Amikor megérkezem, rémülten veszem észre, megint egy metrótérkép előtt állva, hogy rossz helyen vagyok, egy másik megállónál jöttem fel.
Újratervezem az utat, és ismét felszállok. Mondanom sem kell, megint rossz megállónál jövök fel. EGÉSZ ÉJSZAKA azzal próbálkozom, hogy eljussak az úti célomhoz - EGYSZER SEM sikerül. Minden próbálkozás előtt reménykedem, majd egyre csüggedtebb, frusztráltabb és ijedtebb leszek.
Egy másik variáció szerint liftben vagyok, és a (mondjuk) 13. emeleten kell kiszállnom. Egyszer túlmegyek, egyszer nem megyek elég magasra, de mindig elrontom. Egész éjjel hasztalan liftezek, egyre idegesebben.
Tegnap egy metrós játékkal jatszottunk (ilyen UNO-szerű, londoni metróállomásokkal, Mind the Gap a neve), erre ma éjjel megint metróztam. Még most is látom magam előtt a két megállót, az egyik valami lila vonalon, a másik egy zöld vonalon helyezkedett el, és basszus, nem találtam el egyikből a másikba!
Már rég álmodtam, de nekem sokáig az volt az egyik visszatérő rémálmom, hogy elkések az irodából és bármit teszek, nem bírok beérni. Londoniak tudják, hogy ennek valóságalapja van a notorius, utolsó pillanatban órákra felfüggesztett metróvonalakkal, az áttervezhetetlen útvonalakkal és a metrósztrájkkal, amikor elindulsz és 4-5 órás buszúttal haza is érsz (félévente, túlzás nélkül ismétlődő eset).
VálaszTörlésEgy időben egy másik visszatérő rémálmom is volt, hogy a kertünkben egy elásott hullát rejtegetek a rendőrség elől. Ez egy igazán nagyon szörnyű álom volt, pszichológusok kincsesládája, szerencsére elmúlt, és a házat is eladtam (remélem a hullákkal együtt).
az én egyik legrosszabb álmom az volt, azt hiszem, amikor azt álmodtam, hogy nem a saját lakásomba jöttem be este és feküdtem le, hanem egy pont úgy kinéző másikba és nem az én férjem szuszog mellettem, hanem egy idegen ember. akkorát ugrottam, hogy borzasztó, mikor ebből az álomból felébredtem! :) ez is a pszichológusok kincsesládája mondjuk :D
VálaszTörlésezt az elkésős, nem tudok menni, nem haladok, húzom magam, nem jön a busz, rosszra szállok, folyvást elvétem az útirányt kábé milliószor álmodom, annyira kimerítő. és a legrosszabb, amikor valahogy a valóságban is megvalósul részleteiben, legalábbis nagyon hasonlót érzek!
Nekem két visszatérő rémálmom van: 1) rájövök, hogy nem készültem az érettségire, esetleg: elfelejtettem bejárni a suliba, pedig közeleg az érettségi és 2) mindjárt kezdődik az előadás és én nem vagyok a helyemen.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAz álmok értelmezése....🤔. Apukám egy hétig minden éjjel ugyanazt álmodta. Kimegy az állomásra és két vonatra szállna, de teljesen tanácstalan, hogy melyiket válassza. Szinte belebolondul (az álomban!) a döntésképtelenségbe.
VálaszTörlésPofon egyszerű a megfejtés. 18 évesen az orvosi egyetemre menjen, vagy legyen bölcsész, ezt kellett eldöntenie.
Én már öregen ritkán álmodok, akkor is elfelejtem ébredés után. Azok régi rémálmaim voltak, hogy autóban ülök, ami elég gyorsan megy és én vezetek. De nincs jogsim, totál pánikolok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe, hogy oldom ezt meg. Mert tényleg, a valóságban se tudok vezetni.
FElla vagyok ismét a névtelenség ködébe burkolózva.
VálaszTörlésÉn is szoktam ilyen megfejtést adni a visszatérő álmaimnak, és most meglepett, hogy az én két tipikus visszatérő álmom hasonló valamennyire másokéhoz.
1. Öltözök vagy pakolok egy táskába, bőröndbe és nem férnek be a ruhák, akták, nem sikerül felöltöznöm, miközben itt a taxi, jön a busz, Anyukám (!!) sürget...
2. Kiderül, hogy érettségiznem kell kémiából vagy fizikából és még az órákra sem tudom, hogy fogok bejárni hiszen dolgozom. Vagy ennek variációja, különböző vizsgákat kell letennem amikre hirtelen kellene felkészülni.
Az első típus szerintem az állandó időhiány, mindennel való késésben levés (ami rám nagyon jellemző).
Második: a generációmra jellemző non-stop lelkifurdalás, hogy valami nem lett jól elvégezve.
Nagyon kiváncsi lennék, hogy a Z vagy Alfa, stb. generációsok is fognak-e felnőtt (idős) korukban ilyen vizsgázós jellegűt álmodni. (Mondanom sem kell kitűnőre érettségiztem, nyilván itt arról van szó, hogy mindig lehetett volna még többet, még jobban - nem tudom ez mennnyire lesz jellemző a mostani fiatalokra). (FElla).