2013. február 20., szerda

Tíz újraolvasandó könyv/1

A Yahoo a múltkor valami jelszó-probléma miatt feltett egy gyors ellenőrző kérdést, aminek eldöntésére pedig szerintem egy egész élet nem elég: mi a kedvenc könyvem. Nekem ilyen nincs! Sok könyv tetszett nagyon, egyes íróknak az összes könyvét egyformán szeretem, bizonyos könyvek viszont csak egy adott életkorban voltak fontosak, de olyan, amire bátran ráfoghatnám, hogy ez a Kedvenc, mert útmutató az élethez, nyelvileg magával ragadó és bármennyiszer újra tudnám olvasni, nos, olyan nincs. Azért, mert ilyen több is van.

A 10 kedvenc könyv megnevezése már megvalósíthatóbb feladat. A szelektálási feltétel legyen mondjuk az, hogy mely könyveket szeretném egyszer valamikor feltétlenül újraolvasni. Az én tíz kedvenc könyvem tehát az alábbi:

Dreiser, Theodore: Amerikai tragédia

Akkora meglepetés volt, amikor nemrég és teljesen véletlenül rábukkantam erre a számomra totálisan ismeretlen könyvre ettől az általam soha nem hallott szerzőtől. Váratlanul ért, hogy egy ilyen kaliberű remekművet csak úgy véletlenül emelek le a szüleim könyvespolcáról (reptéri járat törlése miatt). Letehetetlen krimi, korrajz – szokták mondani, a 30-as évek Amerikájáról. Az utolsó lapig lehet izgulni, emellett pedig számos erkölcsi és morális kérdésen elgondolkodni, mert a könyv sehol sem fehér vagy fekete, ez a legzseniálisabb benne.

Ernaux, Annie: Egy asszony (ford: Szávai János)

Annie Ernaux mindig saját életét választja alapul a regényeihez, amelyek ennek ellenére sokrétűek és lebilincselőek. Olyan őszintén ír saját magáról és az érzéseiről, mintha jegyzőkönyvbe venné pszichoterápiáit: ennél többet ember nem árulhat el magáról. Én képtelen lennék a saját nevem alatt ilyen mértékig a világ elé tárni a szenvedéseimet. Ebben a könyvben az anyját gyászolja, szóval valami földöntúli szenvedés sugárzik belőle, alig vártam, hogy vége legyen, most pedig alig várom, hogy újra elolvassam. A magyar fordítás sajnos fellelhetetlen, pedig szívesen gyönyörködnék benne. (franciásoknak: eléggé könnyű, cirádáktól mentes, lényegretörő nyelvezet, cserébe viszont annál nehezebb olvasmány)

Esterházy Péter: Haromia caelestis + Javított kiadás

Hm, gondolom nem kell bemutatni a szerzőt. Esterházy-t nem csak íróként, de közéleti személyiségként is nagyon szeretem, mondhatni ő az egyik erkölcsi és irodalmi eszményképem. Szókincse és nyelvi virtuozitása határtalan. Ha politikai pártot alapítana, bizony fölsorakoznék. Szerintem jobb a Javított kiadással kezdeni, bár ő pont nem ezt írja a fülszövegben. Nem állítom, h mindent megértettem a Harmoniából, és hogy azonosítottam az összes referenciát, de pont ezért bele-beleolvasok néha. Ilyenkor olyan szavakat írok bele a nagyvilágba, mint szárba szökken, meg hajdanvolt, meg nóvum.

Füst Milán: Egy orvoskisasszony feljegyzései

Szeretem Füst Milán idegesen vibráló, senkiéhez nem hasonlítható stílusát, saját külön (idegbeteg?) nyelvi világát. A történetet egy gyerekre és családra vágyó nő meséli el, és annyira modern, hogy simán megállja a helyét még ma is. De hogyan tudta Füst Milán ennyire pontosan, milyen lehet 30 éves nőnek lenni?

Gary, Roman (Émile Ajar): Előttem az élet (ford: Bognár Róbert)

Szívszorító, klasszikus történet (Franciaországban kötelező olvasmány) egy öregedő zsidó nőről és fogadott arab kisfiáról, a köztük lévő hatalmas szeretetről, meg úgy a szeretetről és az öregedésről általában. Letehetetlen! A fordítás pedig egyszerűen zseniális, mert a kisfiú gyerekesen vicces de mögöttes tartalomban annál inkább bővelkedő kifejezéseit átültetni magyarba nagyon nehéz lehetett (én évekig gondolkodhattam volna egy-egy kifejezésen asszem).



 Folyt. köv.

