezt a blogot akartam ajánlani, tele van hasznos dologgal gyerek témakörben:

    http://felicitasz.blog.hu/

    VálaszTörlés