Ez a január kicsit nehéz volt, és ha megpróbálom átgondolni, hogy miért, arra lyukadok ki, hogy az estéink megszervezése miatt; Boninak is, és nekünk is kínszenvedések voltak az esték. Én tökre megértem amúgy, hogy ha valaki egy egész napos suli után 17 óra 15-kor vagy 18 órakor hazajön, akkor legszívesebben már csak olvasna a kanapén, meg vacsorázgatna nyugodtan (könyvvel a kezében), meg a legóival bütykölne a szőnyegen. (Azt mondjuk nem értem, hogy mi baja azzal, hogy el kell mennie zuhanyozni, na mindegy). És persze nem érdekelné, hánykor kerül ágyba.
Ehhez képest hajlíthatatlanok vagyunk a lefekvés időpontját illetően. És az a fura, hogy ha 21:30-kor van a lámpaoltás, márpedig szerintünk már ez is túl késő, nem is így indultunk, csak hát valahogy idáig kitolódott, szóval akkor már 18 órakor el kell kezdeni noszogatni, hogy írja meg a házit, nézze át a német szavakat, zongorázzon már egy kicsit, menjen már enni, rakja el a ruháit maga után, szedje fel a könyveket a földről, pakolja össze az íróasztalát, mosson már fogat. Mindez olykor csapkodós hisztikkel kísérve, és a gyakorlatban valahogy olyan bénák vagyunk, hogy még hétvégén ebben az idősávban, tehát 18 és 21:30 között kellett kvázi mindent megoldani.
Mindezt sötétben. (Január!)
Tavaly ez valahogy nem így volt, talán kevesebb volt a házi, már nem emlékszem. Azt biztos, hogy gyakran kártyáztunk esténként. Meg amúgy megértem Bonit is, aki egész nap különböző tanároknak engedelmeskedve este már nem akarja, hogy bárki is beleszóljon az életébe. Mindenesetre alig várom már, hogy nappali fényben, esetleg napsütésben hülyüljünk meg mindannyian, nem pedig ebben a lehangoló sötétségben.
Érdekes, hogy az egyetlen dolog, amiért soha nem kell neki szólni, amit önállóan megtesz minden nap, és amiben eddig még soha nem hibázott (hibapont jár érte a suliban!), az az iskolatáska bepakolása.
(A péntek estéink viszont tök mások. Ilyenkor Boni 19 órától 20:45-ig zenekari próbán van, én meg itthon, egyedül, csendben, imádom. Sajnos a ma délutáni Covid-vakcina úgy tűnik, kiütött, mindjárt megyek is az ágyba egy könyvvel!)
Ah nálunk is ez van, csak a telefonnézegetést nem bírja abbahagyni, így még rosszabb mert közben folyamatosan romlik az agya. Nálunk is betervezhető az 1-1,5 óra könyörgés/veszekedés, miközben nekem olyankor a munkahelyemen is izzik a levegő, állandóan vissza kell ülnöm a gép elé.
VálaszTörlésNálatok még mindig van Covid oltás? Gyerekeknek is?
(FElla - baromi idegesítő hogy nem enged bejelentkezni).
Hasonló a helyzet, nagyjából noszogatni kell már a hazaérkezéstől kezdve a lámpaoltásig, kevés dolgot csinál meg magától.
VálaszTörlésRajtunk is kifogott a január egyébként, nagyon várjuk, hogy hosszabbak legyenek a nappalok, bár tudom, hogy akkor meg a fociedzések, játszóterezések (a tesó miatt) meg egyéb kinti programok miatt fognak csúszni az esték és majd azért nem akarnak lefeküdni időben, mert kint még nincs teljesen sötét. Aztán van néhány áldásos hét - talán októberben meg márciusban? - amikor jó az egyensúly.
Milyen szuper, hogy zenekari próbára jár Boni!