Ki kezdte? Ki a hibás?

Vacsora előtt felhívott Boni osztálytársának anyukája, volt egy rémes beszélgetésünk. Ma volt az osztályozó értekezlet, amin ő mint szmk-s anyuka is reszt vett, és kiderült, hogy se Boni, se Gabriel nem kapnak dicséretet, ami pedig a tanulmányi eredményük alapján megilletné őket, mert sokat dumálnak órán. Ez állítólag annyira lesújtotta Gabrielt, hogy sírt, majd szót szót követett, Gabriel bepanaszolta Bonit, hogy állítólag órán és szünetben is nyaggatja, üti. A nő tök ideges volt, néha az apuka is átvette a telefont (ő is tök ideges volt), aki, tisztára mint az apám, próféciákba bocsátkozott, hogy Boninak ilyen meg olyan élete lesz, ha így folytatja, a végén már tanácsokat is kezdett osztogatni, ááá, a szokásos. Mindketten tanárok és nem rejtik véka alá, hogy az életben a legfontosabb: a tanulmányi átlag.

Egyébkent ez az üti-vágja mentalitás engem is meglep. De ezek a fiúk úgy általában nem köszöntik egymást reggelente, hanem: hátba vágják egymást, persze Bonival az élükön, akinek soha nem volt kenyere a köszönés. Szóval nem tudom, melyikük a főkolompos, egyáltalán van-e, de simán el tudom képzelni Boniról, hogy túlzásba viszi a hátbavágós poénokat, az oldalbabökést, a kapucni ráhúzását a másik fejére stb.

Boni reakciója klasszikus volt: mindent tagadott. Z. reakciója szintén jellemző: mérgesen kiabált Bonival, felsorolta az összes olyan esetet, amikor saját szemével látta, hogy Boni valamelyik gyerekre viccből rávágott.

Az én reakcióm: csalódtam, hogy a szülők kérdezést nélkül Bonira hárítják az összes felelősséget, sajnálom Bonit, mert csalódott lehet, hogy Gabriel így bemószerolta, féltem, mert a hozzáállása rossznak tűnik (nem hajlandó beszélni a történtekről), mérges vagyok, mert meg sem akar hallgatni, pedig egy dologban azt akarom, hogy szót fogadjon: nem érinthet meg gyereket annak kérdezése nélkül, se lábbal, se kézzel, se ping-pong ütővel. 

Most szegény még álmatlanul forgolódik, érthető módon nem tud elaludni. Jaj, olyan nehez ez!