Ha tudtam volna, hogy szóba jöhet majd, hogy nem csináltatjuk meg, egy másik orvoshoz
mentem volna nyaki redőt méretni. Mert a legnagyobb félelmem az, hogy az én
dokimnak nincs ebben hatalmas gyakorlata, és rosszul mérte le, akkor pedig az
egész statisztikát dobhatjuk a kukába. Öt perces keresgélés elég volt a neten
ahhoz, hogy megtaláljam azt a dokit, akihez Z. lánya ment az ikrekkel, egy
FMF-akkreditációval rendelkező, nagyhírű, Párizs külvárosában rendelő
UH-specialistát. Mivel azon a héten amúgy is Párizsban voltunk, reménykedve
hívtam a titkárságot, hátha tudnak adni egy időpontot egy utólagos mérésre.
Nemhogy időpont nem akadt, de az összes doki szabadságon volt. És a titkárnő
szerint egész Franciaországban nem fogok találni olyan orvost, aki még a héten
elvégzi nekem a vizsgálatot, a következő hétfő meg már számításai szerint (és
az én számításaim szerint is) túl késő lett volna.
Maradt tehát az amnio. Amit a józan eszemmel higgadtan eldöntöttem a terhesség elején. Viszont most, hogy már három hónapja terhes vagyok, minden eredményem kielégítő, a baba napi beszédtéma közöttünk, háromszor is láttunk az UH-okon, nos, most már elképzelhetetlennek tartom, hogy tűvel piszkáljuk ezt a kis védtelen lényt, aki ott bent kapálózik meg kalimpál… Bár lehet, hogy ha könnyen összejött volna ez a terhesség, be mertem volna vállalni, nem tudom. Így viszont az 1:200 vetélési kockázat riasztó, rettenetes.
Köztes megoldásnak, kompromisszumként találtuk ki (pontosabban az ötlet tőlem származik, hiszen Z. megnyugodott), hogy elvégeztetem itthon a Prenatestet. Soha nem gondoltam volna, hogy bizonyos szintű bizonytalansággal együtt fogok tudni élni, most mégis ezt kell elfogadnom. Mert ez a vizsgálat csak három betegségre és 98%-os bizonyossággal szűr, ellentétben az amnio-val, ami minden kromoszóma-rendellenességet kimutat, és majdnem tutira. De talán igaza van Z-nek abban, hogy valószínűleg több az esélye annak, hogy a nőgyógyászhoz menet karambolozunk, mint hogy valami ritka betegsége van a babánknak. Minden nap kockára tesszük az életünket, amikor a volán mögé ülünk, nem?
Ezért tegnap hazajöttem Budapestre, mert ezt a vizsgálatot sem Belgiumban, sem Franciaországban nem végzik. Kedden megyek vérvételre. Eredmény 2-3 hét múlva, ugyanúgy, mint a magzatvízvételnél.
Maradt tehát az amnio. Amit a józan eszemmel higgadtan eldöntöttem a terhesség elején. Viszont most, hogy már három hónapja terhes vagyok, minden eredményem kielégítő, a baba napi beszédtéma közöttünk, háromszor is láttunk az UH-okon, nos, most már elképzelhetetlennek tartom, hogy tűvel piszkáljuk ezt a kis védtelen lényt, aki ott bent kapálózik meg kalimpál… Bár lehet, hogy ha könnyen összejött volna ez a terhesség, be mertem volna vállalni, nem tudom. Így viszont az 1:200 vetélési kockázat riasztó, rettenetes.
Köztes megoldásnak, kompromisszumként találtuk ki (pontosabban az ötlet tőlem származik, hiszen Z. megnyugodott), hogy elvégeztetem itthon a Prenatestet. Soha nem gondoltam volna, hogy bizonyos szintű bizonytalansággal együtt fogok tudni élni, most mégis ezt kell elfogadnom. Mert ez a vizsgálat csak három betegségre és 98%-os bizonyossággal szűr, ellentétben az amnio-val, ami minden kromoszóma-rendellenességet kimutat, és majdnem tutira. De talán igaza van Z-nek abban, hogy valószínűleg több az esélye annak, hogy a nőgyógyászhoz menet karambolozunk, mint hogy valami ritka betegsége van a babánknak. Minden nap kockára tesszük az életünket, amikor a volán mögé ülünk, nem?
Ezért tegnap hazajöttem Budapestre, mert ezt a vizsgálatot sem Belgiumban, sem Franciaországban nem végzik. Kedden megyek vérvételre. Eredmény 2-3 hét múlva, ugyanúgy, mint a magzatvízvételnél.
