2012. december 19., szerda

Rövid póráz

Az agyamra meg Z. féltékenysége. Nem tudom, kulturális különbségekről vagy generációs szakadékról van szó, mindegy is, annyit tudok, hogy rémisztő ez a jelenség. Nekem alapból bűntudatom van, akkor is bűnösnek érzem magam, ha pl. a reptéren csipog a fémdetektor: noha tudom, hogy nincs nálam semmi, mégis úgy érzem magam, mintha egy 10 centis kést rejtegetnék. Ha pedig azzal vádol valaki (mondjuk Z.), hogy egy esti találkozás és beszélgetés egy magyar kollégával (akivel ráadásul egy gimibe jártunk) nem normális dolog, akkor tisztára összezavarodom, és még megvédeni sem tudom magam. Az a problémája ugyanis, hogy félreérthető helyzetekbe keveredem, olyanokba, ahonnan már csak egy lépés a szerelembe esés és házasságtörés (szerinte).

Minden itt kezdődött Brüsszelben, mert amíg Párizsban együtt éltünk, az egész valahogy fel sem merült (és úgyis folyamatosan egymás nyakán lógtunk). Luxemburgban inkább csajokkal voltam körülvéve. De mióta itt élek Brüsszelben és társasághiányom van, terítékre került ez a féltékenység. Egyszer egy volt kollégámmal ebédeltem együtt, pár nappal azután, hogy átjött Brüsszelbe dolgozni. Akkor döbbentem meg először Z. reakcióján. Azt vágta a fejemhez, hogy ebből jó nem sülhet ki, a férfiak mind egy dologra (ugyanarra) vágynak, és hogy vigyázzak, milyen üzenetet közvetítek egy pasi felé. El is szégyelltem magam akkor, és nem is találkoztam azzal a sráccal többet (mondjuk fura fazon volt), de nagyon sokat gondolkodtam az eseten. És arra jöttem rá, hogy az a tény, hogy semmi titkolni- vagy félnivalóm nem volt, hogy nem játszottam kettős játékot, és hogy nem adtam a lovat alá, már önmagában is legitimálta a helyzetet. Még akkor is, ha ehhez be kellett buszoznom a belvárosba, mert érdekes módon, ha a menzán ebédelek kollégákkal, az nem zavarja.

Tegnap megint kirobban egy ilyen vita, és most, hogy józanul átgondolom és szavakba öntöm a történetet, nem is értem Z. álláspontját. De hiába: amikor veszekszünk, képtelen vagyok a saját nézőpontomat védeni, Z. lehengerel a jól fölépített érveivel, a dacos hallgatásával és a személyeskedő megjegyzéseivel.

Szóval csak annyi történt, hogy 1) egy barátnőm volt pasija is itt dolgozik Brüsszelben már három éve, lassan lejár a szerződése, és még soha nem találkoztunk (viszont telefonáltunk és e-maileztünk). 2) A brüsszeli hétköznapjaim elég sivárak, Z. gyakran nincs itt. 3) Van egy japán étterem, amit nagyon szeretek, de Z. nem, így csak ritkán jutok el oda. Szóval minden adott volt, hogy kedd este ezzel a pasival sushit vacsorázzunk együtt, és a régi giminkről, meg az örökzöld témáról, a közös munkahelyünkről beszélgessünk. Egyáltalán nem éreztem, hogy ez az egész bármilyen szempontból is fura lett volna. Na de majd megkérdezem az egyetlen férfi barátomat, aki megmaradt gyerekkorból (és aki Japánban él, szóval veszélytelen).

Még ha igaza lenne is  Z.-nek, és a pasinak (aki egyébként tök szimpi) bármilyen szándéka lenne velem, hát akarnám én? Nem. Le tudnám ügyesen és diplomatikusan szerelni? Le. Meg egyáltalán: ügyes taktika-e halálosan féltékenynek lenni és balhézni? Szerintem nem. Én fordított esetben inkább lapulnék, hogy a másik továbbra is nyílt lapokkal játsszon. És ne gondolja azt, hogy nyomon követik minden egyes lépését (sőt, rosszabb: korlátozzák).

