Van egy szelete az életnek, amelyben Z-vel homlokegyenesen ellentétes álláspontot képviselünk; én képtelen vagyok megérteni és elfogadni az ő logikáját, ő pedig nem viseli el (sőt, ellenzi) az én eljárásomat. Csak bámulok, hogy mennyire furán gondolkodik és cselekszik, ő meg felhúzza magát azon, hogy se az elméletet, se a gyakorlatot illetően nem tudom követni vagy helyeselni azt, amit csinál.
A tányérokat középről kezdni el sorbarakni!
Értitek? Középről! Ahelyett, hogy a széléről haladna befelé mint minden rendes ember!
Még rosszabb: a kis- és nagytányérokat külön-külön rakja.
Az evőeszközöket pedig – te jó ég! – funkció és méret szerint csoportosítja.
Ért-he-tet-len. Soha nem fogunk közös nevezőre jutni a mosogatógép bepakolásának ideális módozatáról.
Szerintem az lenne a jó megoldás, ha heti váltásban csak egy ember pakolná be és ki is a mosogatógépet, és a másik amikor nem soros, rá sem nézne a gép beltartalmára. Próbálj meg tudatosan nem bosszankodni a férjed logikáján.
VálaszTörlés(Én azzal őrjítettem meg volt páromat, hogy az ablakpucolást nem fentről lefelé kezdtem, ahogy ő logikusnak vélte, hanem középen. Pedig az eszemmel én is nagyon tudom, hogy felülről kell kezdeni a vízlefolyás miatt. Amikor bosszankodva szóvátette, hogy ez így nem logikus, akkor azt válaszoltam, ha nem megy ki a szobából, és nem fejezi be a kritizálást, azonnal abbahagyom az ablakpucolást. Kiment:)))))))
A végeredménnyel már nem volt semmi baja, mert tiszta volt a felület minden részlete.
A kis és nagy tányérokat én is külön rakom! :D (Bogár)
VálaszTörlésnem mindegy??? :))
VálaszTörlésAszta, én is mindig középről kezdem az ablakpucolást és nekem soha fel sem tűnt, míg szóvá nem tették :)
VálaszTörlés