(15+1 hét)
Jól csináltad!
VálaszTörlésÉn sem amnioztam. Integrált tesztet csináltattam, és úgy voltam vele, ha az rosszabb eredményt ad, mint a korom Down-kockázata, akkor legyen döfködés(akkor 35 voltam, Down kockázat 1:350). Valami brutálisan jó eredmény jött ki, senki nem akart szúrni utána. Aztán még elmentem az Istehegyi útra egy profi UH-shoz, biztos ami biztos.
Az viszont tévedés, hogy az amnio MINDEN genetikai betegséget szűr. Amit itt Mo-n csinálnak, az csak a 9 leggyakoribbat (Down, Edwards, Turner, Klinefelter meg még pár másik, utána lehet nézni), a külföldi protokollt nem ismerem. Ráadásul az amnio nemcsak az azonnali, hanem a késői vetélés és a koraszülés kockázatát is növeli, bár ezt nem hirdetik fennhangon, csak, ha már megtörtént a baj.
Most 37 vagyok, ha megint szülnék (nem hiszem, hogy fogok még valaha), most is ugyanígy csinálnám.
Szóval értem én hogy meginogtál, de amikor eldöntöttétek, hogy mindenképpen megcsináltatjátok az amniot, azt nem vettétek számításba hogy a vérvételed eredménye esetleg jó is lehet?
VálaszTörlésAndi!
VálaszTörlésÍgy van. Nekem sem mondta senki, sőt, az aláírt beleegyező nyilatkozatban sem szerepelt kockázatként a koraszülés lehetősége. Én 34 éves voltam, és sajnos a kombinált teszt 1:22-höz lett a 21-es triszómiára. Sok vívódás után lett amniom, ahol kromoszómáira teljesen rendben volt a babám. Aztán váratlanul 25. héten beindult a szülés, és 800 grammal megszültetett a kisfiam, aki 4 hónapot élt. Kegyetlen dolgokon ment át. És ha túléli, akkor is lehet, hogy kevesebbre lett volna képes, mint egy Down-szindrómás (bár a rettegett agyvérzést megúszta).
Utána újabb babát vállaltunk, immár betöltöve a 35. évemet, és semmire sem mentem el, se kombinált tesztre, se AFP-re, se amniora, csak az UH-kra. És szültem egy teljesen egészséges, 3,5 kilós babát a 36. szülinapom után 2 héttel.
Amúgy van egy csomó végzetes betegség, ami nem kromoszóma szintű, hanem gén szintű, amit nem szűrnek (csak akkor tudják, ha tudják mit és hol kell keresni), tehát egy negatív amnio mellett is lehet nagyon beteg gyereke az embernek, sajnos. És akkor még nem beszéltünk a nagyon súlyos szívfejlődési rendellenességekről, aminek a gyakorisága jóval nagyobb, mint a Down-szindrómának. És sajnos sokszor az UH-kon sem veszik észre (az én fiam mellett is halt meg bal szívfélhypoplázias kisfiú, amit elvileg látni kellene).
Irtózatosan nehéz elfogadni, de az a nagy helyzet, hogy ebben a dologban nem mi irányítunk, nem zárhatunk ki mindent, és senki nem tudja garantálni az egészséges kisbabát. Nyilván engem jelentősen befolyásolt az elveszített kisfiam, és amit átéltünk vele, de egyértelműen ahhoz vezetett, hogy a férjemmel úgy döntöttünk, hogy úgy vállaljuk a hozzánk érkező újabb kisbabát, ahogyan ő jön.
Remélem pont olyan egészséges, édes, aranyos lesz a te kisbabád is, mint a miénk.:-)
Sziamia!
VálaszTörlésMegértelek, hogy sokat gondolkodsz, és itt mindenki csak egy viszonylag szubjektív véleményt/ élet tapasztalatot közöl veled, ami még nem a TE TÖRTÉNETED. Élvezd a terhességet azért, hidd el, olyan nagyon nem lehet elszúrni azt a nyaki redőt, és most elkeserítelek: tökéletes nyaki redővel is szültek már Down-kóros gyereket és vica versa.