Z. még Uminskire is féltékeny volt. A mai napig bánom, hogy a koncert után, mikor a maroknyi luxemburgi vette a kalapját-kabátját, nem mentem oda Philippe-hez, hogy megmondjam, mennyire szuper volt az előadás és milyen telitalálat az album. Szerintem tök jól esett volna neki és én is szívesen váltottam volna vele pár szót. De nem tettem, mert szegény Z.-re gondoltam, aki otthon féltékenykedett.

Ez a féltékenység pont arra jó, hogy problémát kreáljon ott, ahol nem volt. Őrület.

16 megjegyzés:

  1. Tök szimpatikus, fiatal férfi, együtt jártatok gimibe, közös munkahelyetek van, szereti a szusit... :) Hát... Hogy őszinte legyek... :)
    (IKL)

    VálaszTörlés
  2. Izé... megvan a telefonszáma, ha gondolod! :)

    Egyébként végig azon gondolkodtam, melyik szingli barátnőmnek tudnám bemutatni, de hozzád túl idős (40), szóval egy másik lányra gondoltam. Most már csak nyélbe kell ütni egy talit. Ja, meg volt egy lájtos cigányózós megjegyzése, plusz a menzát is szidta, szóval ez a két tényező abszolút kiesővé teszi, NA NEM MINTHA pasit akarnék váltani, csak a jegyzőkönyv kedvéért. :)) Amúgy jóképű, nagyon okos, még jelentkezők esetleg??

    VálaszTörlés
  3. Dehát IKL utálja a szusit.

    Amúgy én pár hónap után kirúgtam azokat a fiúkat, akik ezt nyomták, hogy nem ülhetek be kávézni mással, én ezt nem bírom elviselni.

    VálaszTörlés
  4. jaj, tényleg!

    Hát, kirúgni kicsit késő :)) meg nem is opció. Én inkább valamiféle átnevelésre gondoltam...

    VálaszTörlés
  5. De a menzát én is mindig szidom, szoktam burkoltan cigányozni, arról nem is beszélve, hogy kifejezetten szeretem az idősebb pasikat, a Te szádból ez különben is elég gyenge ellenérv...

    Mondjuk a szusi igen komoly ellenérv, főleg ha a galandférgekre gondolok. A bélférgesség nem szexi és a szusievők 10%-a bélférges. Komolyan, most olvastam. Így egyétek a szusitokat...

    VálaszTörlés
  6. Azért látszik, hogy fáradok, utálom a szóismétlést. Állítom, hogy csak azért ügyelek még holnap egyet, hogy az utolsó bőrt is lehúzza rólam a munkahelyem, mielőtt vége a világnak, teljesen biztos vagyok benne, hogy az ügyeletátadást követő negyed órán belül világvége lesz.

    VálaszTörlés
  7. Jaj, nem gondolom, hogy rúgd ki :))) Meg szerintem csomó nő szereti és igényli is, hogy egy kicsit féltékenykedjenek rá, csak az intenzitást kell ügyesen belőni.

    VálaszTörlés
  8. IKL: ja igen, vizet prédikálok... (és szusit eszem). Asszem nem tetszene ez a pasi Neked, nem olyan szenvedélyes típusú, mint amilyet szeretnél, inkább az a kényelmes fajta. És alacsonyabb is nálad. Remélem, ezek már jobb érvek! :)

    Ez a galandféreg télleg aggasztó... na, majd nem gondolok rá. De mindenben van valami, nem? A nem biocucc meg rákkeltő stb. stb.

    Szóismétlés: nekem több éve tartó, bonyolult viszonyom van a szóismétléssel. Én félek tőle!

    Isolde: igen, a KICSI féltékenykedés még oké, illő és való, de ez... nagyon bízom abban, hogy a nevelés meghozza majd a gyümölcsét.

    VálaszTörlés
  9. Meggyőztél, ki nem állhatom a tohonya férfiakat.

    VálaszTörlés
  10. Nem gondolom, hogy átnevelhető lesz, de próbálkozni ér! :)

    VálaszTörlés
  11. Az egész titok csak annyi,hogy ne hagyd magad,különben egy napon csak azt veszed észre,hogy ő nevelt át téged és többet soha,senkivel nem mész sehova .

