Csinálom az amerikai fotóalbumot. Emlékszem, amikor azt meséltem az unokatesómnak, hogy Amerikában egy pólót két napig fogok hordani, ha nem büdi, ezzel is helyet spórolva a bőröndben, akkor felkiáltott, hogy hogyan fogok kinézni a fényképeken, mindig ugyanúgy felöltözve?!
De már akkor is éltem a gyanúperrel, hogy nem fogok én olyan gyakran szerepelni a fényképeken! Z. ugyanis nem tud fotózni, legyen ez bármilyen fura, lásd fent. Nem is érdeklik a fényképek*. Már Boni is jobban ráérez a kompozícióra, mint az apja. Egyszer egy többgenerációs amerikai család kérte meg gyanútlanul Z-t, hogy fotózza már le őket. Gyorsan kivettem a kezéből a telefonjukat, és megcsináltam én a képeket, mielőtt Z. bénázott volna (tökre röhögtek).
Az egyetlen jó kép hármunkról egy francia pékség előtt készült Salt Lake Cityben. Egy ismeretlen pasi felajánlotta, hogy lefotóz minket. Tényleg jók is lettek a képek, sajna csak az nem látszik rajtuk, hogy Amerikában készültek!
* Ahogy a mamámat sem, érthetetlen. Mondtam neki, hogy menjen ki, fotózza le az árvizet az utca végében. Azt válaszolta, hogy nem fényképez, minek az!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése