Szombat délután jött egy telefonhívás a vonalasra, 04-es körzetszámmal. A férjem már akkor sejtette, mielőtt felvette a telefont: valaki megtalálta az irattárcámat!
A bérelt faház kanapéja alatt volt.
Ha nem lettem volna olyan feledékeny, és emlékeztem volna, hogy elvittem, már ott megtalálhattam volna. Az utánunk kettővel következő bérlők bukkantak rá (pedig közben elvileg KÉT takarítás is volt!), leadták az ingatlanügynökségnek, ők hívtak fel.
A bankkártyákat, az uszibérletet, a könyvtárjegyeket és a személyimet még a múlt héten megcsináltattam-megigényeltem, de a jogsira már nem maradt erőm/időm. Z. folyton noszogatott, hogy el fognak kapni (csak rövid távokra mentem kocsival), én egyre csak halogattam a bejelentést. És nekem lett igazam! Megmarad a régi, rózsaszín papírkás, nosztalgiafotós ereklyém jogsim.
De jó!!! Volt egy ilyen megérzésem, hogy meglesz.
VálaszTörlés(Nálunk legutóbb anyukám "hagyta el" a lakáskulcsát, már leszervezték a zárcserét - amikor természetesen megtalálta a kulcsokat a munkahelyén. Szerencsére még le lehetett mondani a cserét!)
Hurrá! Nagyon szurkoltam. Érdemes volt😉
VálaszTörlésKöszönöm a szurkolást és az együttérzést :)))
VálaszTörlés