Ami a betegségek számát illeti, azt hiszem, az emberi agy számára felfoghatatlan, hogy hány helyen csúszhat hiba abba a gépezetbe. Nem beszélve arról, hogy annak, akinek a szülésnél egy másodperc alatt kialakuló fordulat miatt lesz beteg gyereke- az egyébként teljesen egészséges magzatból... Ebbe belegondolni is szörnyű, és ne is filozofálj ezen annyit- szerintem. Gondolhatod, az én polcomon ott díszeleg az Orvosi Embriológia. Igencsak nagy volt a kísértés, hogy időről időre belelapozzak, de aztán rájöttem, hogy nem kell ez nekem- folyton csak a rossz oldalát lássam a dolgoknak, és rettegjek a terhességem alatt. Megkeseríteném ezzel a terhességem (ami nagyon nem volt egyszerű, mert a végére egyedül maradtam a kisfiammal).
A legszebb állapotban vagy. Erre koncentrálj- mellesleg, már ANYA vagy most is! :-D
Van egy barátnőm, aki a kiszűrten downos babáját vállalta, és nem bánta meg. Ha a DS nem annyira durva (amit persze előre nem tudnak megmondani), akkor egész jól fejleszthetőek ezek a kicsik, és nagyon sok munkával el lehet juttatni őket addig, hogy egy szerény szakmával nagyjából önállóan éljenek. Ugyanez mondjuk egy durva autizmusnál nem lehetséges...
VálaszTörlésRáadásul az amnio a 16. hét után van, az eredmény (legalábbis itthon) 3-4 hét, tehát egy 20 hetes, érző, mozgó babát kell elvenni, ha így döntenek... Nekem ez egyszerűen nem fért bele...
Szia,
VálaszTörlésÉn chorionboholy mintavételt szerettem volna, mielőtt megkaptam a kombinált tesztem eredményét ami tökéletes lett.
Így úgy döntöttem nem szúratok. Sok a kora szülés, erről nem nagyon beszélnek, az ilyen szúrós vizsgálatok után.
Üdv,
Egy 13 hetes 2 napos :-)
Köszönöm a biztatást, tanácsokat, lányok, bár bevallom őszintén: engem EGYÁLTALÁN nem nyugtat meg, hogy a kromoszóma-rendellenességeken kívül ezer más probléma is felmerülhet.
VálaszTörlésTurchi, jó kérdés! Nem nagyon emlékszem már, de azt hiszem, ezen, jó pesszimistákhoz híven, nem gondolkodtunk el :)
Tamko: Sejtettem :-)
TörlésPersze, hogy nem nyugtat meg. Kit nyugtatna.:-) Nagyon-nagyon nehéz, de el kell odáig jutni, hogy:
VálaszTörlés1. Minden rendben lesz.:-)
2. Én mindent megtettem, a többi nem rajtam múlik, és a gyereket vállalom ahogyan hozzánk érkezik.
mindent nem tudsz bebiztosítani - szerintem neked ezt kell sürgősen megtanulnod mert a gyerekkel meg aztán végképp rengeteg a félnivaló és ha folyton mindentől rettegsz, akkor az mindenkinek rossz lesz. ezzel most nem oktatni akarlak - bár úgy hangzik, tudom -, inkább kicsit óvóan figyelmeztetni.
VálaszTörlésEn ugy latom, hogy te mindent megteszel, hogy minden a legjobb legyen. Megfeleloen rengeteget agyalsz, minden ajanlott vizsgalatra elmesz, sot onszorgalombol is jarsz vizsgalatra.
VálaszTörlésSzerintem jol csinalod.
Tamko,
VálaszTörlésén konduktor vagyok. Azt, hogy a munkám során miket láttam már, pont nem ezen a blogon fogom megosztani, de elhiheted, hogy olyanokat, amikről egyszerű földi halandó nem is álmodik (szerencsére). Ezek mellett/ellenére is vállaltam "öregen" a terhességet. És pont azért nem csináltattam meg egy csomó vizsgálatot, mert nem nyugtatott volna jobban meg, mint ha nem is csináltatom meg. Végigizgultam a terhességet, és akkor se hittem el, hogy nincs semmi baja a gyereknek, mikor megszületett. Ma egy éves, talán már kezdem elhinni, hogy nincs baja. Igaz, valami gyanús pöttyök kijöttek rajta, lehet, hogy mégis :-D...
