Órarend

Annyira jó Boni órarendje, hogy az már majdnem tökéletes. Délelőttönként vannak a fontos tantárgyak (nyelvek, matek stb.), délben egy vagy két órája van enni, szerdán pedig rengeteg, mert nem is kell visszamennie a suliba. Délutánonként vannak általában az ún. készségtárgyak (tesi, zene, rajz), amikről egyébként kezd az a véleményem kialakulni, hogy teljesen felesleges lenne ezen a szinten iskolákban tanítani, úgysem veszi senki őket komolyan. Nonszensz, hogy úgy teszünk, mintha fontosak lennének, holott minden gyerek (és szülő) a megúszós tantárgyak között tartja számon őket. Főleg a testnevelés, borzasztó, ráadásul szegény kamaszok le sem tudnak utána zuhanyozni. Most már érzem és értem, hogy jogosan utáltam én is mindig a tornaórákat.

Boninak két délutánja is szabad: a szerda és a péntek, így hozzáigazítottam én is a munkámat ehhez az új beosztáshoz. Érdekes, mennyire emeli az ember életminőségét, ha péntek délután nem dolgozik! Eddig szerdán nem dolgoztam (mert alsóban szerdán egyáltalán nem volt tanítás), most a szerda délelőttömet lecseréltem a péntek délutánra, és hát sokkal jobb így. Pedig így is 80%-ban dolgozom, és mégis annyira más! A szerda délelőttjeimet pedig egyáltalán nem sajnálom, sőt, munkaszervezés szempontjábol sokkal jobb így.

Szerda délután van Boninak zongorája, csütörtök este dob, vasárnap zenekar (de még nem biztos, hogy idén is járni fog) és szombat délelőtt a szolfézs. Ez a szombat délelőtt annyiból tök jó, hogy így nem kellett a szolfézst a zsúfolt hétbe belepasszírozni, és kényelmesen, rohanás nélkül odaérünk. Annyiban viszont rossz, hogy ilyenkor rengetegen vannak a zenesuliban (már azon gondolkodom, hogy veszek magamnak egy zajszűrő fejhallgatót), és hogy mert pont ebben az időben szoktunk együtt usziba járni. 

Tegnap próbáltuk először, hogy a délben véget érő szolfézs után közvetlenül mentünk az usziba, és nem is volt rossz. Nem fáradtunk el, nem éheztünk meg, és az uszoda szinte üres volt. Annyit volt csak a probléma, hogy én pont pénteken mentem el úszni, mert a szabad péntek délután szinte adja magát, hogy az legyen az uszodás napom (Bonival egyszerre értünk haza, 14 órára), ma pedig este elmegyek futni (mint ahogy hétvégenként mindig megyek, ez is valahogy adja magát), így három egymást követő napon is moshatom meg a hajam... hm, ezt még valahogy át kell gondolnom, nem éppen ideális.