Törzsvendégek

Tegnap elmentünk végre az itteni termálfürdőbe is. Nyolcra szoktunk járni, és rendszerint kàbé tízig maradunk. Utàna Boni másodszor is megreggelizik (tegnap fish and chipset!), majd kimegyünk az usziból, át az út túloldalán található könyvesboltba, ahol kávézni is lehet. Ott nézelődünk egy ideig, és ebédre már otthon is vagyunk. 

Tegnap, ahogy bementünk a könyvesboltba, az eladó lány megszólított, hogy “ Boniface tavaly ittfelejtette az úszódeszkáját!” - és valóban előhúzta a deszkát, amire még régen nagy betűkkel ráírtam, hogy BONIFACE. Amúgy nem ismerjük a lányt, csak így látásból, de basszus, nem gondoltam volna, hogy ennyire emlékszik ránk. És megőrizte a deszkát egy évig! Annyira rendes tőle. Utána hozzátette:

- Láttam ma reggel a férjét, gondoltam, hogy jönni fognak! - ezen meg Z. csodálkozott el, mikor később elmeséltem neki, mert állítása szerint ő nem ismerte volna fel az eladó lányt. Pedig neki jobb az arcmemóriája, viszont nagyon figyelmetlen.

Úgy látszik, törzsvendégek (más szóval habitüék) vagyunk.