Múltkor Z. küldött két fotót két könyvről. A párizsi Keleti pályaudvaron várta a vonat indulását, és még volt ideje bemenni egy könyvesboltba. Azt kérdezte, melyik könyvet vegye meg Boninak. Kicsit felkaptam a vizet, hogy könyvet nem boritó meg fülszöveg alapján, hanem kritikák, recenziók, irodalmi műsorok és ajánlások alapján kell választani, majd ráböktünk az egyikre.
Teljesen véletlenül megint igaza lett. Nem tudom, hogyan választott ilyen jól, milyen isteni gondviselés vezette a kezét, amikor 50%-ban erre a könyvre esett a választása – de ritkán olvas az ember ennyire intelligens, magával ragadó és humoros ifjúsági regényt. Boni még aznap este elkezdte (pedig tele van kiolvasatlan vagy félig kiolvasott könvyekkel), másnap befejezte, de úgy, hogy olvasás közben oda-odajött hozzám lelkendezve, hogy nézzem meg, ez itt milyen vicces, az pedig milyen zseniális. Ezek után elolvastam én is, és csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a könyvről. Ez egy remekmű!
Képzeljétek, egy nyomozásról szól, de nem akármilyenről: egy irodalmi nyomozásról. A könyv maga egy műelemzés a Kis hercegről. Micsoda fantasztikus, fantasztikus ötlet, nem is értem, ilyesmi hogy juthat eszébe egy fiatal nőnek. A nyomozók a Kis hercegben fellelhető rejtély(ek) után nyomoznak, és annyira eredeti az egész sztori, hogy soha nem válik unalmassá vagy didaktikussá. Tudtátok például, hogy a Kis hercegben nincs illusztráció magáról a repülőről? Olyan fogalmakkal ismerteti meg az olvasókat például, hogy szerző és elbeszélő (akiket nem szabad összekeverni), a szülők számára pedig Proust-idézeteket rejt el a szövegben (legalábbis egyet találtam; biztos van több).
Boni egyébként csak félig olvasta a Kis herceget, régebben, de ez egyáltalán nem gond a könyv olvasásakor. (Utána elővette, még egyszer elkezdte, és ugyanott abbahagyta, ahol a múltkor; nem szereti.)
Egyetlen problémám, pontosabban félelmem van a könyvvel kapcsolatban; ez egy ötrészes sorozat első része, és nem tudom elképzelni, hogy ezt a színvonalat még egyszer meg lehet ütni. Utánanéztem a csajnak is. Nagyon tehetségesnek tűnik: elismert szerző Franciaországban, egyetemi tanár és kutató az Egyesült Királyságban, fordító, két (kétnyelvű) gyerek anyja, és még nincs negyven éves. Ő-rü-let! Főleg, ha ahhoz viszonyítom, hogy én valami hasonló könyvet szerettem volna írni Boninak a magyar nyelvről, és hogy mennyire eredetibb, viccesebb és izgalmasabb az övé, mennyire sokkal logikusabb a cselekménye, mennyire ütősebb a vége. Amúgy láttam, hogy írt egy könyvet arról is, hogyan írjunk ifjúsági regényt, természetesen azt is el fogom olvasni (de előtte elkezdem ennek a sorozatnak a második részét, ami most jelent meg. Ez a Peter Panról szól).
Ahogy a címben is írtam, ha bármely könyvet a világon (egy elképzelt világon) én írhattam volna meg, akkor ez lett volna az. Talán meg is filmesítik, nagyon el tudok képzelni egy Amélie-féle adaptációt. És nem lennék meglepve, ha az iskolák lecsapnának rá, amint puhakötésű (olcsó) kiadásban is megjelenik. Ez a szöveg minden irodalomtanár.nő álma! (⇐ hihi, kipróbáltam a gendersemleges írást!)
De kár, hogy magyarul még nem jelent meg! De hátha meg fog, mert más könyv már olvasható tőle magyarul. Én hasonlónak érzem az ajánlód alapján a Jane Eyre eset című könyvhöz, az szerintem zseniális, bár nem ifjúsági.
VálaszTörlés