Vegyünk két akkora iskolát, mint a volt gimim, az összes tanáraival és diákjaival együtt, és mondjuk azt, hogy köztük vagyok én is. Mennyi az esélye annak, hogy ha ebből a tömegből véletlenszerűen kiválasztunk egy személyt, az pont én leszek? Annyi, mint az inszeminációnk sikerének, egy az ezerhez.
Na, én most egy ilyen lehetetlen vállalkozásba fogtam, és bízom ebben a pici százalékocskában – ilyen egy fogamzási idegbajos. Pedig emlékszem, a Nyomorultak olvasásakor elegem volt a döbbenetes egybeesésekből. Amikor pl. Marius (vagy Jean Valjean?) elköltözött egy Párizs melletti városba, és véletlenül éppen a Thénardier-k melletti szobát vette ki, a szememet forgattam. Ilyen nincs is, micsoda hülyeség. Pedig van! Z.-vel nemrég elgondolkodtunk olyan eseteken, amelyekről közvetlen környezetünkből tudunk és amelyek esélye szinte a hullával volt egyenlő.
Első történet. Helyszín: Budapest, időpont: 2000 körül. Húgom Albániába utazott repülővel és Ferihegyre BKV-val ment ki. Újpest-Központnál felszállt a metróra, leült, majd pár perc múlva leült vele szemben egy... pilóta. (Egyenruha, húzós bőrönd, tévedés kizárva). Ferihegyig együtt utaztak, ott elkavarodtak egymás mellől. Amikor a húgom felszállt a gépre, újra összetalálkozott az emberrel: ő vezette a gépet!
Második történet. Békásmegyer, nyolcvanas évek. Gyerekkori barátnőmék (három lány) kutyát kaptak ajándékba, pici gombóc. A papájuk ötlete alapján a kutyus nevét a lányok nevének egy-egy szótagjából állították össze, így lett KA-D-OR. Évekkel később elkezdtem franciát tanulni a fent említett gimiben. Főiskola után kimentem Franciaországba, megismerkedtem Z.-vel, akinek egyszer elmeséltem ezt a történetet. Z. megdöbbenve mondta, hogy a név (cador) jelent valamit franciául. És tudjátok mit? „Kutya”
Harmadik történet. Helyszín: Párizs, időpont: 60'-as évek. A történet főszereplője egy magnó. Z. kisgyerek volt, kölcsönkapott a szomszédban lakó kisfiútől egy magnót, amivel egész délután játszott: felvette a testvérei és mamája hangját, egy egész vacsora hangjátékát rögzítette. A magnót később visszaadta a fiúnak, aki szegény később meghalt, így megszűnt a kapcsolat a családdal is. Z. és testvérei felnőttek, a 3 gyerek 3 különböző kontinensen élt akkor, amikor évek múlva (a 80'-as években, amikor én még Kadort sétáltattam) Z. meglátogatta a családot. Az apa átnyújtott neki egy csomagot: a magnó volt benne, amit a kis szomszéd halála után félretettek. Odaajándékozta Z-nek. Otthon Z. észrevette, hogy benne maradt egy kazetta. Elindította és megdöbbent. Azt a vacsorai jelenetet hallotta, amit gyerekként felvett 25 évvel ezelőtt – ugyanis azóta nem nyúlt senki a magnóhoz.
(Egyébként pedig: hogy találhattam kevésnek a inszemináció sikerének mondott eredeti 12–15%-ot! Az olyan lett volna, mintha az idegenvezetés-fakultációból vagy a szertornász-csapatból választottak ki volna véletlenszerűen. Szinte tuti.)
BIZTOS!!!!!! SIKERÜL!!!! A menyemnek be szokott jönni a kívánságfal! Egy próbát megér! Ragaszd ki mindenhova, hogy bármerre mész a lakásban, ezzel találkozz!! Erre koncentrálj! CsAK erre!!!:))
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást és az ötletet. De azt hiszem ebben a cikélusban már lekéstem. A következőben esetleg megpróbálom, miét ne? Z. teljesen hülyének fog nézni. :)))
VálaszTörlésNem baj!!! Hátha!!:)))))
VálaszTörlésÉn egyszer rég jártam egy fiúval és elvitt Pulába (Horvátország) és ott az amfiteátrum alagsorában (nagy, sok szobányi alagsor) belevéstük egy oszlopba a nevünket. Aztán van a Charles nevű barátom, aki nagyon sokat utazik, és 2002 körül volt Pulán az amfiteátrumban, lement az alagsorba, kő meg fa oszlopokkal, és a falak meg az oszlopok mind tele vannak monogramokkal, hogy itt járt ez és ez, dátum. Nagyon sok, több száz. Megállt egy oszlop mellett, amire így kb szemmagasságban az volt írva, hogy Izolda és Tibor 1998. (A neveket megváltoztattam, de az eredeti is kb ennyire gyakori két név). Eszébe jutott, hogy nekem volt egy Tibor nevű pasim régen, akivel mintha nyaraltam volna Horvátországban, úgyhogy felhívott, hogy nem jártunk véletlenül a pulai amfiteátrum alagsorában és véstünk oda nevet?
VálaszTörlésÚristen, ez hátborzongató!!
VálaszTörlés