– Bocsánat, hogy így, ismeretlenül, átszólok az asztalon, és megzavarom a beszélgetésüket... Önök, ugyebár, törökök?
– Nem, nem. Mi magyarok vagyunk.
– Magyarok? Nahát, milyen véletlen! Nekem is van egy magyar ismerősöm, akivel épp ebben a bisztróban időnkint lejátszok egy parti sakkot... De talán ismerik is! A neve Jan Szlavomir Sztrhács.
– Sajnos, nem ismerjük. De a neve után ítélve nem is magyar.
– Hát melyik országban laknak a magyarok?
– Magyarországon.
– Aminek fővárosa Bukarest?
– Nem, kérem. Magyarország fővárosa Budapest.
– Hát persze! És elnézést kérek a zavarásért. Most már mindent értek.
(Örkény István, Egyperces novellák, 1963)
Amíg nem láttam a szerzőt, tök azt hittem, hogy Veletek megtörtént eset 😂. Bocs franciák, szeretlek benneteket, de belefér/ne...(Antibes, 1997, lerobbantunk, a szervizben a H-ról hollandnak számitottak minket. Végülis előnyünkre🤭)
VálaszTörlésEz a mai napig realisztikus!!
VálaszTörlésLegemlékezetesebb beszélgetésem a témában egy kb 23 éves, diplomás angol lánnyal:
- Honnan származol?
- Magyarországról.*
- Az hol van?
- (....!!!....) Ausztria mellett.
Csak remélem, hogy Ausztriát tudta! :)
* Ezt variálni szoktam közönségtől, kedvtől, beszélgetéstől függően, ki mennyi infot bír - ennek a lánynak már ez is bonyolult volt :)
:))) én egyébként nem teljesen azt olvasom ki ebböl a szövegbol, hogy buták a franciák (nyugatiak) mert fogalmuk sincs, hol van Mo.
VálaszTörlésInkább azt a fájdalmat érzem ki belole, amit egy nagy múltú (tatárjárás! Mohács! Trianon!) és kultùràjù, de kis orszàg lakosa érez egy olyan ország állampolgáràval szemben, amelynek a nyelve elterjedtebb, pozìciója dominánsabb és történelme nagyobb hatósugarù.
(Tegnap nekem is meg kellett néznem, hol is van pontosan Nigéria)