Nyugi, izgulhatsz még eleget. Most azon, hogy egészséges lesz-e, aztán, mikor kiderül, hogy természetesen az, akkor jó bölcsibe adod-e (már, ha adod egyáltalán), aztán az ovinál ugyanez. A suli még inkább izgulásra ad okot, a középiskola egyenesen a jövője kulcsa, ugyebár. A felsőoktatás, hja,kérem, ha azt bebukja, romokban az élete. Egy anya mindig talál izgalomra való okot. Ha nincs, akkor generál magának. Ettől anya, ugyanis. Bár állítólag attól, hogy gyereke van. Nem tudom pontosan.
hát meg eleve elég, ha egy gyerek elkezd járni - nem kell az aggódáshoz semmilyen oktatási intézmény:) -, már önveszélyes...emlékszem, mikor elkezdtek felmászni a lépcsőn és míg az egyik éppen elkezdett legurulni, addig a másik lent elindult bukdácsolva fölfelé. ezek mondjuk azért "jó" helyzetek rettegés szempontjából, mert cselekedni kell, nem lehet állni és megijedni:)
TörlésSzerintem én félre vagyok értve :))
VálaszTörlésEgyáltalán nem akarom bebiztosítani a gyereket mindenfajta kockázatoktól, de hogyan is gondolhatná valaki, hogy ezt meg lehetne tenni? Több mint 6000 különböző ritka, genetikai eredetű betegség létezik, ezekre a világon sehol nem szűrnek, tűt kellene keresni a szénakazalban... plusz még a terhesség során fellépő fertőzések, szülési problémák is okozhatnak maradandó károsulásokat.. hát mondtam én valaha, hogy mindent ki akarok szűrni? :) Természetesen nem, csak azt szeretném vizsgáltatni, amit lehet és ami gyakori, na ilyen pl. a Down-kór. És ezt a lehető leghatékonyabban, legmodernebb vizsgálatokkal, és ha lenne merszem (de nincs) megcsináltatnám a magzatvíz-vizsgálatot, vagy még korábban megcsináltattam volna a boholy-mintavételt.
És nem, bármilyen durván hangzik is leírva, nem vállalnám a gyereket bárhogyan "érkezzen" is hozzánk, nyilván különben nem járkálnék szűrésekre. De ezzel nem hiszem, hogy magyarázattal kellene szolgánom bárkinek is, Z. kivételével, mivel ez egyéni világnézet, életmód, lehetőségek stb. függvénye.
szerintem azért érezzük, hogy próbálod túlbiztosítani a dolgot, mert se a nagyon jó vérteszt, de a nyakiredő vizsgálat nem nyugtatott meg...jó, én megértem, mi is hezitáltunk egy darabig, de azért a jó vérteszt, meg a jó nyakiredő sokat segített (bár én abszolút túlhisztiztem, utólag persze látom, hogy nagyon nem kellett volna, talán téged is ettől akarlak óvni, azért okoskodom:)).
Törlésés persze, nem kell semmit megmagyaráznod, nem is ezért mondja a dolgokat senki szerintem. tényleg, megvolt már ez a másik teszt ami miatt hazamentél? annak később van eredménye, ugye?
Én is aggódós vagyok. Rettegős, mindent bebíztosító, előre gondolkodó.
TörlésAztán rájöttem hogy a magam és a gyerekem életét is el fogom cseszni ha mindig aggódom akkor is amikor felhőtlenül örülni kellene.
Aztán észrevettem hogy a nagylányom (8) is aggódik, szorong, ezt tanulta tőlem.
Na nem, gondoltam, kértem segítséget, javuluk, már nem agyalok, aggódok annyit és sokkal jobb.
A terhességi aggodalmak elenyészőek azokhoz az aggodalmakhoz képest amik a szülés után következnek. Komolyan.
Ezen a dolgon tudsz változtatni. :-) Érdemes is. :-)
Megvolt, ma délelőtt, igen, köszi! :) És komolyan, már ettől jobban vagyok:) (tegnap éjjel rémálmodtam is) 2-3 hét az eredmény.
VálaszTörlésMost látom Franciakulcs kommentjét! Hű, ilyet nekem még nem mondott senki, mióta terhes vagyok, köszönöm! :) Mert én vagy azt kapom, h túlgörcsölöm, vagy pedig, h túl laza vagyok (=Z., aki szegény RETTEG a toxoplazmózistól.. jó kis páros vagyunk!)
na jól van, ezentúl én is biztatlak inkább, úgy döntöttem:) - most minek okoskodni, majd elmúlnak ezek a bajok úgyis.
Törlésmég azt akartam kérdezni, hogy a terhesség mellékhatásaként nincs benned valami nagyon nagy nyugalom? én emlékszem elég hamar elkezdtem kívülről szemlélni a világot, jó volt.
