Egy osztálytalálkozó

Kérdezte tavasszal Petra, hogy megyek-e a harmincéves érettségi találkozónkra, mert nekik idén lesz. És hogy neki eszébe sem jut menni, mert miért töltsön el egy estét harminc éve nem látott idegenekkel, amikor úgyis tartja a kapcsolatot azokkal, akik neki szimpik. Teljesen egyetértettem vele. Milyen hülyeség egy ilyen érettségi találkozó, a franciáknak szavuk sincs rá!

Egy hétre rá megvolt a repjegyem a találkozóra. Majd elmesèlem ki és mi vett rá arra, hogy elmenjek. Tegnap este volt a napja, most röviden a benyomásaimat írom le: 1) A pasik többet változtak, mint a csajok, 2) A legtöbben tök szimpik voltak, akik nem, azok már 30 éves sem 3) Az egyik csaj jobban nézett ki mint 30 ève! 4) A legtöbbjünknek van egy 10-13 éves gyereke és 5) Olyan más és más emlékeink vannak! Lejátszották a szalagavatós táncot; a csárdásra emlékeztem, a néptáncra egyáltalán nem! 6) Senki sem halt meg, senki sem lett homoszexuális és van, aki soha nem jön el (én 15 éve voltam utoljára, de most volt olyan ember, akit az érettségi óta nem láttam). 7) Páran vagyunk csak külföldön, kòzülünk ketten tízévenként járnak haza! Döbbenet!

Ez itt a szombat reggeli Rákóczi téri piac (de nem itt volt a találkozó!)