11 megjegyzés:

  1. Juuuj de szuper! Imádom az ajánlódat, mindet el akarom olvasni! :) ilyen könyvajánlót mindenki írjon, légyszi.

    VálaszTörlés
  2. képzeld, én elakadtam az Amerikai Tragédiával, rettentően unom már, a vége nagyon vontatott. Füst Milántól meg a Feleségem története csodálatos, azt olvastad? mondjuk Füst Milán csodálatos úgy, ahogy van. És hogyhogy sehol egy Pendragon legenda vagy Utas és holdvilág? Ezek mindenkinél szerepelnek a kedvencek között;)na mindegy, a Beszélnünk kell Kevinrőlt (asszem ez volt a magyar fordítás) kell feltétlen elolvasni, szerintem zseniális. az a baj, hogy ez olyan téma, ahol vég nélkül tudom sorolni, hogy mit kell elolvasni, abbahagyom inkább.

    VálaszTörlés
  3. elakadtál?? Pedig a vége a legjobb! Az igaz, h bő lére ereszti... de én tervezem, hogy csak úgy elolvasom a végét, mert az egész most így sok lenne.

    Még simán lehet, nem jutottam el az Sz-ig, van még 5! :) (amiből kető Sz betűs!) De Szerb Antal nincs köztük, noha tetszett a maga módján mindkettő, nem vagyok tőlük elájulva.

    Olvastam a Feleségem történetét, haboztam is, ne azt írjam-e, de ez a gyerekrevárós nő most aktuálisabb. Füst Milán tényleg csodálatos, olyan senkihez nem hasonlítható, nem?

    Képzeld, még nyáron belenéztem otthon a Kevin fordításába, de nem győzött meg, úgyhogy nem vettem meg. Angolul meg nem állok neki, lusta vagyok én ahhoz...

    Igen, veszélyes ez a téma! :) Majd a magyar szakon megbeszéljük.

    VálaszTörlés
  4. ja, a Kevint csakis angolul szabad olvasni, ez világos és szerintem muszáj, nem lehetsz lusta:) - utólag jöttem rá, hogy még nem jutottunk a végére, nem türelmetlenkedem akkor. a magyar szakon, amire nyolcvan évesen együtt járunk majd, Füst Milánról beszélgetünk? jó:D

    VálaszTörlés
  5. (ja és mondom, már olvastam az Amerikai Tragédiát, emlékszem is rá, szóval másodszorra nem volt olyan izgalmas, elsőre meg nem emlékszem, hogy a végét hogy bírtam, most nagyon tömény)

    VálaszTörlés
  6. Tényleg jó ötlet ez a lista...Mondjuk nekem Szerb Antal benne lenne biztosan, de hogy az Utas és holdvilág vagy a Pendragon legenda, azt nem tudom. Szávai János pedig tanított a magyar szakon :) Nagyon érdekes előadásokat tartott, csak rettentő monoton előadó.

    VálaszTörlés
  7. Molly: emlékszem, h már másodszorra olvasod a Tragédiát, ez még inkább kíváncsivá tesz, vajon én élvezném-e ha újraolvasom.

    Igen, a közös magyarszak-projektünkre gondolok!

    Barbi: szóval akkor Te már elvégezted a magyar szakot! De jó Neked! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, elvégeztem, így utólag azt kell mondjam, csak a magam kedvéért :) Olvasni szerettem-szeretek a legjobban, így adta magát a jelentkezés...Kicsit bánom, hogy ennyire elszakadtam tőle.

      Törlés
  8. Én élveztem újraolvasni a Tragédiát tavaly, nagyjából húsz évvel (Atyaég milyen vénséges vagyok!) az első után... Anno inkább a szegény szerelmes lány sorsa hatott meg, meg is lepődtem most, hogy az a szál mennyire nincs kibontva minden máshoz képest - másra emlékeztem, biztos a tini hormonok képzelték hozzá a többit. Most meg órákig filozofáltunk a társadalmi/erkölcsi vonatkozású részletek kapcsán, és bizony nem tűnt már annyira fekete-fehérnek az egész, legalább annyira együttéreztem Clyde szerencsétlenségével, és legalább annyira sajnáltam őt a másfajta igazságtalanságok miatt... Kíváncsi vagyok mit gondolok majd ötvenhat évesen... :)

    VálaszTörlés
  9. Vicces, hogy a kulonbozo életkor mi mindent hoz ki egy konyvbol. En a Bovarynéval jartam ugy, h tul késon (30?) olvastam el, ezért a lényegrol lemaradtam. Akkor mar nem értettem, mit szenved ez a szerencsétlen no, amikor van neki jo kis patikus férje, hazikoja, kisgyereke. Ha tiz évvel azelott kerul a kezembe, szerintem en is drukkoltam volna neki, hogy sikeruljon valami szint vinnie unalmas életébe!

    VálaszTörlés