Toxoplazmozist nalam minden honapban lecsekkoltak Franciaorszagban. Macskank nincs, macskat es egyeb allatot csak teveben lattam. :)
Törlésén könyörögtem a nőgyógyásznak, hogy csinálja meg másodszor is, mivel van egy macskánk, de nekem negatív lett a toxo tesztem (az első) és ha terhesen kapom el, az nagy baj...azt mondta, jaj, ugyan már, mit gondolok, a tanyán az asszonyok nem voltak állatok között, oszt semmi bajuk nem lett...és ennyi. nagy kegyesen csináltatott egy másodikat is, meg mondta, hogy rakjam ki a macskát az ágyból (ez persze nem ilyen egyszerű, mondjuk a macska nem egy veszélyes figura, a szobában élt világ életében)
TörlésMolly :))
TörlésToxo: Én most az ápolónővel beszélgetve döbbentem rá, hogy otthon csak egyszer nézik a toxoplazmózist! Nekem is monden hónapban kell menni vérvételre. Na szerintem ez pont az a dolog, amit ha ilyen egyszerűen (havi vérvétel) meg lehet előzni, akkor miért ne? Szerintem felesleges kockáztatni, akármilyen kicsi is a veszély. Nagyon laza volt a dokid, Molly! :) Azért nem véletlenül csökkent le a születések körüli halálozások száma az utóbbi 50 évben.
az én dokim nagyon laza volt, igen, az amnióra is legyintett, jaj, ugyan már, alig vagyok 35, meg különben is, ha az istenhegyen azt mondták, hogy minden oké, akkor minden oké:)
Törlésde azért sóhajtozott sokat, hogy "hát kettő", meg hápogott, hogy "jaj, de nehéz lesz", meg "úristen, hogy lehet Amerikában szülni, nem is fogják érteni amit mond és maga se érti majd őket" - ez utólag kurva vicces, én iszonyú hálás vagyok a sorsnak, hogy Amerikában szültem egy hipermodern kórházban, kábé szállodai körülmények között.(mondjuk szülés előtt, alatt és után kétségtelenül elfelejtettem angolul, mondjuk asszem a nevemet se tudtam megmondani, szóval hogy is mondjam: az eszemet vesztettem el:D)
Én egyszer fél éjszakán át fent rágtam a körmömet, hogy TÉNYLEG JÓL ELMOSTAM-E az egyik CUMISÜVEGET, amiből a lefejt tejet adtam a gyereknek. Ugye nem maradt benne semmi mosogatószer?! Mire hajnalban kijött anya, és látja, hogy én kuporgok a konyhában, az apró pár hetes kölykömet szorongatva a karomban (aki békésen aludt), és a kimerültségtől én is elbóbiskoltam ülve...
VálaszTörlés... szóval hidd el, más is meghülyül totálisan, ha a gyerekéről van szó :-D Még finom változat, hogy a nyaki redőn meg ezen dolgokon rágódsz, lesz ez még ennél fincsibb is :-P
De az a nyaki redő jó... én érzem ;-))
VálaszTörlésHasonlóan kezeltem ezt a dolgot én is, nagyon aggódtam, azzal a különbséggel, hogy én meg szerettem volna úszni az amnio-t, (volt már egy v-m) viszont ha a legeslegkisebb jele lett volna a kombinált tesztnél, hogy gebasz van, megcsináltattam volna. Hál' istennek nekem az Istenhegyin Hajdú Krisztina kijelentette, hogy ez a gyerek úgy tökéletes, ahogy van, nem kell 18. heti genetikai UH se (én azért elmentem újra, akkor megint elmondta ugyanazt), és akkor megnyugodtam. De ha lesz tesó, ugyanígy leszek: szeretném elkerülni, de ha bármi gyanú felmerül, megcsináltatom. Mert - és meg lehet kövezni - én nem szeretnék beteg gyereket. És ez nem (csak) önzőség, annak a gyereknek is nehéz, nemcsak a szüleinek. Jól csinálod, akárhogy is döntesz. Már most felelős szülő vagy.
VálaszTörlésTamko! Francia forumon is beszelgetsz? Ha igen, ott lazabbak?
VálaszTörlésEn irto sokat forumoztam terhesen, kizarolag magyar forumokon (es most senki ne nyakazzon le kerlek, kerlek), de en racsavarodtam minden temara es most mar latom es belatom, hogy sulyos eset voltam.
Harom evembe kerult, mire "lelazultam".
