A hét egyetlen említésre méltó eseménye az volt (azon kívül, hogy Krasznahorkai kapta az irodalmi Nobel-díjat) (és hogy nem Trump kapta a Nobel-békedíjat), hogy íngyulladásom lett. Szinte alig bírtam behajlítani szegény bal karomat, őrülten fájt. Úgy aludtam, hogy amikor fordulnom kellett az ágyban, a jobb kezemmel megfogtam a bal karomat, és húztam magam után. Emiatt úszni sem tudtam menni egész héten.
De a legérdekesebb az ok (vagy véletlen? de gyanús az egybeesés): előző napon oltattam be magamat az új Covid-vírusvariáns (amit itt Frankensteinnek becéznek) elleni oltással. Érdekes, mert a vakcinát a felkaromba kaptam, és az alkarom fájt baromira utána. Másra nem tudok gondolni, mert semmi különöset nem csináltam a bal kezemmel. Most viszont már értem, miért kérdezik meg, hogy melyik karba szeretném az injekciót. Ha a jobb karomba kaptam volna, tuti nem tudtam volna dolgozni.
Az orvos után sétáltam egyet a botanikus kertben, olyan szép így a természet. Folyton rámkényszeríti a közhelyeit, úgymint színes levelek megjelenítése fényképeken (lőjjetek le!). Kár, hogy a hanyatlás csak a természetben esztétikus, emberben már kevésbé..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése