Ön biztosan azt gondolja, amit gondolni hisz?

Tök érdekes, amikor Le Pen halála napján hallottam a rádióban azt a terroristás morális dilemmát (amelyben sajnálatos módon teljesen egyetértetem, és azóta is egyetértek Le Pennel), már úton volt felém ez a könyv. Előző hétvégén rendeltem meg, mert hallottam az írójával egy interjút, és annyira értdekes volt, hogy mindenképpen szerettem volna elolvasni tőle egy könyvet (így kerülnek a már amúgy is hosszú sor elejére újabb és újabb könyvek...).

Nézegettem a neten, hogy miket írt, pl. a Trónok harcáról, a Harry Potterről  vagy egyszerűen csak a boldogságról is jelentetett meg egy-egy filozófiai, de a nagyközönséghez szóló elemzést. Végül erre a könyvre esett a választásom, mert olyan megosztó problémákat ígért tárgyalni, mint a béranyaság, az eutanázia, a prostitúció vagy a fogyatékos embereknek szánt szexuális szolgáltatás.

És képzeljétek, a könyvben szerepelt a terrorista dilemma is! Sőt, annak egy változata: amikor a terroristát nem megkínozni, hanem megölni kell (vagy sem), megmentve így ezrek életét, akiket egy későbbi robbantásban megölne. Igen ám, de a terroristát csak egy konkrét időben és egy konkrét helyen tudjuk megölni, amikor/ahol száz másik (ártatlan) ember is jelen van. A kérdés az, hogy az olvasó szerint melyik a morálisan elfogadható tett: 1) megölni a terroristát és a száz ártatlan embert vagy 2) nem tenni semmit, de akkor ezer ártatlan ember fogja az életét veszíteni.

A könyv tele van ilyen hajmeresztő példafeladatokkal, és táblázatokban lehet jelölni a saját válaszokat. Tetszett még az is, amikor ladikon utazunk öt náci gazemberrel és egy kutyával. Egy embert (vagy állatot) a vízbe kell taszítani ahhoz, hogy megmeneküljünk. Ha nem tesszük meg, mindannyian elsüllyedünk. Melyiket választanánk: az egyik nácit vagy a kutyát? És mit tennénk akkor, ha a kutya egy mentőkutya, ami (aki?) tíz ember életét mentette meg egy hegyi balesetben az elmúlt héten?

A feladatok célja, hogy az olvasó eldöntse: a deontologikus vagy az utilitartista morálfilozófiát vallja-e inkább magáénak. Vannak-e erkölcsi kötelességeink önmagunkkal szemben, vagy csak másokkal szemben? Mindkét irányzatról részletesen és érthetően ír, és kontextusba helyezve megmagyarázza a kategorikus imperatívuszt is.

Az egyik legérdekesebb gondolatmenet a következő volt: tegyük fel, hogy valaki az utilitartista (minimalista) morált tartja követendőnek (és nekem a feladatok alapján ez jött ki, bár kicsit össze-vissza válaszoltam a kérdésekre, inkább érzelmi mint elvi alapon), akkor a testvérek közötti házasságot sem szabadna elleneznie. Pedig ez az, ami szinte minden társadalomban Abszolút Tabu és törvényellenes, és ebben szerintem mindenki teljesen egyetért, ez nem olyan téma, mint pl. az abortusz. De miért is? Ha egy felnőtt testvérpár józanul és szabadon úgy dönt, hogy viszonyt folytat egymással, milyen elvi alapon tiltja ezt  meg nekik a társadalom? Erre kapásból mindenki azt mondaná, hogy a születendő gyerekek miatt, akik között nagyobb arányban lennének betegek. Jogosnak tűnik az érvelés. Vérfertőzés.

De megtiltja-e ugyanez a társadalom, hogy a genetikai rendellenességgel élő embereknek gyerekük szülessen? Nem! Holott vannak olyan betegségek, amelyek 100%-ban öröklődek. Akkor mégis milyen valid morális érvelés alapján tiltja meg ugyanezt a testvéreknek, vagy, ugyanilyen logikával: a szülőknek és a (felnőtt) gyerekeiknek?