A gorcsolesi folyamatok: nyaki redo milyen lett, amniocentezis legyen, vagy sem, Istenhegyire menni kotelezo, ha Erdelybol irsz, akkor is, melyik korhazban a legtutibb a szuleszet, ultra kocsog csecsemos noverek, babakocsi, autos babaules (isofix nelkul sehova), legzesfigyelo, kotelezon feluli oltasok, hozzataplalas, elotte persze vegtelensegig es igeny szerint szoptatni es az orok elso helyezett a cipocske, az korulbelul nyolc honapos kortol harom eves korig orok slager egy magyar forumon. Osszealltak tobben, hogy a nagy USA-bol rendeljenek valami nagy markat (Pediped?), mert ugy megerte az arat (szallitasi ktg. miatt), hiaba, hogy fel sem probaltak a gyerek labara, eszmeletlen. (Most csak leirtam, amik elsore eszembe jutottak.) Kicsit eltertem a tematol, de csak azert irtam ezt le (szzzzz, fosom a szot, bocsanat, be is fejezem, mert ebbol nem tudok jol kijonni :D )...
wow. na többek közt ezért jó ikreket szülni - nincs időd fórumozni.
Törlésén pár ikrest faggattam a kínjaimmal, de a fórumokat általában tök haszontalannak láttam már az elején is. néhány amerikai fórumot olvastam bizonyos témákkal kapcsolatban, de azokon az emberek sokkal támogatóbbak egymással, mint a magyar fórumokon (milyen meglepő;))
De neked van. ;) Vagy csak most, hogy mar nagyobbak?
Törlés(Forum = blog, ha a nepszeru blogok hozzaszolasait nezzuk)
most sokkal több időm van, hogy járnak bölcsibe és délután megint nagyokat alszanak, de fórumozni azért nem kezdek;)(amíg nem volt bölcsi, nem volt szabadidő sem)
TörlésA vegen kiderul, hogy te jartal jol. ;)
Törlésmár milyern értelemben? (persze sok szempontból jól jártam, szerintem is - csak érdekel mire gondolsz:))
Törléspersze közben rájöttem, hogy az ikrekre gondolsz (okos vagyok, mi?;))
Törlésnálam változó, hogy mit gondolok erről: vannak napok, amikor elképesztően nehéz és tudom, hogy azért, mert két azonos korú gyerekem van, de vannak napok, amikor meg azért sokkal könnyebb, mert két azonos korú gyerekem van.
az eleje tényleg übernehéz viszont - nekem már a terhességem is elég nehéz volt - már csak logisztikailag is - van aki azt mondja, hogy az ikrek az nem két gyerek, hanem négy, hát, hajlok rá, hogy igaza van -, szerintem könnyű nagyon belerokkanni, belefáradni, belebetegedni (én elég durván depressziós lettem a harmadik hónapban, főleg a kialvatlanságtól szerintem).
meg aztán két dackorszakos gyerek is okozhat megdöbbentő pillanatokat (napokat inkább:D), képzelem két kamasszal milyen nehéz, ugyanakkor rengeteg az előnye: tényleg két legyet üt az ember egy csapásra (bár ezen a kijelentésen az ikresek szeretnek megsértődni, de én nem értem miért), folyamatosan ugyanazokkal a problémákkal küzdesz és bár megoszlik a figyelmed egyfolytában (a legelején ez különösen nehéz, főleg, mikor két óránként etetni és babusgatni kell őket és még nincs semmi gyakorlatod sem), de mégis hasonló szituációkat kell megoldanod (és még utánozzák is egymást:)) - meg aztán nem elhanyagolható, hogy négy kis kar ölelget kedvesen (és igen, ennek a párja, hogy négy lábacska rugdalja a hasad mikor haza kell menni a játszótérről - dupla dackorszak,jó is az, mondom én:D)
összességében jó az ikrezés (meg persze olyan izgalmas, különleges dolog), bár azt hiszem tényleg sok szempontból szerencsésebb, ha egyszerre csak egy gyereke születik az embernek.
én például most azon szomorkodom, hogy milyen igazságtalan, hogy nem szülhetek még egyszer - tudom, irigyled a problémáimat:)
Arra gondoltam, hogy hala az ikrek szuletesenek nem huluyultel bele a forumozasba. Hogy balra indulj, vagy jobbra. :) Sokszor meseled, hogy mennyire kemeny ikrekkel, amit en teljesen elhiszek, de kepzeld, ha lett volna idod forumozni mi lett volna. Brrrr! Persze, persze, hasznos infok is vannak, de azert nem mind az. A te kommenteloid kozott is akad kimoderalando.
