A kéthetes szünet után tegnap elkezdődött a suli, remélem, újult erővel vetik bele az érintettek magukat a tanulásba-tanításba, egészen a karácsonyi (ismét kéthetes) szünetig. Időközben lesz egy osztályozó értekezlet és egy első trimeszteri bizonyítvány. Mindkét eseményt kicsit félve várjuk: az elsőt azért, mert Boni barátja lett az osztály képviselője (azaz jelen kell lennie az értekezleten), Boni pedig elvállalta a helyettesítést, ami egyáltalán nem testhetálló feladat számára, nem is értem. A bizonyítványa eddig szinte tökéletes, kivéve az ének kettest, amivel nem tudom, mit lehet kezdeni...ma délelőtt a tanárnő íratott velük egy röpdolgozatot, az talán javít valamit. Lesz a héten egy fogadó óra is, feliratkoztam az énektanárnőhöz, meglátjuk (ha jófej, esetleg azt is megkérdezem tőle, hogy mutál-e Boni, ez már az-e vagy sem, tegnap nem kérdeztem meg a zongoratanárnőt :))
Amúgy ez a kisfiú (az osztály képviselője) a múltkor elfelejtette elvinni órára a töricuccait. Három ilyen mulasztásért asszem egy óra büntetés jár. Ha jól tudom, ezt hívják retenue-nek, azaz, hogy a delikvensnek egy órán keresztül, tanítás után bent kell maradia a suliban (úgy képzelem ezt, mint ahogy a Harry Potter csinálta, gondolom adnak nekik valami feladatot?). De ennek az ellenkezője is létezik: amikor valakit kizárnak az iskolából pár napra à la Adrien Mole. Boni egyik szolfézsos ismerősét három napra kizárták, mert a jómadár elindította a tűzriasztót!
Szóval ez a kisfiú nem vitte el a töricuccait, és, mint Boni felháborodottan mesélte, hogy a gyerek nem mondta meg a tanárnak, tehát nem kap büntit.
De hát ki az a hülye, aki saját magát bemártja?! – kiáltottam fel meglepetésemben. Akárhogy csűröm-csavarom a dolgot, nem tudom kihozni azt, hogy a gyerek magatartása helytelen lett volna: nem hazudott, hanem hallgatott. A hallgatásával nem okozott kárt másoknak. Kockázatot vállalt (azt, hogy a tanár később észreveszi), és bejött neki (nem vette észre).
De vajon Boni miért gondolja, hogy ilyen esetben meg kellett volna mondania az igazságot? Ijesztő. Pont ő, aki soha nem megy a szomszédba egy kis hazugságért! Képtelenség az egész.
Megkérdeztem a barátnőmet, mert kicsit elbizonytalanodtam, hogy mi az etikailag követendő magatartás ebben az esetben, és megerősítette, hogy nincs a kisfiú eljárásával semmi baj. Viszont, tette hozzá, inkább örüljek annak, hogy Boni nem mártotta be!
Huh, ebbe bele sem gondoltam. Az lett volna csak gáz!
Mekkora hülyeség ez az egy órára bent tartás! (legalábbis szerintem)
VálaszTörlésEz olyan, mint az amerikai tinisorozatokban, Breakfast Club-ban megjeleno detention es a kizarasos buntetesi forma, a suspension. A kotelezo, iskola utani, vagy szombati bent maradas bunteto jelleget meg ertem, de a felfuggesztest nem. En baromi boldog voltam gyerekkent, ha nem kellett az iskola kozelebe menni, ha csak pont annyira voltam beteg, hogy nem ereztem nagyon rosszul magam, de kozossegbe nem mehettem. Pedig alapvetoen szerettem iskolaba jarni. Lehet azert is, mert nagyon konnyen bepotoltam mindent, igy a lemaradast sem eltem meg negativumkent.
VálaszTörlésÓ, a klasszikus bezárás, én azt hittem, ez már csak a regényekben meg a filmekben van! Nagyon meglep, hogy még alkalmazzák - ilyenkor külön ezért ott ül egy tanár a büntiben lévő gyerekkel? És pont azt is akartam kérdezni, amit te is zárójelben, hogy leíratnak ilyenkor velük valamit százszor? Tiszta tizenkilencedik század :D
VálaszTörlésÉn amúgy átérzem Boni felháborodását, erős igazságérzete van, és a kisfiú nem volt egyenes, akárhogy is nézzük. Nyilván ez egy ártalmatlan jelenség, mást nem károsított vagy rövidített meg, szóval ügyet nem kell belőle csinálni, de maximálisan egyetértek abban Bonival, hogy nem fair, hogy ugyanazért a dologért, ha kitudódik, büntetés jár, de ha nem tudódik ki, nincs következménye.