    Nem tudom,na,bíznia kéne benned,hát nem tőle akarsz te gyereket?!
    De ezt nem bántásból írtam,szóval ne vedd annak:)

    VálaszTörlés
  12. Tamko, én sajnos voltam féltékeny fél párkapcsolatban, kettőben is. Az elsőben iszonyat sárkányként viselkedtem, restellem, amíg élek. A másodikban, tanulva az elsőből, hallgattam, bölcs és nagyvonalú akartam lenni, de ugyanolyan pokol volt. Ezt csak azért írom, mert a közhiedelemmel ellentétben a féltékeny emberek nagyon szarul érzik magukat, rossz a gyomorösszeszorulás, rossz érzés gyanakodni, megbántani, de valahogy nincs belőle menekvés. És megkockáztatom, a féltékenység intenzitása kicsit független is attól, van-e valós ok rá. Csak mar, mar, szenvedsz, összehasonlítod magad a vélt vagy valós vetélytárssal, leskelődsz, számítasz, vagy mindezt nem teszed, mert közben van egy másik éned is, aki mindezt szégyelli, de attól belül ott nagyon rossz. Nem hiszek az átnevelésben, hátha az segít, ha picit átérzed, kb. min mehet Z keresztül.

    VálaszTörlés
  13. De Z. tökre bízik bennem, soha nem kutakodik vagy keresgél vagy keresztkérdez, mindent elhisz bemondásra, úgyis tudja, hogy igazat mondok. Ő attól fél, hogy az ilyen helyzetek csak bonyodalmat okoznak, kölcsönös vonzódást, ilyesmit. POnt ma beszéltem egy 3 gyerekes barátnőmmel aki elmondott egy történetet, amit nyílván nem fogok Z. orrára kötni: a húga (szintén 3 gyerekes) nagyon szoros kapcsolatba került az utcájukban lakó (3 gyerekes! balladai motívum!) pasival, rengeteget beszélgettek, e-maileztek... mígnem egymásba szerettek. Szóval Z. az ilyen eseteket szeretné elkerülni, és ő is látott már egyet-mást.

    Ugyanakkor pedig tök hülyeség, mert a tiltás csak olaj a tűzre, a munkahelyi pasikat meg úgysem tudja kiszűrni. Szóval semmi értelme az egésznek, állítólag a legtöbb félrelépés úgyis kollégák között történik. Erre én is láttam egy tökéletes példát, az orrom előtt játszódott le, mindegyik szereplőt jól ismerem, szóval...

    Azért hiszek az átnevelésben, mert Z. idővel mindig is belájta saját érvelésének hibáit. Pl. a tavaszi csajos bulit is ellenezte, aztán ma már vígaz szervezem a következőt, amihez ráadásul ő foglalta le a szállást, mert én nem tudtam volna kialkudni ilyen jó árat. A kettős transzferre is igent mondott nagy nehezen, noha nem volt egyszerű menet. Ezt a blogot is először valamiféle ördögtől való irománynak tartotta. Amikor megmutattam neki, ki akarta húzatni velem a rá vonatkozó részeket!! Aztán lehiggadt, belátta, hogy ez cenzúrát jelentene, meg középkori nő-ffi viszonyokat, és ma már ő aggódik a legjobban, h nem fognak-e dutyiba zárni a zenemegosztásért.

    VálaszTörlés
  14. na, nálam a blog miatti cseszegetés egyértelmű válóok

    VálaszTörlés
  15. Úgy tűnik, Z fejlődőképes, kor ide vagy oda :) drukkolok. Én sem értettem sose a féltékenykedést. Aki félre akar lépni, az fog is, akármit tesz a másik, aki meg nem akar, az nem fog. Lehet akármiylen szuper pasi, remek alkalom, még akár némi rokonszenv is, ha boldog vagyok a párommal, ez nem fontos, és abszolut kezelhető. Nekem rengeteg férfi barátom van, sőt, főleg férfi barátaim vannak, mégsem csaltam meg soha egyetlen páromat sem. (voltam persze A Másik Nő egyetemista koromba, de az más tészta, ott nem én csalok, hanem velem csalnak.. )

    VálaszTörlés
  16. Én értem a féltékenységet, na de tudja az illető kezelni ugye! A ffi barátokért irigyellek, nekem soha nem volt sok, valahogy alapból nem vagyok az a típus, vagy mindig elromlottak ezek a kapcsolatok, nem tudom.

    VálaszTörlés