Törlésja, hogy erre gondoltál.
Törléshát, igen, tudom, hogy az ember nagyon megmakkanhat a sok-sok információtól, főleg az elején, mikor amúgy is tök bizonytalan. mi pl az autósülés témánál néztünk egy darabig fórumokat - az amerikaiak különösen bele vannak kattanva ebbe a biztonság témába -, de majd megőrültünk a mindenféle véleménytől, úgyhogy inkább megkérdeztük az ismerőseinket. mondjuk amíg terhes voltam, az elején sokkoltam magam mindenféle idióta fórumokkal, de aztán ahogy telt az idő, egyre távolabbi lett a külvilág:)
Én azt hittem, vannak Bloggerek és Fórumozók az életben, és nincs átfedés! :)
VálaszTörlésÉn anno egy ikres francia fórumot olvastam, amikor meg voltam győződve róla, hogy a lombikból ikreim lesznek. De már nem olvasom (és érdekes módon a fórumozók ELENYÉSZŐ hányada volt lombikos, a legtöbb spontán baba volt).
Egyébként nem vagyok nagy híve az adatok összehasonlításának, meg a különböző vélemények ütköztetésének, meg azt sem hiszem, h van Legjobb Megoldás minden esetben. Erre lombikozás során jöttem rá: nem szerettem olvasni mások ovulációs görbéjéről, meg tudni, hgy kinek hány petesejtet szívtak le, vagy hogy feküdni kell-e utána vagy a fehér elefántra gondolni.
A fent felsorolt témák közül az oltások hoznak lázba igazán, de nem hiszem, h fórumokon fogok tájékozódni :) A többi témával kapcsolatban pedig úgy gondolom, megkérdezem majd a barátnőimet, és ők megmondják majd, h hogyan csinálták, és vagy beválik, vagy nem. Vagy túl naív lennék? :))
Amúgy szerintem a franciák sokkal lazábbak terhesség- és gyerekügyben, te mit gondolsz? És ott nem megy ez a para sem, amit magyar blogokon olvasok gyakran, hogy ki a "szar anya" és miért (rémes, még a kifejezést is utálom).
[de szerintem a franciák általában véve udvariasabbak, és nem mondják durván az ember szemébe amit esetleg gondolnak... Fr babás blogokon SOHA nem olvastam agresszív kommenteket!]
Kar, hogy itt nincsenek smielyk. :D
VálaszTörlésEn azert irtam, mert a te blogod mar-mar forum, annyi a hozzaszolas es igaz, nem ismerlek, de feltelek (jaj, milyen joleleknek adom elo magam). Jo, persze, egyaltalan nem vagyunk egyformak, lehet, hogy csak en voltam gyenge, de szerintem el bele lehet keveredni az utvesztokbe. Az is igaz, hogy a te elkepzeleseid hatarozottak. Latod, megint en csavarodtam be :D, olvasom a kommenteket es mar nem tudom eldonteni, hogy tennek jot, jobbra menjek, vagy balra, vagy maradjak a fenekemen? :D
Szerintem is lazabbak terhesseg- es gyerekugyben a franciak. Ilyen paranoiat, mint amit en rendeztem, ok nem rendeznek. Ahogy elnezem.
Hát, én sztem sok hasznos és biztató kommentet kapok, ezeknek mindig nagyon örülök. Lombikos koromban a túlélésemhez járultak hozzá :) Most meg látod, pl. a terhesnaci-bandázs témakör is milyen hasznos volt. A Prenatestet is egy névtelen kommentelőtől tudom, sztem eszembe nem jutott volna keresgélni, h otthon létezik-e. Szóval, nem kell féltened! :))
VálaszTörlés(kíváncsi lettem volna a parádra, most nem tűnsz aggódósnak)
Igen, igen, itt sok a hasznos komment. :)
VálaszTörlésÉrdekes, hogy mindenki az egyik fertőzéstől, az ún. toxoplazmózistól fél a legjobban.
VálaszTörlésAzt már nagoyn-nagyon kevesen tudják, hogy a toxo-val egyetemben a CMV (citomegalovírus) vírusfertőzés is okozhat máj és lépgyulladást, nagyobbodást, vakságot, süketséget, idegrendszeri fejlődési rendellenességet, ha a terhesség elején kapja el valaki ezt, LEGELŐSZÖR ÉLETÉBEN, akkor akár a magzat halálát is okozhatja, vagy koraszülés lesz.
Hogy mi a tünete: sokan nem is tudják hogy átestek-e rajta... a legtöbb ember gyerekkorában elkapja és életére védett lesz... ha van tünete, egyszerű felsőlégúti megbetegedést okoz...
és ami a legdurvább, a toxoplazmózisra van gyógyszer, de a CMV-re nincs.
Bár jobban tudnák a kismamák hogy a CMV is létezik és arra is szűressék magukat, úgy mint a toxoplazmózisra!!!!!!!!
Szia!
TörlésEzt én is meg tudom erősíteni ezt a CMV-vel kapcsolatban. Abszolút fontosnak tartom kiemelni, és kiegészíteném azzal, hogy van úgy, hogy szülés UTÁN, a csecsemő fejlődésekor jönnek rá arra, hogy idegrendszeri problémák akadályozzák a normális fejlődést. Jó, én szélsőségesen sok rosszat láttam már- és fogok is az egészségügyben-, de sajnos ez is benne van a pakliban. Másik kérdés, hogy a CMV-vel fertőzött kismama lehetőségei mit ölelnek fel (?!)
Én még a hüvelyváladék tenyésztésekre hívnám fel a figyelmet és igen erőteljesen... A koraszülések okainak egyik nagy része a hüvelyi fertőzések és a kóros hüvelyflóra. Ezeket jó eséllyel lehet kezelni.
Kedves Névtelen, ne haragudj, hogy belekotyogtam.
Üdv.
Dehogy gond! Egyetértek!
TörlésItt Belgiumban nézik a CMV-t is, Fro-ban úgy tudom, nem (ami tényleg fura) (otthon nem tudom, mi a helyzet).
VálaszTörlésSziasztok,
VálaszTörlésHu, hat utanakerdezek ennek a CMV-nek (ezert jo olvasni mindenfele blogokat:)).... Szerintem is lazabbak Fo-ban (bar osszehasonlitasi alapom nincs, csak a baratnoim beszamoloibol gondolom), de azt kell mondjam, ugy figyeltem meg, h a francia nok is lazabbak - mind a terhesseg, mind a gyerekneveles teren.... Bar ikres terhesseg eseteben azt kell mondjam en elegge komolyan "vagyok kovetve".... :)
Nevtelen Sorstars
Középső kisfiam CMV fertőzötten született, 13 napos korában derült ki, egészséges, tökéletes terhességem volt. Semmi előjele nem volt. Megszületett, és olyan fokú sárgasága volt, hogy a gyerek fekete volt. A bilirubin érték a megengedett többtízszerese volt. Májnagyobbodása volt, majdnem vérmérgezést kapott. És úton útfélen mindenhol azzal rémisztgettek (vagyis próbáltak felkészíteni), hogy a gyerek süket/vak/szellemileg visszamaradott lesz.
VálaszTörlésNEM LETT!
Most 2 éves, egészséges mint a makk.
De az első egy évet nem kívánom senkinek, amit mi végigrettegtünk, minden nap teszteltük a hallását, látását, és dévényes tornára járattuk hogy azzal is stimuláljuk az idegrendszer fejlődését...
Soha életemben nem hallottam addig a CMV-ről, és az a legdurvább, hogy a TB nem mindenHOL támogatja!!! Bp egyes kerületeiben támogatott, máshol nem. Ahogy itt nálam sem. Így többször pénzért mentem el szerológiai vizsgálatra, szülés után fél év kellett, hogy kiürüljön belőlem a vírus.
Mázlink volt, hogy a vírusfertőzés a terhesség utolsó heteiben történt...
Hú, ez nagyon durva. És honnan tudtad, mikor kaptad el? Ma rákérdeztem a dokimnál: elvileg immunis vagyok a CMV-re, már nézték nálam.
VálaszTörlésTamko, csak sejtjük.
TörlésHa a kismama életében először a terhesség eleje fele kapja meg a vírust, a baba meghal, vagy koraszülött lesz, vagy agyi cisztákkal születik. Nálunk ugyebár egyik se volt hálistennek.
Ebből feltételezzük, hogy későn kaptuk el, no meg abból hogy a szülés előtt 2,5 hónappal voltam nagyon beteg (antibiotikumot is kaptam), és a CMV okozhat felsőlégúti megbetegedést... csak akkor ezt még nem tudtuk, nem is feltételeztük.